1917 és 1984 között majd hét évtized, 67 év telt el. 1917-ben voltak a fatimai jelenések, és Szent II. János Pál pápánk 1984. március 25-én ajánlotta fel - a jelenésekben kért formában - Oroszországot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Szőrszálhasogatók vitatják, hogy ez a felajánlás a látomásban szereplő kritériumoknak megfelelt-e, de Lúcia nővér egyértelműen nyilatkozott: megtörtént a régen várt aktus.
Mi itt Közép-Európában egyszer csak azt éreztük, hogy gyengül a szovjet medve szorítása. Elindult valami a világban, amire nem számítottunk, és a folyamat hónapról hónapra erősödött, végül feltartóztathatatlanul a szovjet világbirodalom eltűnésével járt. Gondolkodjunk bármiképp a rendszerváltás jellegéről, akik végig éltük ezeket az éveket, tudjuk, hogy valami, ami bebetonozottnak tűnt, (a béketábor legyőzhetetlen…), röpke pár év alatt porrá lett. Gondoljunk Oroszország megnyílt templomaira, vagy arra, hogy az orosz elnök joggal hányja a Nyugat szemére, hogy levetkőzte keresztény jellegét.
Döbbenjünk rá, hogy Isten az ember „segítségét”, a vele való együttműködést kéri. Nyilván hatalmában áll úgy irányítani a dolgokat, ahogy akarja. De nélkülünk nem akarja. Az elpogányosodó Európa megkapta az üzenetet, de a próbatételt is. Ki hiszi el három tanulatlan pásztorgyerek zagyva beszédét? Hatvanhét év kellett, hogy az Egyház felnőjön a feladathoz. Isten nem dolgozik helyettünk, csak velünk.
Nem mindig adatik ennyi idő. A Mária jelenések hosszú sora jelzi, hogy az mennyből szinte folyamatosan jön a figyelmeztetés, és ezek lényege alighanem összefoglalható egy szóban: imádság.
A nyitó kép az 1531-től 1981-ig terjedő időszak egyházilag elfogadott Mária jelenéseit ábrázolja. Aligha ismeri valaki mindegyiket. Az Egyház ezt nem is kéri. Ha el is fogadja egy jelenés valós voltát, senkitől sem kívánja, hogy személy szerint ő is hitelesnek tartsa. A dogmatikusok biztosak abban, hogy a magánkinyilatkoztatások nem tanítanak új dolgokat, viszont nagyon alkalmasak arra, hogy buzgóságunkat növeljék. A fatimai példa pedig nagy felelősséget ró ránk, hiszen kiderült: a kérések teljesítésével a világ sorsán javítani is lehet.
Fatimától lépjünk tovább mintegy hetven évvel és egy kontinenssel. Ki tudja, hogy ki Alfonsine Mumureke? Magyar újságban egyetlen alkalommal szerepelt. Rá lehetne kérdezni Anathalie Mukamazimpaka személyére is, valamint Marie Claire Mukangango-ra is. Egyikük sem szerepel az Arcanum adatbázisban.
A ruandai Kibeho-ban 1981 és 1989 között ennek a három középiskolásnak látomásai voltak. A Jelenés az Ige Anyjának nevezte magát. Imát kért egy szörnyű háború megelőzése érdekében. A látnokok 1982. augusztus 19-én például mindannyian durva erőszakot, végtag nélküli megcsonkított testeket, pusztulást láttak. A Jelenés a lányokhoz saját nyelvükön szólt, és bár a bőrszínét nem látták határozottan, abban biztosak voltak, hogy Mária nem fehér asszony képében jelent meg. Érdekesség, hogy a jelenések november 28-án kezdődtek, és nyolc évvel később ugyancsak ezen a napon szűntek meg.
1990-ben Szent II. János Pál hivatalos látogatáson volt Ruandában. Arra buzdította a hívőket, hogy tekintsék biztos vezetőjüknek a Szent Szüzet, és imádkozzanak az ország etnikai és politika megosztottságának megszűnéséért. Lényegében ugyanazt mondta a pápa, mint a Jelenés.
Még abban az évben kitört a polgárháború, ami 1994-ben népírtásba torkolt. A jelenések végződése után öt évvel legalább 800000 ember pusztult el. Kibehoban is volt vérengzés, amelynek az egyik látnok, Marie Claire Mukangango maga is áldozata lett.
Ha azokra a veszélyekre gondolok, amelyek ma kultúránkat az Atlanti óceán minkét partján fenyegetik, biztosra veszem, hogy nincs 67 évünk (Fatima), de még öt sem (Ruanda), hogy kiimádkozzuk a megmenekülést. Voltaképp mi tart vissza? Isten nem dolgozik helyettünk, de velünk igen. A segítségével talán még rendbe tehetnék ezt a megbolondult világot.
