"Egyetért-e Ön azzal, hogy az új családtámogatási programokat továbbra is munkavégzéshez kell kötni?"
Családpolitikai Nemzeti Konzultáció
Egyetért-e Ön azzal, hogy az új családtámogatási programokat továbbra is
munkavégzéshez kell kötni?
Az igen
és a nem felelet: két világ. A szociáldemokrata gondolkodás az alanyi jogon járó
juttatásokat tartja helyesnek. A családi pótlékot szokták példának említeni. A
kereszténydemokrata megközelítés más. Úgy gondoljuk, hogy az állam, amikor
valamit támogat, azt bizonyos célból teszi. Egy elképzelt ideális helyzet felé
szeretné terelni a társadalmat.
"Ha a
támogatást így is, úgy is megkapom, akkor nem érdemes még állásba menéssel
fárasztanom magam. A segélyeket kiegészíthetem fekete munkával, vagy más
törvénysértő forrással." Ki gondol negyven éves kora előtt a nyugdíjra?
Nyilvánvaló, hogy ez a felfogás nem használ a társadalomnak, de még a felnövekvő
új generációnak sem. A feltételhez nem kötött támogatás sok családot csábít a
bizonytalan, de könnyebb pénzszerzés felé. Ezért jó az adórendszeren át nyújtott
támogatás. Személyi jövedelemadót csak az fizet, aki munkába állt.
Vannak
persze különleges élethelyzetek. Például nem jó, ha a diplomás nők első
gyermeküket harminc éves koruk után szülik meg. Ezért érdemes a felsőfokú
tanulmányok alatt gyermeket vállalókat külön is támogatni. Ezzel az elv nem
sérül, hiszen a diploma megszerzése is egyfajta, s nem is könnyű munkavégzés.
A
baloldaliak, ha részt vennének a konzultációban, nemet, a kereszténydemokrata
gondolkodásúak igent fognak mondani.
Az igenek
nagy arányú győzelme azonban nem fogja a társadalom véleményét jól tükrözni:
hiszen az ellenzék a távolmaradást hirdeti.
Ez a
politika szamárság. Az ellenzéknek is jót tenne, ha a lakosság véleményének
pontos ismeretében alakítaná a politikáját. De ahogy a mondás tartja: nem
kényszer a palacsinta evés.
Surján László