"Sokáig alakult ez a mostani bemutatkozás, de úgy érzem, hogy egy a zenei élményen túli szellemi és a világ megváltottságára nyitott összdrámai teljesítménynek lehettünk átélői ezen a bemutatón." - Kabdebó Lóránt
Kabdebó Lóránt
Az ég
felé kitárt opera
A Nabucco újfajta értelmezése az Erkel Színházban
Mikor
mutatkoztok be Pesten legközelebb? – kérdeztem a Miskolci Nemzeti Színház
igazgatóját. A jövő héten az Erkel Színházban. A Magyar Állami Operaház megvette
a mi Nabucco-produkciónkat. Gyere el, nézzed meg!
Kérem én
készültem! Feleségem nagy érdeklődéssel végigsiklott az interneten. Kiderült,
évek óta a kritikusok ezen a produkción élesítették nyelvüket. Belekötöttek,
amibe csak lehetett. De kiderült, hogy a vita hátterében egy új rendezői
koncepcióval vitatkoztak. Az olasz Risorgimento talán első, mindenképp
nagysikerű kórus-operája, amelynek meghallgatása után tömegek kívánkoztak az
utcára, az egységes Itáliát megteremtő forradalom igényével, amikor Verdi, a
zeneszerző neve politikai jelszóvá válhatott (Viva Vittorio
Emanuele Re D'Italia) mára már csak
történelmi dokumentumként idézhető emlék. Kesselyák Gergely rendező és karmester
a mostani bemutatással együtt négyszer vállalkozott rá, hogy színpadra vigye mai
értelmezéssel az operát. A szegedi szabadtéri előadást követően valóban a
miskolci előadással jelentette meg először korszerűsítő elképzeléseit. Ezt
követte a debreceni változat, és ezen a héten az Erkel Színház-beli előadás. A
párhuzamos szereposztásból az előadáson, amit mi láttunk Nabuccót a világ vezető
színpadjain bemutató kolozsvári énekes, Alexandru Agache, Izmaelt Horváth
István, Zakariás főpapot Palerdi András, Abigélt Rálik Szilvia, Fenénát Gál
Erika, Baál főpapját Cserhalmi Ferenc, Nabucco bizalmas szolgáját Ujvári
Gergely, Annát Molnár Ágnes énekelte, az előadást vezényelte a Opera első
karmestere, Kovács János. A rendezéssel összhangban a díszletet teremtette Zeke
Edit, jelmeztervezője Papp Janó, a koreográfus Kozma Attila, karigazgató Strausz
Kálmán volt.
Szokásom
szerint az internetről levéve közlöm az opera hagyományosan megfogalmazott
történetét:
A címszereplő valódi történelmi személyiség: az
Újbabiloni Birodalom második királya, az Istár-kapu építtetője, az i. e. VI.
században élt II. Nabu-kudurri-uszur, aki lerohanta Júdeát és birodalmába
telepítette a zsidókat. Róla írta Auguste Anicet-Bourgeois és Francis Cornu a
Nabuccodonosor című történetet, mely Temistocle Solera librettójának alapja.
Játszódik Jeruzsálemben és Babilonban i. e. VI.
század első felében.
A bemutató 1842. március 9-én volt a milánói
Scalában. Az 1848-as forradalom alatt a harmadik felvonás második képében
elhangzó Va' pensiero kezdetű kórusszám az olaszok második nemzeti
himnusza lett. Verdi ezzel az operájával lépett a maradandó nemzetközi hírnév
útjára.
Hazánkban 1947. január 2-án állították először
színpadra, a Nemzeti Színházban.
Szereplők
-
Nabucco, asszír
király - bariton -
Abigaille, a
nevelt lánya - drámai szoprán -
Fenena, Nabucco
lánya - mezzoszoprán -
Ismael, a
jeruzsálemi király unokaöccse - tenor -
Zakariás, a zsidók
főpapja - basszus -
Baál főpapja -
basszus -
Anna, Zakariás
nővére - szoprán vagy mezzoszoprán -
Abdallo, asszír tiszt – tenor
1.felvonás
Mert
orczámat e város veszedelmére fordítottam és nem megszabadulására, azt mondja az
Úr: A babiloni király kezébe adatik, és tűzzel égeti meg azt! (Jeremiás
21:10)
Jeruzsálem. A zsidók Salamon templomában segítségért könyörögnek Nabucco,
babiloni király támadása közben. Zakariás főpap Nabucco lánya, a zsidók
fogságában lévő Fenéna társaságában érkezik, majd megnyugtatja népét, hogy az
Örökkévaló nem hagyja magukra őket. Izmael kettesben marad Fenénával, akivel
babiloni fogsága idején egymásba szerettek. A lány segítségével szökött meg, aki
aztán követte ide. Beszélgetésüket Fenéna féltestvére, Abigél megjelenése
zavarja meg. Ő is szerelmes Izmaelbe, akitől népe megmentéséért csupán érzelmei
viszonzását kéri, de a fiú visszautasítja. A zsidók visszamenekülnek a
szentélybe, Nabucco csapatai élén belép a templomba, ahol Zakariás Fenéna
meggyilkolásával fenyegetőzik. Izmael lefegyverzi a főpapot és átadja a lányt
Nabuccónak, aki elrendeli a szentély lerombolását.
