Hogy kinek mutatott a halovány csillag Zágon felé,
És hány csatát dúlt a törökverõ Mátyás,
Vagy mi volt, mirõl Verbõczy törvénykezett egykor,
Nem tudom!
Ruttkai Arnold:
Március 15.-én elmondott beszéd
Hogy kinek mutatott a halovány csillag Zágon felé,
És hány csatát dúlt a törökverõ Mátyás,
Vagy mi volt, mirõl Verbõczy törvénykezett egykor,
Nem tudom!
Soha nem jártam a Lánchídon,
Mikor a csillagok gyúlnak a Duna felett
Vagy az Üllõi úton tavasz-éjjel,
Kosztolányi fái alatt.
Nem ültem a Múzeum lépcsõjén sem
A márciusi szélben
Hol Széchényi emléke jár a kövek között
S hol Petõfi egykor történelmet szavalt.
A Kilimandzsáró, s a fenyves Hargita,
Nekem távoli hegyek.
Nem ismerem a Nyírség homokját sem
Hol nagyapám porlik egy akácfa alatt
Vagy templom harangját egy kis faluban,
A Tisza partján, rórátés téli reggelen.
Soha nem láttam a hazát,
Mely nektek mindent jelentett egykor:
Bánatot, ifjúságot, derût...
Az én magyarságom nem az, mint a tiétek,
Az én magyarságom fájóbb, keserûbb....
Hogy mit tartogat számomra a holnap
E bomlott világban,
A halottá hazudott Isten útvesztett zûrzavarában,
Még nem tudom.
Talán magával sodor majd a végelszámolás
Mielõtt megöregednék,
S a rádióaktív hamu félelmetes csendjébõl
Egy új világ születik majd meg
Nélkülem.
De addig,
Gyökértelen kettõs életemben is mindig érzem majd
Hogy testvérem a pesti srác
Ki ott fekszik az aszfalt alatt,
Ki akkor halt meg, mikor újra romba dölt a pesti ház.
S a Murray-parton született életemnek nem közömbös
Ha a Tiszáról sír egy hegedû
Vagy magyar bajnok áll a gyõztes dobogón
Valahol egy olimpián.
Minden meg nem született magyar magzat nékem is fáj!
Az éhen halt biafrai csecsemõ mögött
A székelyt látom az erdélyi télben
Ki elfelejtve vár,
Újsághír nélkül, reménytelenül...
A jövõ az enyém, mondjátok.
Itt az alkalom!
És én azt kérdem, milyen jövõ?
Kettõs életem keresztútján
Sok mindent talán hiába vártok el tõlem
De halljátok,
A nyelv még itt él az ajkamon!
S hadd mondjam el most néktek százak és ezrek hitét
A világon szétszórt magyar ifjak márciusi üzenetét:
Egy társadalom inog,
A bizonytalan gyáva világ remeg most alattunk.
És mi?
Lehet talán, hogy Pilvax kávéház- nélküli modern márciussal
B.A. degrével, vagy anélkül,
Ékezetlenül, vagy akcentussal,
-Néha talán úgy, hogy nem is értenek meg minket-
De mi magyarok maradunk!