Miután eltelt száz év a Nagy Háború óta, egyre több cikk, elõadás foglalkozik az akkori idõkkel. Ráadásul az ukrajnai történések, az orosz és európai kardcsörtetõ kijelentések felkeltik veszélyérzetünket és kiváltják félelmeinket. Idézzük fel II. János Pál felszólítását: Ne féljetek!
Surján László
Karácsonyi hangulat
Miután eltelt száz év a Nagy Háború óta, egyre több cikk, elõadás foglalkozik az
akkori idõkkel. Ráadásul az ukrajnai történések, az orosz és európai
kardcsörtetõ kijelentések felkeltik veszélyérzetünket és kiváltják félelmeinket.
Idézzük fel II. János Pál felszólítását: Ne féljetek!
Persze könnyû azt mondani, ne félj! A félelmeken ez nem sokat segít. Ha valaki
nem tudja megragadni a dolgot a természetfeletti síkján, bizony félni fog.
Olvasgatom a BBC History címû világtörténelmi magazinját, amelynek címlapra
került egyik cikke Hitek és tévhitek alcímmel száll szembe a vélelmekkel és
legendákkal. Van ilyen, az emberek agyában tévesen rögzült történet jócskán. Az
viszont, hogy 1914 Karácsonyán tûzszünet tört ki, az tény. A karácsonyi dalokat
éneklõ katonák kibújtak fedezékeikbõl és ajándékokkal kedveskedtek
ellenfeleiknek. Emberi gesztus? Lehet. Karácsonykor, a szeretet ünnepén nem
lehet harcolni, a kereszténység egyik nagy diadala a barbárság felett. Ez is
igaz. Érdekes feltevéssel áll elõ Dan Snow angol történész. Szerinte ez a békés
karácsonyi barátkozás azért nem vetett véget a háborúnak, mert a katonák a front
egyik oldalán sem tudták, hogy nem az õ kis frontszakaszukon történt meg az
elképzelhetetlen, hanem végig az egész nyugati fronton. A sok kis esemény nem
állt össze egy naggyá.
Most,, amikor egymásnak esik ukrán és orosz, akik sokkal közelebb állnak
egymáshoz, mint az angol és német, jó lenne emlékezni, hogy az emberek
szívesebben barátkoznak, mint ölnek. Ebben az egyre élesebbnek látszó helyzetben
egyre zavarosabb a kép. Most mindenki erõt mutat. Putyin Kijev két hét alatti
bevételét emlegeti, Cameron meg arra emlékeztet, hogy szép szavakkal, mosoly
diplomáciával annak idején csak alájátszottak Hitlernek. Csörögnek hát a
képzeletbeli kardok, miközben a mai ember sokkal inkább az ellenfelének tüzet
adó katona példáját követné, legfeljebb még hozzá tenné: a dohányzás árt az
egészségednek.
Rondán indult a szeptember, legalábbis az ország nyugat felében. De ami igazán
nyugtalanító, az nem a megáradt patak, nem az egyre emelkedõ belvíz, a rothadó
termés, hanem a háború hideg szele. Most még csak egymás bajszát rángatják a
szereplõk. Most kellene abbahagyni.
II.
János Pál „ne féljetek” üzenete csak akkor ér célba, ha Isten jóságában
bizakodunk és komolyan hisszük: „Az Isten-szeretõknek minden a javukra válik.” –
Róm 8,28. Minden. Például úgy, hogy a keresztények kiimádkozzák a békét
Ukrajnában (is). De vannak-e még imádkozó európaiak. S hányan?