2. felvonás
Ímé, az Úrnak szélvésze, haragja tör elő, és a rohanó szélvész a hitetlenek
fejére zúdul. (Jeremiás 30:23)
Babilon. Nabucco távollétében Fenéna a helytartó. Abigél megtudja, hogy
rabszolgavérből származik. Elképzeli, ahogy Fenéna nemsokára Izmael oldalán
uralkodik majd Babilonban, és bosszút esküszik testvére és apja ellen. Fenéna
szabadon engedi a zsidó foglyokat. Baál főpapja ezt felségárulásnak tekinti és
Abigélt ülteti a trónra; elterjesztik, hogy Nabucco meghalt.
Zakariás azért imádkozik, hogy a babilóniaiak adják fel a bálványimádást. Fenéna
zsidó hitre tér. Abigél és Baál főpapja elfogja őt és az új uralkodó épp
megkoronázná magát, amikor belép Nabucco. Elveszi a koronát és kijelenti: ő nem
csak király, de Isten is. Büntetésül villám csap le rá. Abigél győz, megszerzi a
koronát.
3. felvonás
Azért sakálok lakoznak ott baglyokkal, és struccmadárnak fiai lakoznak benne, és
soha többé nem lakják azt, és nem lesznek lakosai nemzedékről nemzedékre.
(Jeremiás 50:39)
A
babiloni függőkertekben Abigélt dicsőítik. A Főpap sürgeti a zsidók kivégzését,
de mielőtt a királynő elrendelhetné azt, Nabucco jön arra ziláltan. Abigél
csellel ráveszi, hogy kiadja a halálos ítéletet, ami Fenénára is vonatkozik.
Nabucco hiába könyörög gyermeke életéért.
Az
Eufrátesz partján a zsidó foglyok a hazatérésről álmodoznak. Zakariás megjósolja
felszabadulásukat és Babilon pusztulását.
4. felvonás
Hirdessétek a nemzetek között és hallassátok, emeljétek fel a zászlót:
hallassátok és el ne titkoljátok; ezt mondjátok: Bevétetett Babilon,
megszégyenült Bél, letöretett Merodák, megszégyenültek az ő faragott képei,
letörettek az ő bálványai. (Jeremiás 50:2)
Nabucco börtöne ablakából figyeli, ahogy a zsidókat Fenénával együtt kivégzésre
vezetik. Kétségbeesésében Izrael istenéhez imádkozik megbocsátásért, megígéri,
hogy népével együtt felveszi a zsidó hitet. Őrült elméje meggyógyul, összehívja
csapatait, és élükön elindul, hogy visszaszerezze a trónt és megmentse lánya
életét. Fenéna épp imádkozik, hogy bebocsáttatást nyerjen a mennybe, amikor
Nabucco berohan és megakadályozza a kivégzéseket. Abigél megbánva tettét
megmérgezi magát, és bocsánatért könyörög Istenhez. Nabucco áttér a zsidó hitre,
visszaadja a foglyok szabadságát, és útnak indítja őket hazájukba, hogy
újjáépíthessék a szentélyt. A zsidók és babilóniaiak együtt dicsőítik az Urat.
Ha eddig a
hagyományos romantikus nagyopera előadását láthatták-hallhatták az
operalátogatók, Kesselyák Gergely egy másfajta világrend-váltásra építi fel
előadását.
