Forduló

Az Allewelt téren most este van. Az óriási
aranyszínû csille a mélybe már visszagurult üresen,
és látni mind, ami emlékeimbõl rég kihullt,
egy ablak mögött aranyban világitott a múlt.

Babiczky Tibor:

Forduló

Az Allewelt téren most este van. Az óriási
aranyszínû csille a mélybe már visszagurult üresen,
és látni mind, ami emlékeimbõl rég kihullt,
egy ablak mögött aranyban világitott a múlt.

Fél három lehetett. Sötétség lapult a barázdákon
és minden állomány megsötétedett.
A fehér is fekete volt, és a szürke is fekete lett.
Fél három lehetett. És hazafelé, félúton épp, át-

vágtam a sötétlõ Városligeten. Nem történt
semmi. Már az is csoda volt, hogy
ment tovább, aminek folytatása nem lehet.
Sosem felejtem el félúton a Ligetet.

A pokol körei fejünkben nyílnak meg,
és amire hazaérsz egy éjjel, épp a legaljára jutsz:
a szíved környékén ott az ördög az.

Nem történt semmi.
Csak lefekszünk és alszunk reggelig. Vagy délig
alszunk. Vagy újra estig. S így tovább.