Az internet csodálatos lehetőség, közismert hátrányai ellenére. Nagyra tartom, hogy segítségével számos könyvet, folyóiratot olvashatok. Nem kell irodalomtörténésznek lenni ahhoz, hogy örvendjünk: ma bárki néhány kattintással fellapozhatja a legendás Nyugatot, mégpedig ingyen. A Magyar Elektronikus Könyvtár is közkönyvtárként az érdeklődők rendelkezésére áll.
Surján
László
Centenárium a digitális adattárban
Az
internet csodálatos lehetőség, közismert hátrányai ellenére. Nagyra tartom, hogy
segítségével számos könyvet, folyóiratot olvashatok. Nem kell
irodalomtörténésznek lenni ahhoz, hogy örvendjünk: ma bárki néhány kattintással
fellapozhatja a legendás Nyugatot, mégpedig ingyen. A
Magyar
Elektronikus Könyvtár is közkönyvtárként az érdeklődők rendelkezésére áll.
Persze mind a könyvek, mind az újságok, folyóiratok terén vannak üzleti
vállalkozások is. Ilyen az
Arcanum adatbázis Kft. A digitális
tudománytárban több mint négy millió oldal egyedülálló kulturális tartalom. A
cég lelkesen hirdeti: Ingyenes teljes szövegű keresés! Igen, keresni lehet
ingyen, de találni, azaz olvasni nem, hiszen, mint írják: a teljes hozzáférés
havonta mindössze 5000 Ft! A mindössze szóval van egy kis bajom. Az érdeklődő
középiskolások, egyetemisták számára nem kis összeg. Érezheti ezt a cég is.
Nemrégiben pár hétre ingyenesen hozzáférhetővé tette az egész anyagát, sőt ezen
túlmenően az első világháború centenáriuma alkalmából
néhány száz éves lapot folyamatosan ingyen olvashatunk.
Innen tudom, hogy a Pesti Napló vezércikkében 1915. január 30-án a következőket
írták:
„Nagykövet,
mint házitanító — valóban szokatlan valami a történelemben, ám a pétervári brit
ambassador mégis előadást tartott a cárnak az angol flottáról. A
Dreadnougihtok ról, az Invinciblekröl,
hajócsavarokról, ágyúkról, torpedókról, aknákról, torpedófogókról,
tengeralattjárókról beszélt, talán még a tengeri mérföldekről is, noha
egyáltalán nincs kijárva, hogy a minden oroszok császára e fogalmat érti is. A
nagykövet beszélt és a cár ámuló, értetlen, csodálkozó szemmel hallgatta. A
végén megköszönte, talán még azt is mondta, hogy: „jól van."
E beszédre és oktatásra azért volt szükség, mert orosz és francia körökben mind
élesebb szóval hangzott fel a vád, hogy Anglia, e háború keresztapja, sokkal
kevesebbet áldoz a harctereken, mint a szövetségesek. Legutóbb már az orosz
dumában is felpanaszolták ezt és igazán az elfolyt francia és orosz vér
folyamiban a brit nedű egy gyűszűnyinél nem sokkal több. Ám Anglia minden
szemrehányást egy felelettel védett ki és ez: a tenger. A szárazföldön, igen,
ott gyengébb, de a tengeren majd megmutatják ők.
Azután a tengeren is a németek kezdték megmutatni. A szabályok szerint
Németország csak a szárazföldön lett volna köteles győzni, - a hadüzenet napján
így számították ezt ki a háború teoretikusai, - mégis, a németek, egyébként
olyannyira pedánsak, ezúttal szabályoknak és elméleteknek is fittyet hányva,
magánszorgalomból mintegy a tenger vizét is elsüllyesztett angol hajóktól tették
tarajossá. A víz - ősi természetrajzi törvény - messzire viszi pedig a hangot és
a német vízi dicsőség szava eljutott Párisba, Pétervárra is.
És
így tovább. Lám, a propaganda már akkor is tette a dolgát. Más lapokba is
beleolvasva, meglepett, hogy a magyar sajtó milyen sok információt közölt a
harctér túloldaláról. Nyomát sem látom az elszigeteltségnek. Ez látható a fenti
idézetben is. Ha kerülő utakon, de eljutott az információ hozzánk arról is, hogy
mi hangzott el a dumában. Hogy a körítésben sok duma volt? Nem csodálom, elég
kinyitni egy mai újságot.
A
napilapokat száz évvel ezelőtti megjelenésük napján, a hetilapokat a megjelenés
hetének megfelelően lehet olvasgatni. Akit pedig mindez nem érdekel, még egy
régi képeslapgyűjteményben is búvárkodhat.
Jó
böngészést kívánok. Bízom benne, hogy nemcsak buta háborús propagandát találunk.