Ezzel a buzdítással be is kellene fejezni ezt a cikket. De valami nem hagy nyugodni. Aránytalannak és igazságtalannak látszik, hogy ez a népírtás az elmulasztott imák miatti büntetés lett volna. Európa és Észak-Amerika teljesen elpogányosodik, minden drámai következmény nélkül. Kibehonak kell legyen más üzenete is, mint az, hogy ha nem imádkoztok, lesújt rátok az Ó-szövetség Istene.
Idén Péter Pál napkor lesz húsz éve, hogy a Gikongoro egyházmegyéhez tartozó Kibeho püspöke, Augustin Misago nyilatkozott a kibehoi jelenésekről. Ebből a mintegy húsz oldalnyi írásból két dolgot emelek ki. Az egyik a jelenések tartalma, ami sokkal gazdagabb, mint az egymondatos: imádkozzatok egy nagy veszedelem elhárulásáért. A másik a jelenések hatása a ruandaiakra.
Miasago püspök a jelenések üzenetét a következő tíz pontban foglalta össze.
- Bűnbánat és megtérés.
- A föld erkölcsi állapotának a megítélése: „A világ rossz irányba halad.” „A világ fellázadt Isten ellen, túl sok bűnt követ el, nincs benne sem szeretet, sem béke.
- A Szűzanya szomorúan panaszkodott a hibás életmódunk miatt, ami a szokások elhagyását, a gonosz kedvelését, az Isten parancsainak folyamatos semmibevevését jelenti.
- „A hit és hitetlenség láthatatlanul (váratlanul?) jön. [A püspök maga is titokzatosnak mondja ezeket a szavakat. Szükségesnek tartja a látnokok nyelvén is leírni, (“Ngo ukwemera n’ubuhakanyi bizaza mu mayeri.”) Ez persze nekünk nem sokat segít, és a kinyarwanda nyelvet ugyan felismerő Google fordító sem birkózik meg vele, de Alfonsine-tól a Jelenés azt kérte, hogy ismételje el a többieknek.]
- A szenvedés az, ami megment. A szenvedés elkerülhetetlen az életben, és szükséges is, hogy eljussunk az örök élet dicsőségébe. A szenvedés eszköz, amely kompenzálja a világ bűneit, és általa Jézus és Mária szenvedéséhez csatlakozunk. A látnokokat arra hívta a Jelenés, hogy tagadják meg kedvteléseiket a világ megtéréséért. Kibeho, - írja a püspök, - a kereszt szerepét hangsúlyozza a keresztények és az Egyház életében.
- Imádkozz folyamatosan és tiszta szívvel! Az emberek nem imádkoznak, vagy akik mégis, azok is rosszul. Mária arra kér bennünket, hogy nagyobb szorgalommal imádkozzunk, azok helyett is, akik nem teszik.
- A Mária tiszteletet a Rózsafüzér rendszeres imádkozásával fejezzük ki.
- Marie Claire szerint A Szűzanya szereti a Hétfájdalmas Olvasót, amit egy időben sokan imádkoztak, de később elhagyták. A kibehoi Istenanya kívánja, hogy ismét szokásba jöjjön, de ez nem helyettesíti a Szentolvasót.
- Mária többször kérte, hogy a jelenések emlékére épüljön kápolna Kibehoban.
- Imádkozzunk folyton az Egyházért, mivel annyi nehézsége van, és lesz is a jövőben, hallotta Alfonsine 1983. augusztus 15-én és november 28-án.
A különféle jelenések valódiságát, azaz természetfeletti mivoltát általában nagy körültekintéssel és óvatossággal ítéli meg az Egyház. A döntésben komoly szerepe van annak, hogy mi a jelenés hatása. (Gyümölcseikről ismeritek meg…) Kibeho-ban fontos következménye lett a jelenéseknek. Megindult az érdeklődők áradata, és az országszerte (Ruanda mintegy tiszántúlnyi méretű ország) a hitélet fellendülését észlelték. Megteltek a templomok, többen jártak hétköznap is szentmisére, több lett a gyónás és a szentáldozás. Ezért az a magyarázat, hogy a történelem egyik legnagyobb tömegmészárlásának okát legalább részben a jelenés által kért imádság hiányában lássuk, aligha lehet igaz. A tragédia után is érezhető volt a fokozódó vallási buzgóság. Kibeho híre már túlterjedt Ruanda határain, a zarándokok Afrika minden részéről, sőt Európából is érkeznek.
Mit üzen nekünk magyaroknak a tőlünk irdatlan messzeségben lévő kis ország kis városában megjelenő Boldogasszony? A bűnbánatra, megtérésre való buzdítást mindenképp. Olyan korban élünk, amikor az emberek jó része minden áron el akar kerülni minden szenvedést, akár még a halál révén is. Ebbe a világba azt kiáltja be Mária, hogy a szenvedés megkerülhetetlen, de egyben üdvözülésünk záloga. Felemeli a tiltó táblát, hiszen olyan irányban halad az emberiség, ami szembe megy a józan ésszel. Végül utal az Egyházat belülről megrázó problémákra, és imát kér, imát és imát. Egyikünk sem mondhatja, hogy erre nem képes.
Surján László
Képgaléria
