"Nincs Kanadában olyan nyelvcsoport, amely - számarányát tekintve - többet és jobbat alkotott volna, mint a magyar. Nincs olyan magyar kisebbség a nyugati világban, melynek olyan gazdag, minden stílusirányzatot és irodalmi mûfajt átölelõ irodalma van, mint a kanadai magyar. Ezekre fiataljaink és felnõtteink egyaránt büszkék lehetnek."
MAGYAR
KÖNYVGYÛJTEMÉNYEINK SORSA
(Válaszlevél aggódó
kollégámnak)
Kedves Barátom!
Örömmel vettem leveled,
mely itthon, Victoriában talált bennünket. Június 13-án érkeztünk vissza, s
december 10-én megyünk ismét Budapestre, hat hónapra. Az otthon töltött fél év
tele volt kellemes programmal – elõadás a Szent István Bazilika Lovagtermében és
a Kodolányi János Fõiskolán; író-olvasó találkozók Hajdúböszörményben,
Nyíregyházán és szülõfalumban, Nyirbélteken; a sajtónak adott interjúkkal és
filmezésekkel munkásságomról. Nem is szólva a kanadai nagykövetségen tartott
fogadásomról, s a magyar érdemrend tisztikeresztje kitüntetésrõl. Újból
foglaltnak ígérkezik a következõ fél év is, de errõl majd az események után
számolok be.
E sorokat aggódó
leveled váltja ki belõlem - hogy Torontóban és másutt Kanadában úgy vélik a
kanadai magyarok: ebben az országban ma már nem érdemes magyar
könyvgyûjteményeket ápolni, mert kevés az érdeklõdés irántuk. Meglepõ, hogy
éppen Torontóban vélekednek így a könyvgyûjteményekrõl! Torontóban, ahol nem is
olyan régen több magyar nyelvû újság, folyóirat, rádióadó, mûködött; ahol
könyvesboltok, kiadók, nyomdaüzemek és könyvgyûjtemények szolgálták a város
több, mint negyvenezer magyar lakosát.
Torontóban, ahol a
Metropolitán Könyvtár igazgatója lelkesen írta levelében, hogy a város
magyarsága - az egyedüli új bevándorló vietnámok mellett - a leglelkesebb
olvasók közé tartozik! 1985-ben az Országos Széchényi Könyvtárban tartott
konferencián arról számoltam be, hogy Torontóban, 1979-ben 9 299 magyar nyelvû
könyvet kölcsönöztek a városi könyvtárból. 1984-ben pedig 11 305 könyvet. Nem
számítva a hat fiókkönyvtárat, ahonnan hétezer magyar kiadványt kölcsönöztek egy
év leforgása alatt. J.T. Parkhill könyvtáros is büszkén közölte, hogy magyar
könyvállományuk csaknem háromszor fordult meg az olvasók kezén!
Azt el kell ismernünk,
hogy a fenti adatok a kanadai magyar szellemi élet reneszánsza idejébõl valók.
Azóta az olvasók tekintélyes része korosabb lett, elhunyt, vagy könnyebbnek
találja a tv vagy a számítógép képernyõje elõtti ismeretszerzést. A magyar
könyvgyûjtemények iránti érdeklõdés azonban nem halt ki Kanadában. A városi és
egyetemi könyvtárak, s a magyar kultúrotthonok tekintélyes gyûjteményei
tanúskodnak errõl. A könyv szeretete vele jár szellemi életünk történetével.
Elsõ magyar bevándorlóink az 1880-as évek végén, letelepedésükkel egyidõben,
nehéz fizikai életük alakulása ellenére is, elsõnek hozzáláttak szellemi életük
megalapozásához. Templomokat, kultúrotthonokat létesítettek, bennük az
elmaradhatatlan könyvekkel. A préri falucskák magyar házaiban ott voltak a Szent
Biblia és Kossuth portréi mellett Petõfi, Arany, Jókai kötetei is. Ott vannak ma
is, százakra, ezrekre menõ könyvek szerte az országban, s jó részük
olvasottságnak örvend. Érthetetlen, hogy miért akarják magas hazai állami
költségen visszaszállítani ezeket az óhazába. Mégha az otthon, hézagosan
elérhetõ, a diaszpórában élõ írók, történészek, nevelõk könyveirõl lenne szó. De
a Magyarországon megjelentekrõl?!
