Petõfi lelke

Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Csak a veséjét most ne engedd!
Dögrováson a muszka rémség,
Most mi esszük meg, nem a tetvek.
Hóhérpalástját fázva rántja
Petyhüdt nyakába már a kerge cár
Varsó fölött a gépmadár dalában
Petõfi lelke jár.

Gyóni Géza:

Petõfi lelke

Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Csak a veséjét most ne engedd!
Dögrováson a muszka rémség,
Most mi esszük meg, nem a tetvek.
Hóhérpalástját fázva rántja
Petyhüdt nyakába már a kerge cár
Varsó fölött a gépmadár dalában
Petõfi lelke jár.

Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Nézd már, hogy kapkod fûhöz-fához.
Barmai fogytán azt remélte:
Nyakunkra majd sárga kutyát hoz.
A sárga kutyák ide nem érnek,
Fullasztja õket messzi tengerár
Az óceánok dörgõ viharában
Petõfi lelke jár.

Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Csak a veséjét, ahogy szoktad.
Hallik már halálhördülése
Óljukba pörkölt vadkanoknak.
Vadjai között rémülettel
Vonszolja roncsát nyomorék Petár
Belgrád fölött a bombák robajában
Petõfi lelke jár.

Hurrá, testvér, csak most szorítsd még.
Vesztébe ront a kalóz-csorda.
A piramisok tetején is
Zászlóját a próféta bontja.
Hurrá, testvérünk lett a számum,
Melyben fuldoklik már a britt betyár
A sivatagok fekete szelében
Petõfi lelke jár.

És mindenütt, hol elnyomott sír,
És mindenütt, hol rabtartó röhög,
Észak sarkától a Tûzföld fokáig
Lelkét szikrázzák új üstökösök
És mindenütt, hol a zsiványság ellen
A jog nevében dörren egy mozsár,
Emésztõ tûzben, bosszuló fegyverben
Petõfi lelke jár.

Hurrá, testvér, csak most szorítsd még,
Rontsunk reájuk énekelve!
Velünk az Isten s minden szentség,
S velünk harcol Petõfi lelke.
S ha úgy akarja Végzet-úr
S rablók golyója minket is talál,
Hurrá, testvér, a menyországban is
Petõfi lelke vár!

(Przemysl, november.)