Más kárán tanul az okos, tartja a mondás. Közvetve ez azt is jelenti, hogy aki nem tanul a más kárán, az buta, és a sajátjából kénytelen tanulni. De minek minősítsük azokat, akik még a saját kárukból sem tanulnak? A 2014-ben eredménytelen ellenzéki kommunikációt nem javították, de rontani még sikerült rajta.
Surján László
Tételtévesztők
Más
kárán tanul az okos, tartja a mondás. Közvetve ez azt is jelenti, hogy aki nem
tanul a más kárán, az buta, és a sajátjából kénytelen tanulni. De minek
minősítsük azokat, akik még a saját kárukból sem tanulnak? A 2014-ben
eredménytelen ellenzéki kommunikációt nem javították, de rontani még sikerült
rajta.
Könnyű dolga van az ellenzéknek, ha rossz egy kormány. Ez volt a helyzet például
Gyurcsány uralkodása alatt. Alig volt olyan lépés, ami ne váltott volna ki
ellenérzést az emberekből, amire az ellenzéknek csak rá kellett bólintania, azaz
kimondani a parlamentben azt, amit az emberek otthon mondtak, vagy gondoltak.
Könnyű dolga van az ellenzéknek, ha egy ország nehéz időket él, mint Görögország
egészen mostanáig. A fájdalmas kényszerlépések miatt a választók azt fogják
támogatni, aki szerint ezek nem kényszerlépések, hanem elkerülhetők.
Nehéz viszont az ellenzék dolga akkor, ha a kormány jó dolgokat tesz. Ilyenkor a
parlamentben, vagy épp az utcán az ellenzéki politikus állítja, hogy milyen
rossz, mennyire fájdalmas, amit a kormány rákényszerít az ellenzékre, s azt
remélik, hogy a választók nekik fognak hinni. Ez nem sikerült a hazai
baloldalnak 2014-ben. Azt hihettük volna, hogy észreveszik: rossz úton járnak.
Nem vették észre. Most azzal próbálkoznak, hogy még zajosabban bizonyítsák a
jóról azt, hogy rossz.
Nézzünk egy példát. Minden nyakatekert érvet elővettek, hogy a
rezsicsökkentésről bebizonyítsák, milyen ártalmas dolog. Hogy elmaradnak a
fejlesztések, hogy romlik a szolgáltatás, hogy kivonulnak a vállalatok, hogy
megszűnnek a munkahelyek és még ezernyi riogató üzenet. Ezzel szemben senki nem
haragszik, ha kevesebbet kell fizetnie, s ezt a természetes reakciót nem tudták
a varjúkárogással visszájára fordítani.
A
jelenlegi kormány sok jót tesz, adott esetben ügyetlenül közli velünk. Az
útdíjrendszer változásai kapcsán már esett erről szó. Most egy olyan ellenzéki
fáradozásról akarok szólni, amit egészen szánalmasnak találtam. A Népszabadság
cikkírója az egyes megyékben lévő fizetős autópályák, autóutak hosszát
hasonlította össze. Kimutatta, hogy nagy az egyenetlenség, hiszen egy km
autópályáért az egyik megyében többet, a másikban kevesebbet kell fizetni. Ezek
hossza megyénként eltérő, a matrica ára meg egységesen ötezer forint. Igaz, a
kormány egy szóval sem mondta, hogy ezentúl felhasználás arányos lesz a fizetés,
csak azt, hogy a megyei matrica ebbe az irányba mutató változás. A szarvashibát
ott követte el a hajdani MSZMP lapja, hogy kiszámította mi a kilométer ár
Veszprém megyében. Miután a kormány elfogadta sokak véleményét, miszerint egy
megyei matrica a következő megye első lehajtójáig legyen érvényes, Veszprém
megyére jelenleg nem kell senkinek megyei matricát vásárolnia. Akárhány forint
is jutna egy km-re.
Ezért nincs rosszkedve annak az ismerősömnek, aki rendszeresen használja az M0-s
most fizetőssé lett szakaszait, tehát 5000 forintért meg kell vennie a Pest
megyei matricát. Ő évente többször megy le a Balaton északi partjára. Az új
rendszerben megveszi még a Fehér megyei matricát, és a negyedik balatoni úttal
máris olcsóbb lesz az úthasználat, mint eddig.
Igen nehéz ezeket a jókedveket rosszkedvvé alakítani.
Azt
mondja erre balos ismerősöm, hogy a Fidesz is minden intézkedésre azt állította,
hogy rossz, most sem történik más, visszakapjuk. Csak az a hiba, kedves balos és
balog hölgyek, urak, hogy a Fidesz ténylegesen rossz intézkedéseket kritizált, a
mai baloldal pedig jókat.
Erre viszont nincs vissza út a hatalomba, csak lefelé, a parlamenten kívüli
világba.
Lehet szidni a kormányzati kommunikációt, de a baloldali kommunikátorok
tételtévesztése nagyságrendekkel durvább hiba, mint amit a kormányoldal elkövet.