"Orbán Viktornak tökéletesen igaza van, amikor megkülönbözteti a jobb élet reményében Európába törekvő ázsiai vagy afrikai bevándorlót, attól az uniós polgártól, aki él az alapszabadságok egyikével, a személyek szabad mozgásának jogával."
Surján László
Marakodók
Jól
vigyázzon az a jobb oldali politikus, aki valami újat mer mondani. Új
gondolathoz ugyanis új szó, vagy a réginek új tartalommal való feltöltése
szükséges. Mindkét változat alkalmas a kiforgatásra, félremagyarázásra. Ez
történt az illiberális demokrácia kifejezés használatakor, de ez zajlik
mostanában is, amikor a párizsi vérengzés nyomán ismét terítékre került a
bevándorlás kérdése.
Orbán Viktornak tökéletesen igaza van, amikor megkülönbözteti a jobb élet
reményében Európába törekvő ázsiai vagy afrikai bevándorlót, attól az uniós
polgártól, aki él az alapszabadságok egyikével, a személyek szabad mozgásának
jogával. Ez utóbbi jelenséget ne nevezzük ki-, illetve bevándorlásnak, mondja a
miniszterelnök. Ezek alapján, amikor új bevándorlási politikát sürgetünk, nem
saját polgáraink szabadságjogait akarjuk megkurtítani, hanem gazdasági
teherbírásunkhoz és kulturális abszorpciós képességünkhöz szeretnénk a
bevándorlás mértékét szabni.
Ez
az új bevándorlási politika nem merülhet ki kvóták meghatározásában. Első
tételként teljes mértékben befogadónak kell lennünk az üldözöttek számára.
Nehezebb dönteni a szegénység elől menekülőkről. Egyrészt van egy globális
szolidaritás, a tehetősebb felelőssége a kiszolgáltatottak iránt. Másrészt
tekintettel kell lenni a "saját" szegényeinkre, és arra, hogy munkát csak
korlátozottan tudunk adni.
Az
Európába irányuló migrációs nyomásnak oka van. Az Uniónak hathatós lépéseket
kell tennie annak érdekében, hogy a bevándorolni szándékozók számára legyen más,
a szülőföldön való megélhetést kínáló jövőkép is. A határainknál jelentkezők
befogadása tüneti kezelés. Nem elég a lázat csillapítani, hanem annak okát kell
meggyógyítani. Az új európai bevándorlás politika lényege egy hatékony
fejlesztési politika a harmadik világban.