Miklya Zsolt:
Limesen égõ
PJ nyomán
Te gyõzz le inkább, virradat,
Csillámló fényû kis halak
Nyomába úgysem érek.
A felszín alvó tükreit
Míg ébresztgetik fényeid,
A mély lenn egyre mélyebb.
A foszló álomszéleken
Eltûnõben a kinn a benn,
Határon túli lét vagy.
Nem ér utol önkívület,
Hisz nincsen semmi kívüled,
Ami ébredni célt ad.
Limesen égõ õrtüzek
A néma csillagképeket
Nem tudják felidézni.
Csak bámulom a múltakat,
Míg szívemet egy új lakat
Markolja és igézi.
A lázadásom nem kötött
Magához mást, csak füstködöt,
Szemem azóta marja.
Már semmin sem csodálkozom,
a füsttel úszik el korom,
akarja, nem akarja.
Ne gyõzz le mégsem, virradat.
Csak hadd mossam meg arcomat
Az ébredõ tükörben.
Mélyedbõl, fel, ha bukkanok,
Mint hazatérõ angyalok,
Hadd mondjam, visszajöttem.