"A megbékélést önmagunkkal kell kezdenünk, hiszen belsõ konfliktusaink kereszttüzében nem tudunk tárgyilagosan szembenézni a kívülrõl érkezõ kihívásokkal. Hányszor szeretnénk mértékletesnek látszani, de elragad az élvezetvágy; milyen nehéz indulatainkat legyõzni, ha sérelem ér bennünket, pedig tudhatjuk, hogy indulatosságunk árát megfizetjük; mennyi nehézséget okozott már a jóra való restségünk, és mégis hajlunk a nemtörõdömségre. Mindez sok zavart, értetlenséget okoz a másokkal való érintkezésben! Ha nincs bennünk béke, ha nem vagyunk harmóniában önmagunkkal, hogyan lehetnénk harmóniában családunkkal, környezetünkkel, a teremtett világgal, hogyan lehetnénk bensõséges egységben Istennel?" - Bíró László püspök úr szeptemberi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETÕ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2014.
Szeptember
Egyik
reggel a férj, aki iskolaigazgató volt, így szólt feleségéhez: Holnap fogjuk
köszönteni új kolléganõnket névnapja alkalmából. Tedd meg nekem, hogy ma veszel
egy szép csokor rózsát, hogy én holnap azzal köszönthessem. A feleség kissé
meglepõdött. Ugyan már többször hallotta dicsérni az új kolléganõt, fel is tûnt
neki férje iránta táplált lelkesedése, de eszébe se jutott, hogy féltékenykednie
kellene. Igaz, ha volna oka féltékenységre, talán nem õt kérné virágvásárlásra.
Férje tudja magáról, hogy nem túl ügyes a megfelelõ virág kiválasztásában,
valószínûleg a többi kollégára sem szívesen bízná a vásárlást.
Mai
életünket nem nevezhetjük békésnek, állandó küzdelemben, harcban élünk.
Szóhasználatunk is ehhez igazodik: megküzdünk a mindennapi kenyérért, a
munkalehetõségért, az iskolai végzettségért, kiharcoljuk a jobb
lakáskörülményeket, legyõzzük vetélytársainkat, átverekedjük magunkat akadályok
sokaságán, hogy családot alapíthassunk. Mindig újabb és újabb nehézségekkel
találkozunk, konfliktusok között kell lavíroznunk, a béke, a nyugalom legfeljebb
rövid idõszakokra válik osztályrészünkké. Ugyanakkor a szíve mélyén minden ember
békére, boldogságra vágyik, a békével pedig összefügg a boldogság: „Boldogok a
békeszerzõk, mert õket Isten fiainak fogják hívni.” (Mt 5,9) Nehezen lehetne
olyan családot találni, amelyikben nem honol a béke, és mégis boldogok. Ahol
pedig a családokban nincs béke, ott a társadalom sem él békességben, boldogtalan
családokból nem épülhet boldog társadalom. A család a béke bölcsõje, egyrészt,
mert a társadalmi béke a családok békéjére épül, másrészt, mert a jövõ
generációja a családban sajátíthatja el a megbékélésre való készséget. Az ember
a családban találkozik elõször ellentétekkel, szembenálló érdekekkel, itt kell
megtanulnia a saját akaratának mindenáron történõ érvényesítése helyett másokat
és a közösséget szolgálni. Itt találkozik belsõ és külsõ konfliktusokkal, itt
tanulhatja meg ezeket kezelni.
Konfliktusok pedig lépten-nyomon jelentkeznek a társadalomban és a családban
egyaránt. Minél bonyolultabb világban élünk, annál több konfliktussal kell
szembenéznünk. A konfliktus gyakran lappangva, észrevétlenül jelenik meg. A
családi élet mindennapjai közben talán fel sem tûnik egy mondat, egy kérés, vagy
megjegyzés, amely mögött támadás van, amely ellenállást, vagy ellentámadást
provokál. Gyerekek között sokszor felmerül a kérdés, hogy ki kezdte a
veszekedést: az, aki elõször ütött vissza, vagy az, aki úgy viselkedett, hogy az
bosszúért kiáltott.
Ferenc
pápa errõl így szól: „A konfliktust nem lehet semmibe venni, vagy megszépíteni.
