Az ormon zöld az árnyak teste,
az emberek csak ködlõ árnyak,
az ég közel, a város messze
Kannás Alajos:
A keresõ
Az ormon zöld az árnyak teste,
az emberek csak ködlõ árnyak,
az ég közel, a város messze
s talán a csend is megtalálhat.
A hangok erre is követnek,
suhognak lágyan, mint a fátylak,
s a színekkel zengõ köveknek
szavából lassanként megérted,
hogy énekedbõl holt szöveg lett.
Lezárt magányban nincsen élet,
és mást kilökve nincsen béke,
a kéklõ ég sokkal sötétebb,
mint hogyha fenn a tiszta éjre
kirakja sok-sok drága gyöngyét
a kéz, mely homlokod kivéste.
Békéd magadban mindig gyöngébb,
de nõ, ha mással osztva éled;
indulj, töröld a fájók könnyét,
keresd a szeplõtlen fehéret.
Az Isten ott van minden arcon,
És vár, hogy egyszer csak feléred.