Kinek kell Ebelasztin?

Suba subához, guba gubához osztotta ki Háry János
az igazságot és állt Örzse mellé. Persze Mária Lujza se marad hoppon:
Ebelasztin lovagra biztosan számíthat.

Valahogy így kellene Kónya helyét is kijelölnie valakinek. Bajnai és
Kónya finoman szólva is furcsa pár volt, amin három platformra hígítva
sem könnyû segíteni. Kónya-Ebelasztin nem beszél rigmusokban, de csak
egy mûanyag Orbánnal képes elbánni. Mi legyen hát vele? Az egyik újság
már napokkal ezelõtt kínálgatta Gyurcsánynak, aki nem kapta be a
horgot, pedig sokat adna egy frakcióért.

Van valami siralmas abban, hogy az áprilisi vereséget az európai
választások eredményének feltupírozásával feledtetnék, s közben
reménybeli önkormányzati mandátumok esélyétõl rugdossák el egymást a
derék balfiak. Már budapesti kerületi polgármesterségeket is
osztogatnak egymás között, de továbbra is hiányoznak az érvek: ugyan
miért kellene bárkinek is rájuk szavazniuk.

Azt mondta egy ismerõsöm, hogy tévedek: nem siralmas az, ami a
baloldalon mostanában történik, hanem egy zseniális taktika. Nyolc éves
nekifutással négy évig keményen dolgoztak azon, hogy Orbán Viktort
megutáltassák az emberekkel. Nem sikerült. Most annyira
jelentéktelennek mutatják magukat, hogy ezt látva a Fidesz páholyban
érzi magát. Ettõl egyre nagyképûbb, arrogánsabb lesz, azaz elvégzi a
baloldal helyett a munkát: maga-magát fogja megutáltatni, s ezáltal
2018 de legkésõbb 2022 ismét baloldali gyõzelmet hoz majd.

Nyolc-tizenkét év alatt azonban az egész mai baloldal
el-ebelasztinosodik, s hiába legyeskedik Örzse körül, alighanem kutyába
se veszik majd. Közben pedig a Fidesz is megérti, miért beszél Orbán
Viktor az alázatról. Ha mégsem, akkor is ott lesz a megszelídülõ Jobbik
vagy a megokosodó LMP. Vagy bárki más, csak ne Ebelasztin legyen.