"Nem értem a titkosítási szokásokat. Elfogadom, hogy nem minden nyilvános, sõt túlzottnak érzem a sok követelõzést. Egy államnak természetszerûen lehetnek titkai, egy vállalkozásnak is. Az idõ elõtt kiszivárgó tervek az ellenérdekû feleknek kedveznek. Mégis, azt hiszem, hogy értelmetlen, szinte hasra ütés szerûen mennek a dolgok."
Surján László
Titoknokok
Nem értem
a titkosítási szokásokat. Elfogadom, hogy nem minden nyilvános, sõt túlzottnak
érzem a sok követelõzést. Egy államnak természetszerûen lehetnek titkai, egy
vállalkozásnak is. Az idõ elõtt kiszivárgó tervek az ellenérdekû feleknek
kedveznek. Mégis, azt hiszem, hogy értelmetlen, szinte hasra ütés szerûen mennek
a dolgok. Miért kellett például a Göncz kifütyülés vizsgálatát titkosítani, és
ha most föloldották, miért kell a neveket kitakarni?
Miért titkos az, hogy mennyiért vett egy cég valamit? Hogy mennyiért akar venni,
az persze ne kötendõ az eladó orrára. Ám, ha már megvette?
Magyarországon az a szokás, hogy amíg a partner állam nem járul hozzá
nagykövetünk személyéhez, addig a kinevezése nem nyilvános. Az országgyûlés
külügyi bizottságában meg kell hallgatni a jelöltet, s a fentiek miatt ez zárt
ülésen történik. Mindez helyes.
Sok
esetben ugyanakkor nincs valós értelme a zárt üléseknek sem.
A
CDU vezette Németországban többször ellenzéki államtitkár vezette a
titkosszolgálatokat. Nem is volt belpolitikai vita a kérdés körül.
Van-e olyan ellenzéki párt, amelyben meg lehetne bízni, hogy fontosabb a közös
ügy szolgálata számára, mint a pártérdek?
Sajnos költõi a kérdés.