Autózunk Budán. Megszokott CBA boltunk elõtt, ahová persze állítólag baloldali nem teszi be a lábát, folyik az aláírás gyûjtés. Kis asztalka, rajta nagy DK.
Surján László
Gyûlik az aláírás
Autózunk Budán. Megszokott CBA boltunk elõtt, ahová persze állítólag baloldali
nem teszi be a lábát, folyik az aláírás gyûjtés. Kis asztalka, rajta nagy DK.
És
nézd, szól rám útitársam, hát nem aláírnak nekik?
Hányan? - kérdem vissza, merthogy vezetés közben a DK nézegetése tilos és
életveszélyes.
Öten.
Jó,
de abból három a csapat – mondom.
Fél
óra múlva megyünk vissza, hát tényleg hárman kókadoznak a pult körül.
Nem
lenne meg nekik az aláírás?
Szerintem régen megvan, de mindenki gyûjti, amíg lehet. Ez egyike a heteknek,
azaz olyan kerület, ahol a három balos csapat egymással versenyez. (Mellesleg
Bajnai házától pár száz lépésre történik az eset.)
Nehezen tudom elképzelni, hogy a fõváros bõ negyedében a balháromság egymással
versenyez, ugyanakkor a többi kerületben vállvetve segíti egymást. Lélektanilag
ez nehéz, ezért kétséges az egység. Ráadásul a DK-nak nem is érdeke, hogy
például Újpesten MSZP gyõzelem legyen. Ha Kiss Péter kerületében az MSZP most
kikap, Gyurcsány követelheti magának a jogot, hogy õ indítson volt vetélytársa
helyén képviselõt, esetleg, ha olyan nagy a bátorsága, mint a szája, saját
magát. Ha nyer, lesz saját frakciója. Biztos, hogy az emberei megtesznek
mindent, hogy az MSZP nyerjen a kerületben? A történet minden variációban
elmesélhetõ, nem részletezem.
A
balháromság nem eszmébõl, hanem önérdekbõl épül fel. Ezért nem hiszek az õszinte
összefogásukban, s ezért úgy vélem, kudarcra vannak ítélve. Most biztos, de
kívánatos az volna, ha most és mindörökké. Ámen, tegyük hozzá, ami ugye azt
jelenti: Úgy legyen.
Hát
legyen.