Azt el kell ismerni,
hogy a Dr. Halász János hatalmas gyûjteményének elhelyezése és rendszerezése
meghaladja még a torontói magyar közösség erejét is. Speciáltsága miatt ennek
egy része nem is nagyon tarthat igényt az átlag olvasó számára. Jó lenne azonban
kiválogatni az érdeklõdésre számot tartható könyveket, s leporolva borítójukat,
rendezett formában az olvasók figyelmébe ajánlani azokat. A Metropolitán
Könyvtár magyar gyûjteménye azért statuált jó példát, mert könyvtárosai kellõ
gondossággal állították össze az olvasót érdeklõ könyvállományt. A jó
gyûjteményre három tényezõ jellemzõ: információ, nevelés és szórakoztatás. Az
ilyen állomány bizonyára elkerüli a porosodás sorsát.
A kanadai magyarság
abban az áldott helyzetben van, hogy gazdag, évszázados irodalma van. 1902-ben
tett pontot Szatmári János nagylélegzetû eposza, A préri éneke végére. Ezt
követték újabbnál újabb kiadványok az éveken át. A hetvenes-nyolcvanas években,
a multikulturalizmus fénykorában, százakra mentek a szépirodalmi kiadványok
kanadai magyar írók és skolaszták tollából. Verses és szépprózai gyûjtemények
láttak napfényt Fáy Ferenc, Tûz Tamás, Vitéz György, Kemenes Géfin László,
Simándi Ágnes és mások tollából, akiket kanonizált az egyetemes magyar irodalom,
a maradandó értékû otthoniakkal egysorban.
A szépirodalom mellett
nincs olyan tudományágazat, kezdve az irodalomtörténettõl a bibliográfiáig, a
történettudománytól a szociográfiáig, a természettudományoktól a demográfiáig,
amelyben a kanadai magyarok ne tündökölnének. Nem is olyan régen, kanadai magyar
költõk és írók sokasága szerepelt írói esteken. Közremûködtek nemzeti és
kulturális rendezvényeinken. Munkáikra felfigyelt a befogadó ország,
beadványaikat ösztöndíjakkal támogatták a föderális és tartományi kormányok.
Könyveinket számon tartották országos katalógusok, írtak róluk tankönyvekben,
megõrizték könyvgyûjteményekben. A Kanadai Magyar Írók Szövetsége tucatra menõ
antológiáit érdeklõdéssel várták a könyvtárak, könyvesek és egyetemi irodalmi
tanszékek. Nincs Kanadában olyan nyelvcsoport, amely - számarányát tekintve -
többet és jobbat alkotott volna, mint a magyar. Nincs olyan magyar kisebbség a
nyugati világban, melynek olyan gazdag, minden stílusirányzatot és irodalmi
mûfajt átölelõ irodalma van, mint a kanadai magyar. Ezekre fiataljaink és
felnõtteink egyaránt büszkék lehetnek.
E dicsõ múlt szelleme
ott lebeg még Torontó, Montreál, Winnipeg, Vancouver és más települések magyar
légkörében. Ápolnunk kell ezeket a könyvvé tornyosult hagyományokat.
Használjuk ki a befogadó ország nyújtotta támogatásokat. Íróink közöljék
mûveiket újságokban, folyóiratokban. Terjesszék munkáikat irodalmi és kulturális
rendezvényeken. Forduljanak anyagi támogatásért – ez vonatkozik sajtónkra és
kultúrotthonainkra is - a nemzetiségi hagyományokat és kultúrát ápoló Heritage
Canada minisztériumhoz és tartományi hivatalokhoz. Adjuk hírül befogadó
hazánknak, hogy kulturális örökségünk, nyelvünk és hagyományaink több mint fél
évszázad múltán is elevenen élnek bennünk. Tisztában vagyunk azzal, de a
befogadó ország is, hogy az ilyen szellemi eltökéltség tesz bennünket jó
kanadaiakká és magyarokká.
Hát ilyen gondolatokat
ébresztett bennem kedves leveled. Bár ritkulnak soraink, s megvan bennünk is a
kisebbségi csoportokra oly jellemzõ széthúzás, civakodás, távlatosan nézve
dolgainkat elmondhatjuk, megmaradt bennünk, az anyanyelv és hagyományaink iránti
szeretet mellett az irodalom, s a könyvek iránti ragaszkodás. Õrizzük meg magyar
könyvgyûjteményeinket!
Miska János