Az egyik legfontosabb feladat, hogy az új nemzedék tisztában legyen a múltunkkal. Ez részben iskola dolga, részben családé. Mindkét csatornán át jön az információ, az egyik hitelesíteni tudja a másikat. Ugyanakkor tele vagyunk torzításokkal, téveszmékkel.
Surján László
Historia est magistra vitae
Az egyik legfontosabb feladat, hogy az új nemzedék tisztában legyen a múltunkkal. Ez részben iskola dolga, részben családé. Mindkét csatornán át jön az információ, az egyik hitelesíteni tudja a másikat. Ugyanakkor tele vagyunk torzításokkal, téveszmékkel.
Makovecz Imre így fogalmazott: Akkor „tudnánk komoly eredményeket elérni, ha sikerülne lecserélni azt a töménytelen hazugságot, amit a múltunkról elmondtak, és újraírnánk, érthetõen megfogalmaznánk a saját történelmünket.”
Elmélyedve a magyarok és a körülöttünk, pontosabban velünk élõ népek közötti megbékélés akadályainak problémáiban, élesen felvetõdik, hogy mintegy kényes kérdésnek tekintve, nem tanítjuk a velük való hol évszázados, hol évezredek kapcsolatunk tényeit. Ezért egyesek, különösen a szélsõjobbhoz tartozók, a mai szinte csak magyarokból álló ország képét vetítik rá a történelmi Magyarországra, s mint izzó lávát öntik mindenkire a gyûlöletet.
Nem állunk jól a közelmúlt eseményeivel sem. Fiataljaink keveset tudnak például az ötvenes években történtekrõl. Ezért kellene kezébe adni minden 18 évesnek azt a kis könyvet, amelyet Harangozó Imre és Túrovszki Krisztián szerkesztett: Mert ennek a hideg télnek nemsokára vége szakad...
A 172 oldalas kisalakú könyvecskét az Újkígyósért Közalapítvány adta ki, azt hiszem nehezen vagy inkább sehogy sem férhetõ hozzá. Az alcíme is beszédes: Az 1956-os forradalom és szabadságharc elõzményei, eseményei és következményei az újkígyósi népi emlékezet tükrében.
Az újkígyósiak 2006-ban ezzel tisztelegtek a forradalom 50. évfordulója elõtt, méltóbban, mint az akkori, szemkilövetõ hatalom.
Milyen szép lenne, ha a 60. évfordulót, ami már nincs nagyon messze azzal lehetne ünnepelni, hogy ez a kincset érõ kiadvány közkinccsé lehetne, s segítené a nemzeti tudat formálását.
Nyilván itt és most nem idézhetem az egész könyvet. De azért egy idézetre még futja.
Az elsõ fejezet a háború utáni idõket idézi. Rögtön az elsõ bejegyzést másolom ide:
Volt egy ilyen nagyon tudós embör, jelözte ezt régös-régön, hogy amikor föltûnik a vörös csillag az emberöknek a homlokán, jaj lösz az emböröknek. Mert irtják majd az emböröket. (…) Még azt is mondta, hogy van sok apró kis szénakazal és van egy nagyon nagy is. Oszt a nagyon nagy elindul, s a kis szénakazlat mind mögöszi. Majd gyün egy nagyon nagy állam, aki mindönt elpusztít.
És ezt nem hittük el akkor...
Hát begyüttek az oroszok.