"Mi voltunk ketten, Temesi meg én, akik tartózkodtunk a serivástól. Beszélgettünk. És ekkor vette elõ Feri táskájából az Apám címû könyvét, benne a kitépett, és teleírt belsõ címlappal. A maradék címlapra írta a nekem szóló aktualizáló dedikációval „a bácsi korba lépett Feri”." - Kabdebó Lóránt írása
Kabdebó Lóránt
A
Teremtés értelmezése: egy ember, aki ellenáll a bûnnek.
(Idõsebb
Temesi Ferenc példázatos élete)
Ennek a könyvnek kezembe
kellett kerülnie. Ennek a könyvnek bele kell ivódnia írásaim történetébe. Mert
habent sua fata libelli.
Amikor elindultam a PEN Klub
alapszabály módosító közgyûlésére, még nem is gondoltam, hogy összefutunk Temesi
Ferivel, nem is tudtam, hogy az új szabály szerint a vezetõknek új elnevezésük
lesz, és ezt meg is kell szavazni. Így lett – magam akarata alapján is – titkos
szavazással Temesi az alelnöki cím birtokosa. Utána sörözés a Károlyi Palota
udvarán – na nem a közgyûlés sikerét ünnepeltük, hanem Csicsery-Rónay Erzsi
lovának gyõzelmét, amelynek éppen akkorra érkezett oda a híre. Mi voltunk
ketten, Temesi meg én, akik tartózkodtunk a serivástól. Beszélgettünk. És ekkor
vette elõ Feri táskájából az Apám címû könyvét, benne a kitépett, és
teleírt belsõ címlappal. A maradék címlapra írta a nekem szóló aktualizáló
dedikációval „a bácsi korba lépett Feri”.
A borítókra kattintva
olvasható méretet kapunk
„De
azért benne hagyom a kitépett lapot is, te olyan ember vagy, aki ezt is
értékelni tudja” – megjegyzéssel. Kísérteties postai történetrõl tanúskodik
ugyanis ez a kiszakított elõzetes dedikáció. Erdélybe vezényelte a könyvet
ugyanis. Volna! Ha a címzett éppen otthon lett volna, amikor kivitte a postás.
Nem volt, nem is ment érte. Így hát visszairányították Magyarországra. A
feladónak. Aki mint becses dokumentumot eltette, magával hordozta, mutogatta. És
most úgy érezte, nekem kell mindezt átadnia.
Az ajánlásra kattintva jobban olvasható méretet kapunk
Pedig nem is tudta, hogy én meg
készülök egy írással, amely feleségem könyvébe az 1944-es évet lenne hivatott
beidézni. Apám sorsának megformálásával. A szõttes túloldala címmel
könyvet készít ugyanis a holokauszt keresztény résztvevõirõl. Én egy életen át
készülök megírni egy Szeged-szerû város (Gyöngyös) viharos évét (1944),
központban egy keresztény értelmiségi vergõdésével, tisztes emberségvállalásával
mindkét diktatúra legvéresebb napjaiban. Csak éppen – nem lévén „szépíró” – nem
tudtam, hogyan kezdjek bele a tervezett „rézkarcba”.
És akkor jött – nem a Tenkes
kapitánya, hanem – Temesi Feri nagyvonalú ünnepi gesztusa, amellyel kulcsot
adott a kezembe: imigyen kell bemutatni egy kort, benne egy értelmiségi
honpolgárt, aki épp azáltal tudott nagy ember lenni, hogy közben megmaradt
„kisembernek”. Átlagembernek? Pontosabban azt mondanám: embernek. És éppen ez
Temesi írói remeklése. Bemutat egy általa igazán jól ismert személyiséget, az
édesapját, akit õ a legmindennapibb életébõl közvetlenül ismert. Kívülrõl és
belülrõl. Egy embert, aki egy életen keresztül megmaradt ugyanannak az embernek.
Tisztességes, munkaszeretõ, kötelességteljesítõ, családszeretõ, embert nevelni
akaró gerinces embernek. Olyannak, amilyennek az Isten is teremteni akarhatta az
ember prototípusát. Aki tette, amit tennie kellett. Mindig, minden körülmények
között. Ezt látta napról napra fia: gyermekként, diákként, egyetemistaként.
