Indul a század

Zúg a kaszárnya. Fürge dob pereg,
Sorakozik sok délceg, friss gyerek;
Piros arcok, vadonatúj ruhák,
De a szívek még gyöngédek, puhák.
Könnyét elûzni mind csacsog, fecseg,
Nagy komolyan bár, - hisz' húszévesek,
De a vérük vadul lüktetve lázad:
Ma délben indul a század.

Jászay-Horváth Elemér:

Indul a század

Zúg a kaszárnya. Fürge dob pereg,
Sorakozik sok délceg, friss gyerek;
Piros arcok, vadonatúj ruhák,
De a szívek még gyöngédek, puhák.
Könnyét elûzni mind csacsog, fecseg,
Nagy komolyan bár, - hisz' húszévesek,
De a vérük vadul lüktetve lázad:
Ma délben indul a század.

Csupa gyerek mind, csupa szép remény.
Fejük rajongó és karjuk kemény,
Szívük szelid még, álmokat szövõ,
De lelkükben ott szunnyad a jövõ.
Katonásan szemük elõre néz,
Tekintetük oly tiszta és merész,
De titokban mind lát egy kicsi házat…
Ma délben indul a század.

Köröttük testvér, szülõ, jóbarát
Szegélyezi a kaszárnya udvarát;
Elfordul, kinek könnye kipereg:
Ne lássa most, ne lássa a gyerek!
Menjen keményen, könnyen, könnytelen,
Menjen vigan, - ha menni kénytelen.
Ez egy könnyért elsírunk otthon százat.
Ma délben indul a század.

Vigye vidáman ifjú életét,
Magyar mezõk szabad lehelletét,
Jövõ reményét, gyõzelem hitét,
Vigye magával mindnyájunk szívét!
Golyó ne fogja és ne fogja kard
A nagyra hívott, fiatal magyart;
Könyörög érette gyöngeség, alázat…
Ma délben indul a század.

Lágy szellõ sóhajt, zászló fellobog,
Megperdülnek a szózatos dobok.
Fölvillan a kard percnyi ideig
S mint roppant szív, dobbannak lépteik.
Ritmusa éled friss magyar dalon,
Visszhangot verve szíven és falon,
Köszönti szépen a szülõt, a házat
- S eltûnik lassan a század.