Kevesen vannak manapság megelégedve a parlamenti képviselők viselkedésével. Magam is inkább a kritikusok közé tartozom, és szívesen javasolnék a kormány oldalnak okosabb, fegyelmezettebb magatartást. De nem tettem és nem teszem. Nem tehetem, mert mérhetetlenül igazságtalan volna őket úgy kritizálni, hogy közben az ellenzék minősíthetetlenségéről nem ejtünk szót.
Surján László
Van még lentebb
Kevesen vannak manapság megelégedve a parlamenti képviselők viselkedésével.
Magam is inkább a kritikusok közé tartozom, és szívesen javasolnék a kormány
oldalnak okosabb, fegyelmezettebb magatartást. De nem tettem és nem teszem. Nem
tehetem, mert mérhetetlenül igazságtalan volna őket úgy kritizálni, hogy közben
az ellenzék minősíthetetlenségéről nem ejtünk szót.
Ez
után a felvezető után nem várod, tisztelt olvasó, hogy még a zászlólengető,
zászló dobáló, kiabáló, lényegében törvényalkotás helyett ingyencirkuszt rendező
ellenzékünkre is találok jó szót. Pontosabban, találok náluk rosszabbat.
Többször mutatta a televízió évekkel ezelőtt, hogy durván verekednek a
képviselők a parlamenti ülésteremben. Ez régen sem volt dicséretes dolog, de
amióta a televízió bemutatja országnak-világnak, felettébb buta cselekedet.
Azért jut mindez az eszembe, mert olvasom, hogy két napon belül másodjára is
verekedés tört ki a török parlament ülésén a kormánypárt egyik sokat bírált
törvényjavaslata miatt - jelentette a helyi média pénteken. Az ellenzék szerint
a vitatott törvénytervezet 'rendőrállammá' változtatná Törökországot. A
rendőrállam valóban nem kívánatos, főleg ez európaizálódni igyekvő országban, de
ellene ököljoggal próbálni fellépni ugyancsak visszatetsző. Egyik kutya, másik
eb, tartja a mondás. Hogy az állatvédők ne háborodjanak fel, mondhatom úgy is:
egyikük sem jobb a Deákné vásznánál.
Maradjunk is ezeknél a mondásoknál. Mielőtt a magukról megfeledkezett török,
ukrán miegymás képviselőket elmarasztalnánk, gondoljunk szégyenkezve a magyar
parlament pulpitusában lévő golyó ütötte nyomra. Célt tévesztett, de végül is
emberélet kioltására alkalmas lövés volt, ha régen is. Egy-egy pofon, mégis
barátibb.
Vannak tehát fokozatok, s valószínű majd minden nemzet találhat vajat képviselői
fején. Persze ne fogadjuk el ezt mentségnek. Főleg ne küldjünk új képviselőként
olyan embert, aki botránykrónikát akar írni törvényhozás helyett. Igen, Kész
úrra gondolok, aki kijelentette: ha megválasztják, minden nap elmondja, hogy
vége a kétharmadnak. Ugye ezért nem érdemes odaküldeni. A fentiekből kitűnik,
nincs jó véleményem a mai ellenzékről. Ám, ahogy a baloldal veszprémi jelöltjét
elnézem, van még lentebb náluknál is. Kedves veszprémiek, kár volna rontani.