Ferenc pápa nem érzi magát forradalmárnak. Megörülhetünk ennek a hírnek, hiszen a mi forradalmi tapasztalataink finoma szólva is vegyesek. Képesek másfél száz év után is megmelengetni a lelkünket, de eredményekben nem bõvelkednek. Ferenc pápa nem forradalmár, csak egyszerûen nem hagyhatja a dolgokat úgy, ahogy jelenleg vannak.
Surján László
Közjó és közerkölcs
Ferenc pápa nem érzi magát forradalmárnak. Megörülhetünk ennek a hírnek, hiszen
a mi forradalmi tapasztalataink finoma szólva is vegyesek. Képesek másfél száz
év után is megmelengetni a lelkünket, de eredményekben nem bõvelkednek. Ferenc
pápa nem forradalmár, csak egyszerûen nem hagyhatja a dolgokat úgy, ahogy
jelenleg vannak. (Az evangélium öröme 25. pont)
Nem
akarom erõltetni a párhuzamot, de mégis önként adódik: Valami hasonlót éreztünk
1989 júniusának közepén, amikor elképzelhetetlen dolgok történtek velünk. Nem is
oly régen még csak pár indigós másolatban terjesztettük Nagy Gáspár versét:
Öröknyár: elmúltam 9 éves
a sír
NIncs sehol
a
sír a gyilkosok
a test
se I T T
NIncs sehol
a test
se O T T
a csont
a gyilkosok
NIncs sehol
a csont
(p. s.)
egyszer majd el kell
temetNI
és nekünk nem szabad
feledNI
a gyilkosokat néven
nevezNI!
(1983)
Hat évvel
késõbb pedig eltemettük Nagy Imrét. A gyilkosok néven nevezése elmaradt. Túl
bársonyos volt, ha forradalom volt, ami történt.
De
nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy ne hagyjuk a dolgokat úgy, ahogy jelenleg
vannak. A változásban pedig az irányra kell figyelni. Az Egyház nem fordulhat
befelé, épp ellentétesen: kifelé kell sugároznia az örömöt. Ez az öröm pedig
nemcsak a túlvilágra mutat, hanem itt is melléje áll minden embernek. A
politikában azt mondjuk: közjó. Ha nem akarjuk, hogy a dolgok úgy maradjanak,
ahogy vannak, akkor nemcsak mondjuk, tesszük is. Akkor megpróbáljuk, hogy minél
kisebb mértékben büntessük adóval a munkát és minél többet vonjunk el onnan,
ahol felhalmozódnak a javak. Helyes ez, ha visítanak, akiket érintenek a
különadók.
Lampedusa sokat idézett mondata szerint sok mindent meg kell változtatni, hogy
semmi se változzék – nemegyszer ez a forradalom. A valódi változás mélyebben
van. Amikor új szelek nyögetik a fákat, akkor valóban nem hagyhatjuk a dolgokat
úgy, ahogy jelenleg vannak. Hogy sikerül-e ez a nagy átalakítás, amely 2010-ben
kezdõdött? Nem tudom. Remélem. Egy dolog azonban biztos: nem érvényesülhet a
közjó a közerkölcs nélkül. A közerkölcs pedig nem tûzzel-vassal kívülrõl ránk
kényszerített magatartás forma, hanem az ember belsõ örömébõl származó belátás.