Szembe kell nézni vele. Ha belegabalyodunk, elveszítjük a távlatot, beszûkülnek
horizontjaink és a valóság számunkra széttöredezik. Ha beleragadunk a konfliktus
adok-kapok játékába, elveszítjük a valóság mély egységéhez való érzékünket.” (EG
226)
Idézzetek fel családotokból, rokoni, baráti, ismerõsi körbõl olyan eseteket,
amelyekben a konfliktusok a közösség megerõsödéséhez vezettek! Hogyan tud a
nagyobb közösség segíteni a közösség családjainak egy-egy konfliktushelyzet
megoldásában?
A
megbékélést önmagunkkal kell kezdenünk, hiszen belsõ konfliktusaink
kereszttüzében nem tudunk tárgyilagosan szembenézni a kívülrõl érkezõ
kihívásokkal. Hányszor szeretnénk mértékletesnek látszani, de elragad az
élvezetvágy; milyen nehéz indulatainkat legyõzni, ha sérelem ér bennünket, pedig
tudhatjuk, hogy indulatosságunk árát megfizetjük; mennyi nehézséget okozott már
a jóra való restségünk, és mégis hajlunk a nemtörõdömségre. Mindez sok zavart,
értetlenséget okoz a másokkal való érintkezésben! Ha nincs bennünk béke, ha nem
vagyunk harmóniában önmagunkkal, hogyan lehetnénk harmóniában családunkkal,
környezetünkkel, a teremtett világgal, hogyan lehetnénk bensõséges egységben
Istennel? A béke nem azt jelenti, hogy megállapodunk valamilyen
kompromisszumban, hanem azt, hogy az ellentéteket feloldjuk, ellenfeleinkkel
kiengesztelõdünk, a különbözõségeket harmóniába olvasztjuk.
Hogyan segíthetitek gyerekeiteket abban, hogy békés, harmonikus emberekké
váljanak? Mi segített titeket a családi béke megalapozásában?
„Egy
konfliktussal találkozva egyesek egyszerûen csak tudomásul veszik, majd
továbbmennek, mintha mi sem történt volna. Mások úgy bocsátkoznak bele a
konfliktusba, hogy rabjai lesznek, horizontjuk beszûkül, saját zavarodottságukat
és elégedetlenségüket rávetítik az intézményekre, s ezzel lehetetlenné válik az
egység. Ám van egy harmadik lehetõség is, és ez a legmegfelelõbb a konfliktussal
való szembenézésre. Ez pedig a készség a konfliktus elviselésére, megoldására és
arra, hogy egy új folyamat kiinduló pontjává formálják.” (EG 227)
„Jézus
mindent egyesített magában: az eget és földet, Istent és embert, idõt és
örökkévalóságot, személyt és társadalmat. Ennek az egységnek és önmagában való
kiengesztelõdésnek ismertetõjegye a béke. Krisztus »a mi békességünk« (Ef 2,
14).… A béke azért lehetséges, mert az Úr legyõzte a világot és annak állandó
konfliktusait, »minthogy Õ a kereszten vérével békességet szerzett« (Kol 1,20).”
(EG 229)
Õrködjünk éberen családunk békéjén. Ha azt látjuk, hogy kezd kialakulni egy
konfliktus, ragadjuk meg az alkalmat közösségünk, egységünk erõsítésére! Ehhez a
helyzet nagyvonalú kezelésére van szükség: mindenkiben, akivel kapcsolatba
kerülünk, meg kell látnunk az Isten-képmás embert, aki feltétlen tiszteletet
érdemel. Igyekezzünk megérteni egymást, megismerni egymás indítékait. Ne lezárni
akarjuk az ügyet, hanem összhangba hozni nézeteinket, elgondolásainkat. Hiába
zárul egy házastársak közötti vita azzal, hogy az egyik fél kénytelen-kelletlen
beadja a derekát, ha a vita keserûsége ott marad a szívükben a béke nem áll
helyre. A békétlenség pedig újabb konfliktusok melegágya lehet.
A
családi béke és a társadalmi béke kölcsönhatásban van egymással. Milyen hatással
van az országok és népek közötti békére a családok békéje?
A
feleség arra gondolt, hogy ha most önérzetesen nemet mond, azzal elvágja a
helyzet tisztázásához vezetõ utat. Most nincs idõ megvitatni az ügyet, pedig
fontos, hogy közösen találjanak megoldást. Rövid gondolkodás után így válaszolt:
A ma megvett virág holnapra már nem lesz olyan szép, friss. Nem gondolod, hogy
jobb lenne, ha holnap reggel kicsit korábban indulnánk el és út közben együtt
vennénk meg a virágot?
Bíró
László
az MKPK családreferens
püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás:
csaladlevel levelezõlista