Vágyálom


Korózs Lajos minapi nyilatkozata bizonyítja: az MSZP képtelen tanulni a vereségeibõl. A szocialisták nem veszik észre, hogy a „mindegy, hogy mit mondasz, csak szidd a kormányoldalt” politikája felett a választók a 2006. évi önkormányzati választások óta minden lehetséges alkalommal lesújtó ítéletet mondtak.


Surján László


Vágyálom

Korózs Lajos minapi nyilatkozata bizonyítja: az MSZP képtelen tanulni a
vereségeibõl. A szocialisták nem veszik észre, hogy a „mindegy, hogy mit
mondasz, csak szidd a kormányoldalt” politikája felett a választók a 2006. évi
önkormányzati választások óta minden lehetséges alkalommal lesújtó ítéletet
mondtak.

Tulajdonképpen nem történt semmi. Mindennapos történet. Korózs Lajos, akinek
szociális ügyekben való szakértelmében nem kell kételkedni, vélt pártpolitikai
elõnyökért megfeledkezett a szakmáról, és uszító, riogató, légbõlkapott vádakat
fogalmazott meg. Kasztrendszerrõl beszélt és a Horthy korszakhoz való
visszatérésrõl. Érzelmek és elfogultság irányították mondatait, miközben úgy
tûnt, nem is érti a modern közigazgatást és a minisztériumok feladatait.

A
már-már hisztérikus kirohanás abból indult ki, hogy Balog Zoltán
minisztériumában lesz egy ifjúsági és családügyi, és ezen kívül egy szociális és
társadalmi felzárkózási államtitkárság is.

Egészséges gondolkodású baloldali politikusnak örvendenie kellene, hogy a
szegénység kérdésével külön államtitkárság foglalkozik. Korózs tudhatná, tudja
is, hiszen hivatalt viselt ember, hogy a minisztériumok nem egyedi szinten
foglalkoznak az emberek gondjaival. Olyan jogszabályok alkotása a feladatuk,
amelyek ezeket a gondokat az egész társadalom szintjén kezelik. Több mint
erõltetett, már-már nevetséges, hogy az államtitkárok közötti
feladatmegosztásból valaki a szegénységi bizonyítvány bevezetésére
következtessen. Durva csúsztatás vagy éppen tudatlanság a szegénységi
bizonyítvány fogalmát a Horthy korszakhoz kötni. Ha a magyar szociálpolitika
történetét Korózs nem ismeri, legalább az irodalmi emlékeibõl tudhatná, hogy
szegénységi bizonyítványról már Jókai is írt, s igen rövid interneten való
kutakodás után megtekinthetett volna néhány valódi szegénységi bizonyítványt.
Bemutatok egyet, amelyet 1909-ben állítottak ki. Annyit talán Korózs is tud a
magyar történelembõl, hogy ez az idõszak még nem Horthy ideje.


Mivel az ilyen bizonyítványok akár interneten is megvásárolhatók, nem okozott
nehézséget egy másikat is találni; jövõre lesz száz éves, tehát szintén idõsebb,
mint a „Horthy korszak”.


Korózs értelmetlen kirohanása azonban nem intézhetõ el a tárgyi hibákra való
rámutatással vagy a gúny fegyverével. Nyilatkozata világosan bizonyítja, hogy az
MSZP képtelen tanulni a vereségeibõl. Nem veszi észre, hogy a „mindegy, hogy mit
mondasz, csak szidd a kormányoldalt” politikája felett az emberek világos
ítéletet mondtak, a 2006. évi önkormányzati választások óta minden lehetséges
alkalommal. Két önkormányzati, két európai és két országgyûlési választási
vereség sem volt elég, hogy felfogják: a politikai versenytársakat csak
hitelesen, szakmai alapokon lehet hatásosan kritizálni. Az érzelem vezérelt
gyûlölet kampány, bármit mondanak is egyes külföldi kampánytanácsadók, visszaüt
a gyûlölködõkre. Ideje volna lépést váltani. Annál is inkább, mert még a
vereségsorozat elõtt felhívta a figyelmet például a Reform címû folyóirat, hogy
valami alapvetõen elhibázott az MSZP politikájában. Emlékszünk még erre a képre:


A
Reform még 2005-ben jelent meg ezzel a címlappal. 2006 tavaszán még volt az
MSZP-ben annyi erõ, hogy megnyerje a választásokat, de az õszödi beszéd
kiszivárogtatásával elindultak a Reform által jelzett úton „Elõre”. A magyar
baloldal számára tragikus, hogy még mindig irányváltoztatás nélkül menetelnek,
hogy még ma is azt hiszik, hogy választásokat nyerni csak Gyurcsány Ferenccel
tudnának, s hogy az ész nélküli vagdalkozásról, amit Korózs mostani kirohanása
is jól példáz, leszokni nem tudnak. Számomra persze megnyugtató, hogy Korózs
elõkészíti a baloldal 2018-as vereségét, de még megnyugtatóbb volna egy
tisztességes baloldallal állni nemes versenyben. A mai baloldal személyi
állományát tekintve, ez csupán vágyálomnak tekinthetõ.