Szóval mindig, minden idõben. Mindig ugyanannak az embernek. És ezt egyáltalában
nem tartotta csodának. Õ ebben a légkörben azt hihette, hogy minden ember
ugyanilyen. Minden család hasonlóan szervezett. Azaz, hogy az ember olyan,
amilyennek az Isten megteremtette. A bûnrõl legfeljebb a hittanórán hallott,
avagy gyermekes csatangolásai, diákos csínytevései között gondolkozhatott el.
És akkor egyszerre csak fel kell
fedezze, hogy ez az ember csodaszámba megy. Olyan világban nõtt fel már õ is, no
meg aztán gyermeke, a késõbbi angol-magyar szakos tanár és a magyar irodalom
egyik legjobb prózaírója – amelyik világ mindennek a tiszta emberségnek az
ellentettje. Az egyenes gerincû emberre kígyókként fonódnak rá a barátság
álorcáját öltve magukra a környezõ emberek. Emberek? Ha az apa ember, akkor ezek
mik? Ha ezek az emberek, akkor apja micsoda? Felmerül a kérdés, mely eleve
definícióra kényszeríti a gyermeket.
Temesi Ferenc a nyelvtanár, a
szótár alaphasználója különben is ebben a szótár-modellben keresi a létezésben
való eligazodás módozatait íróként. Pontosítani akar. Az isteni szándékra
kíváncsi a Teremtésben. Ha már megoszlik életünk evilági küzdelmek és a túlvilág
értelmezése között, akkor tessék, váljon szét a jó és a rossz. Legyen az ember
Isten akarata szerinti. Ha meg nem lesz az, akkor mutassa meg gonoszságát,
cselekvésében tûnjön fel a jót-jól cselekedni akaróval ellentétes ténykedése.
Nos, az Apám címû könyv errõl szól. A Laokoón szoborcsoport életre
keltésérõl. Hogyan, miként fojtja meg egy környezet a jószándékú jámbor
emberséget.
A zseniális írói trükk: Laokoón
ez esetben nem is tudja, hogy fojtogatják, pusztítják, játszanak vele.
Talán emlékezetében ott élhetett
Thomas Hardy regényének zárása, Szabó Lõrinc költõi magyar szövegével? „Az »Igazság«-nak
elég tétetett, és a Halhatatlanok Elnöke, Aiszkhülosz kifejezésével élve,
megszûnt tovább szórakozni”.
Köszönöm Feri segítségedet: id.
Temesi Ferenc és Kabdebó János nem tudják, hogy férgek lepik el egész
környezetüket. Élnek, teszik legjobb szándékuk szerint feladataikat. És kész!
A gyermek utóbb véletlen kézbe
veszi mindazt a szörnyûséget, amit pókhálóként apja köré szõttek. És
visszafejti. A nyomozókról kikeresi kígyólétük valóságát. És ebbõl az ember köré
szõtt valahai gubóból kikövetkezteti egy korszak valódi álságos létezését. Egy
korszak bemutatása egyben a létezés metafizikai értelmezése is lesz közben. A
Teremtés értelmezése.
De zuhanjak közben vissza a
fénybõl a poklok kapujáig. A véletlen úgy hozta, hogy id. Temesi Ferenc egyik
elsõ valahai kígyója az apám családjába is belekuncsorogta magát. Szerkesztõként
jött a fiatal kritikus látogatására. Kedves anekdotákkal szüleim kedvencévé
küzdötte magát. A szegedi irodalmi élet legjobbjaival is összehozott engem. Na
nem a köztudottan ÁVÓs költõ, hanem a kis stílû sikkasztó. Hogy akarata ellenére
jót is tett? Máig tartó barátságokat hozott össze? Évtizedekkel késõbben minket
is most, itt, imigyen. A Teremtés terve kiszámíthatatlan.
Feri, könyved nemcsak egy korszak
jellemzõje, de létezésünk metafizikájának értelmezése is. Én ezt a sorsot
olvastam ki pár nappal ezelõtti találkozásunkból.
(Temesi
Ferenc: Apám, L’Harmattan – Könyvpont, Budapest, 20132.
Ára: 2200 Ft)