Nem ajtóstul rohanunk a házba, azaz nem a legkényesebb kérdésekkel kell kezdeni. Törekedni kell azokra a kapcsolatokra, amelyek egyszerûen összehozzák a feleket. Ilyen a kultúra, s azon belül különösen a zene és a tánc.
Békességes szó VI.
Nem
ajtóstul rohanunk a házba, azaz nem a legkényesebb kérdésekkel kell kezdeni.
Törekedni kell azokra a kapcsolatokra, amelyek egyszerûen összehozzák a
feleket. Ilyen a kultúra, s azon belül különösen a zene és a tánc.
Abkarovits Endre megfogalmazásában:
Azok, akik a
táncházakban a szomszéd és más népek táncait járják, zenéjüket hallgatják, nem
valószínû, hogy ezen etnikumokkal szemben valaha is ellenségesen, elõítélettel
viselkednének.
Abkarovits arra is rámutat, hogy többrõl van szó, mint az
elõítélet hiányáról. Ennél fontosabb a felismerés: egymást gazdagíthatjuk.
„Erdélyben fokozatosan keveredtek össze a különbözõ etnikumok. Amikor ez
spontán módon ment végbe, akkor az emberek általában megtanulták kölcsönösen
tisztelni egymás kultúráját, szokásait, s az is természetes volt, hogy legalább
valamilyen szinten egymás nyelvét is beszélték. Ünnepeikre meghívták egymást, s
egy-egy lakodalomban vagy más jeles eseményeken teret engedtek annak, hogy a
másik nemzetiség táncai, zenéje, dalai is megjelenjenek. Így aztán jelentõs
hatással voltak egymás kultúrájára, olyannyira, hogy például az erdélyi románok
táncai jobban hasonlítanak a magyarokéra, mint a moldvai vagy havasalföldi
románokéra. Sok faluban egyszerre több nemzetiség élt, s kultúrájuk annyira
összeolvadt helyenként, hogy a kívülálló és nem szakértõ sokszor meg nem tudja
mondani, hogy egy adott dal vagy tánc magyar-e vagy román. Arról a dallamról,
amit én sokáig úgy tartottam számon, mint a legszebb magyar népi dallam, idõvel
megtudtam, hogy egy bonchidai román forgatós.”
„A
népdal nem ismeri a határokat, nem ismeri a, kirekesztést, gyûlöletet. A népdal
lelkülete, szépsége azért tudott kimagasló mûvészetté kristályosodni, mert az
egykoron nagyrészt békében egymás mellett élõ népek, nemzetek megajándékozták
egymást saját népmûvészetükkel. -
Ezt már Szvorák Katalin írta, aki hozzátette:
Politikai véleményt kinyilvánítani ritka alkalom számomra, mert Bartók 1937-ben
megjelent gondolata gyakran visszacseng lelkemben: „...ahol a politika kezdõdik,
ott megszûnik a mûvészet és a tudomány, megszûnik a jog és belátás."
Charta ügyben mégis megszólalt, persze
ezzel is aláhúzta, hogy ez a mozgalom nem politika, legalábbis nem pártpolitika,
hanem a szó õsi értelmében közös világunk (poliszunk) ügyeinek intézése.
Kell-e megbékélés a térségben? A válasz
egyértelmûen IGEN – állítja Szabó Antal. Üzenete fontos, mert szót emel a
közeledés legfõbb akadálya, a kölcsönös félelem ellen. Így ír: „Az elmúlt
évtizedekben Európán, de az egész világon is legjobban II. János Pál pápát
tisztelem és becsülöm, aki 1978-ban elsõ ünnepélyes pápai miséjén homíliáját
azzal a mondattal kezdte, hogy "Ne féljetek!". Ez az üzenet most is érvényes.
Elsõsorban szomszédainkkal kell testvéri szeretetben élnünk. Szükségünk van
egymás termékeire, szolgáltatásaira és kultúrájára, mert az "öreg Európa"
bennünket csupán piacnak tekint, ahol a bóvlit el lehet adni.”
[Folytatjuk]
Surján László
{mos_ri}