A Civilek Pártja és egyéb állatfajták

Márki-Zay Péter ex-miniszterelnök-jelölt bejelentette, hogy megalapítja a civilek pártját. Ennyi erővel vezethetné a civil katonákat, a diploma nélküli diplomásokat (momentumosok előnyben) vagy akár az édes citromokat is.

Politikai értelemben civil az, aki nem politikus. Ettől persze még érdekelhetik a közügyek, kapcsolatba léphet profi politikusokkal – de ő maga nem vállal politikai (kivált pártpolitikai) szerepet. Vagy ha igen, akkor arra az időre már nem civil.

Egy Márki-Zay-féle fantazmagóriával több – legyinthetnénk blazírtan. Ugyanakkor nemcsak a hódmezővásárhelyi politikustól halljuk azt, hogy egyre több civil (köztük számos keresztény) követi kitüntetett figyelemmel a politika és a közélet aktuális történéseit. A választás óta szinte naponta záporoznak a különféle állásfoglalások és véleménynyilvánítások. A teljesség igénye nélkül: A világhírű keresztény agysebész a szeretetben kimondott igazság morális kötelességére hívta fel a figyelmet. A keresztény sztárriporter a józanság, állandóság, tisztánlátás erényeit kérte minden közszereplő számára, beleértve a papságot is, akik szerinte hivatásuknál fogva eleve „közszereplők”, azaz aktívan formálják a közgondolkodást, hatással vannak másokra. A KDNP tiszteletbeli elnöke a pártok (és szavazóik) közti együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet azokon a területeken, ahol ez lehetséges – különös tekintettel azokra a világot felforgató, az emberi természet átalakítására törekvő igyekezetekkel, amelyek a jövőnket veszélyeztetik. (Említhetnénk például a járvány elleni védekezést, a béke szavatolását, az ökológiai katasztrófa elkerülését vagy éppen a globális tudatipar nyomulása elleni rezisztencia megerősítését).

A politika professzionalizálódása végső soron a fejlett demokráciák természetes velejárója, mint ahogy az is, hogy kialakul egy markáns határvonal – ha úgy tetszik, szakadék – a szakma tényleges gyakorlói és az őket távolabbról figyelő civilek között. Mert bizony a politikának (mint minden szakmának) megvannak a maga sajátos játékszabályai, kommunikációs stílusa, nyelve, amit a civilek nem beszélnek – sőt olykor kifejezetten taszítja őket.

De mért nem lépnek be ezek a civilek akkor egyik vagy másik pártba? Miért a pálya széléről kiabálnak be ahelyett, hogy ők is „játszanának”? Mert akkor – mint mondtuk – megszűnnek civilnek lenni, és ezt az árat nem mindenki szeretné megfizetni. A politika, a közélet témái mégis lázasan foglalkoztatják őket – olyan gordiuszi csomó ez, amit Márki-Zay Péter megpróbál most ismét huszárosan átvágni, éppen úgy, ahogy az a kampányban sem sikerült neki. Mert egy politikai értelemben civillel – viseljen bár MMM-es kitűzőt és kék szalagot – a profi politikusok úgy malmozgatnak, ahogy a kampány során a pártvezetők tették partvonalra magát Márki-Zayt is azokban a bizonyos füstös hátsó szobákban. (Lásd ezzel kapcsolatban a Direkt36 tényfeltáró írását az ellenzéki kampány belülről induló összeomlásáról). Nyilván az sem véletlen, hogy a bukott miniszterelnök-jelölt alig jelentette be ismételt pártalapítási szándékát, máris „baráti össztűz” zúdult rá: az említett „tényfeltáró” cikken túl (mely taktikai atombombával ért fel) az eddigi legszorosabb szövetségesei felől is.

Mi jelenthet kiutat ebből a klasszikus 22-es csapdájából? Mint láttuk, semmiképpen sem egy új – nevében legalábbis – civil párt alapítása. Sokkal inkább a két világot áthidaló közvetítő csatornák megerősítése, mélyebb tartalommal való megtöltése. Mert ha egy kicsit messzebbről nézzük a dolgot, a politikai és a civil világ valójában nem egymás ellentétei, hanem egymást kiegészítik, egymásból táplálkoznak. A közügyek iránti közömbösség a civilek részéről a politika elbizakodását és önmagába zárkózását eredményezheti. A civilek véleményét negligáló politika viszont előbb-utóbb elszakad a saját gyökereitől, a társadalmi valóságtól, ami élhetetlen struktúrákat, rossz döntéseket eredményezhet. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség éppen erre a közvetítésre tesz kísérletet: egyrészt a civil világ véleményét és igényeit próbálja érthetően artikulálni a politika felé, másrészt a politika szereplőit és működését bemutatni a civileknek. Mindannyiunk érdeke, hogy sikerrel járjon.

Hojdák Gergely