Szerencsém
volt. Ugyanis most olvasom és készülök írni – nemsokára Hon-Lapunk olvasói is
olvashatják – a Scolar kiadásában megjelent nagyszerű Kézikönyv a Bibliához
című összefoglaló történelmi bevezetést az Ószövetség és az Újszövetség
értelmezéséhez. Benne élek ebben a zsidó-keresztény kultúrkörben e könyv révén,
és mindezt az emberiség történetével, a világ értelmezésével, a hit erejének
világot változtató, bálványokat romboló erejével kapcsolhatom össze. Miként ezt
tették az opera rendezője, jelmez- és díszlettervezője is. A rendezés az
operában ezt a babiloni csillagképek alapján értelmezett változást jeleníti meg.
Emlékeztetően a pár éve már műsoron tartott Boito-opera, a Mefisztofele
szemléletéhez.
Az énekeseket
a Magyar Állami Operaház úgy állította össze, hogy a lehetőség szerint a
legjobbat válassza ki. A közönség reagálásával is egyetértve Alexandru Agache
címszereplését a világismertségű énekes megdicsőülésével ünnepelhetem. Tudott
gőgös nagyúri hangon szembefordulni Jeruzsálem Istenével, de saját népe
bálványát is félreállítani, önmagát istenné nyilvánítani. És tudott megalázottan
könyörögni az ellenfél Istenéhez, Jehovához, akinek templomát felégette és népét
a hírhedt „babiloni fogságba” hurcolni. Az ilyen tartalmi fesztávra alkalmas
bariton hang mindent kifejező erejével valóban uralta ezt a kozmikus „rendszert
váltó” operát, tudta vezetni, jellegzetes emlékké emelni. Zenei élményt
jelentett, de egyben metafizikai sugallatot is megszólaltatott hangjával.
Ellenfeleként
fogadott leánya, a rabszolga-ivadék hatalombitorló Abigél drámai szopránja is
ünneplést váltott ki. Ő már több hazai Kesselyák-rendezésben szerepelt, nem
mindig osztatlan sikert váltva ki. Én úgy érzem, a közönség ítélete most az
elismerést jelentette számára. Tudott hatalmat kívánó, uralkodását a pusztításra
is felhasználó tragika lenni, de tudott hangjával megalázottan beláttatni a
jogos bukásának bekövetkeztét. Azt hiszem, a többedik próbálkozás mostanra
letisztult produkcióra edzette meg szereplését, hangját. Szép emléket hagyott
bennem az elközelgő halálára várva az Isten-közelséget elfogadó Fenéna
szerepében Gál Erika utolsó áriája. Palerdi András Isten főpapjának buzdító,
hitre sugalló áriáival, megszólalásaival szintén sikeresen szerepelt az előadás
alatt.
Valójában
azonban ez az opera tényleg kórus-operaként szólalt meg. A végveszélybe került
jeruzsálemi templomot védők, a rabság rémétől lázadóan megszólalók szava az
opera elején mindnyájunkat, a nézőket is magukba vonó megszólalása monumentális
hatást váltott ki. A rabok kórusa, amelyet minden zeneszerető ismer a világon,
itt nem a maga lázadásra indító indulószerűségével hatott, hanem valóban
rászolgált az utána kommentálóan megszólaló főpap intésére: álomi szövegként
jelent meg a dráma menetébe beleépítve. Az a csodásan komponált jelenet volt,
díszlet- és jelmeztervezői remeklésével (Zeke Edit és Papp Janó tervei alapján),
amely egyszerre jellemzi a rabság kétségbeesését, az álmot a szabadságról és
egyfajta új életre születés sejtelmes jelentését. Zenei értéke és drámai és
zeneszerzői megformáltsága alkalmassá tette, hogy a tapsrendet követően az egész
opera zárásaként, nem harsogóan, de a maga finom biztonságával megismételve
biztosítson az összteljesítmény súlyos igazságtételéről. A „Vízöntő”
csillagképének veszélyes mélységei és a változás és újjászületés kinyíló
sugalmának megjelenítésével és megszólaltatásával valóban az egész opera-előadás
legszebb pillanatait idézi. Kozma Attila koreográfiája és a kórust igazgató
Strausz Kálmán méltóan segítették ennek a metafizikai álomnak a kétszeres
megjelenését. A mélységből megálmodott voltát, és a megmenekülés biztosságának
kinyilvánítását.
Sokáig alakult
ez a mostani bemutatkozás, de úgy érzem, hogy egy a zenei élményen túli szellemi
és a világ megváltottságára nyitott összdrámai teljesítménynek lehettünk átélői
ezen a bemutatón.
Az énekesek:
Alexandru Agache, Rálik Szilvia, Palerdi
András, Gál
Erika, Horváth István, Cserhalmi Ferenc, Molnár Ágnes