"Most már negyedik hete a férj is és a feleség is otthon dolgozik, a külvilággal csak telefonon, televízión, vagy az internet segítségével érintkeznek. Az egyik vasárnap, amikor a misét a televízión végignézték, a feleség hosszú csend után megszólalt. Kérlek, ne nevess ki, de életemben először éreztem ilyet, hogy Jézus itt van velünk. Zárt ajtókon át bejött ide, a nappaliba, ahol csak mi ketten vagyunk, és azt mondta nekünk: Ne féljetek! ” - Bíró László püspök úr májusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2020.
május
Már túl
voltak ezüstlakodalmukon. Gyerekeik is kirepültek már, egyedül lakják a sok éven
át épült-szépült családi házat. A szomszédság úgy tartotta, hogy nagyon rendes
emberek, sokat dolgoznak, meg is van a betevő falatjuk. Néha társaság jön össze
náluk, időnként ők is el-elmennek, de alapjában csendben élnek. Vasárnaponként
ott vannak a templomban, de nincsenek ott senkivel szorosabb kapcsolatban. A
szomszédok maguknak élő embereknek tartották őket, akik igyekeznek elkerülni a
konfliktusnak még az esélyét is, ezért kerülik a velük való érintkezést. Egy
este a férj a szokottnál később jött haza munkahelyéről. Bocsáss meg – mondta
feleségének –, odabent névnapozás volt. Érdekes – válaszolta a feleség –, nálunk
is. Nálatok milyen nevű kollégákat köszöntöttek? Nem kollégákat köszöntöttünk –
hangzott a felelet –, hanem több kolléganőt, nálunk ugyanis több Ágnes is van.
Érdekes – vette át a szót a feleség –, nálunk csak egy Ágnes van, de az én
vagyok. De már nem ez az első eset, hogy a névnapomról csak a munkahelyemen
emlékeznek meg. Nem, ne is szabadkozz, jól van ez így. Nyugodtan élünk, nincs
szükségünk ilyen gyerekes formalitásokra. A névnap meg születésnap épp olyan
nap, mint a többi. Az a fontos, hogy napjaink gondoktól és izgalmaktól mentesen
teljenek.
Válságban
vagyunk. Nem csak egyik, vagy másik megyénkben, nem csak a mi országunkban,
hanem az egész világon, mindegyik földrészen tombol egy látszólag
megállíthatatlan járvány. A hatóságok és hivatalok óvintézkedéseket vezetnének
be, de minduntalan az érvényes jogszabályokba ütköznek, úgy látszik, hogy mai
társadalmunkban valami nincs rendben, meg kellene újítani a világot. Ez nem
egészen új feladat, már Szent Ágoston is megkérdezte, amikor a 96. Zsoltárról
elmélkedett, hogy mit jelent az, hogy "Énekeljetek az Úrnak új éneket,
énekeljetek az Úrnak minden földek!” Új dalszövegeket kell írni? Vagy új
dallamokat kell kitalálni? Azt mondja, hogy új éneket az tud énekelni, aki kész
maga megújulni. Önmagában a formák megújítása nem újít meg semmit. A megújult
ember tud újítóan hatni a régi formák között is, megújulásunk sikere nem az új
formákon múlik, hanem azon, hogy meg tud-e újulni a szívünk. Ha gyökeres
megújulást akarunk, akkor nem valami revolúciót kell csapnunk, hanem egész
valónkat egyszerre kell megújítanunk. Hiába próbálnánk egy-egy hibánkat
leküzdeni –, senkiben sem laknak különféle személyek, egy gőgős, egy hazudós,
egy lusta –, az sem elég, ha megváltoztatjuk viselkedésünket. A szívünket kell
megújítanunk. Új éneket akkor fogunk tudni énekelni, ha növekszünk az Isten
iránti szeretetben és az Ő akaratának engedelmeskedünk.
Korunkban gyakoriak a sokakat érintő változások. Változik gazdasági, politikai,
kulturális, vallási életünk, változnak a lehetőségek, a formák és struktúrák.
Hogyan látjátok az általatok átélt változásokat, jó vagy rossz irányú változások
voltak ezek? Volt-e olyan változás, amelyet befolyásolni tudtatatok, vagy amely
szándékotokkal ellenkezett?
Mindnyájunknak meg kell újulni, akármilyen családban szocializálódtunk, a jövő
érdekében pedig a családokat és a házasságokat is meg kell újítanunk. A világot
megújító házasságban a szerelem kölcsönös, szép, tiszta, erővel rendelkező és
soha el nem múló, a házastársak egysége gyümölcsöző és napról napra szilárdabb.
A házasságot szüntelenül ápolni, gondozni kell, meg kell tisztítani az önzéstől,
a telhetetlenségtől, az öncélúságtól, és le kell metszeni az egységet fenyegető
vadhajtásokat. Az ilyen házasságok erőforrása a házasság szentsége. A házasság
szentsége egy szüntelen létrejövő szentség. A házaspár szüntelenül a
szentség-kiszolgáltatás állapotában van, szüntelenül él a kegyelem-közvetítés
lehetőségével. A megújulás a házasság szentségében az Istennel és a házastárssal
való egység újra és újra való akarása és vállalása, hogy Jézus Krisztus ígérete
szerint (l. Mt 28,20) Ő valóban együtt legyen a házaspárral. Így amikor munkájuk
vagy bármi más miatt nem lehetnek egymás mellett, Benne, és Általa külön-külön
is együtt lehessenek, hogy gondjaikat megfelezze, szeretetüket megsokszorozza,
hogy minden élesebb szót Ő fogjon fel, hogy minden emberi indulatot Ő csitítson
el, hogy újra és újra Benne találják meg egymást.
A
keresztény házasságban a szeretetnek természetfölöttivé kell válnia. A pusztán
emberi szeretet egy ideig növekszik, aztán hanyatlani kezd, amint feloszlik az a
bizonyos „rózsaszín köd.” A keresztény házasságban – túl az emberi szereteten –
természetfölötti módon szeretik egymást. A természetfeletti szeretet mindig
Jézust látja a másikban, tehát Istenben szeret. A természetfölötti szeretet
elsőként szeret, akkor is mer szeretni, mikor a másik ridegen elutasító. A
természetfölötti szeretet az isteni szeretetnek a tükre, Isten pedig
kezdeményező szeretettel szeret, mindig előbb szeret. Ennek vagyunk a tükre. A
természetes szeretet a "do-des" (adok-kapok) alapján áll, az mindig elvár. A
természetfeletti szeretet – éppen azért, mert megelőző –, mindig ad, nem vár el
igazából a másiktól semmit sem, legfeljebb azt, hogy ő is törekedjen
természetfeletti szeretettel szeretni, és így megindulhasson a szeretet
körforgása.
Idézzetek fel rokoni, baráti, ismerősi körből olyan házasságokat, amelyek
állandó megújulás hiányában lassan elsekélyesedtek. Közösségetek hogyan tud az
ilyen házaspároknak segíteni?
A
válságban mindenki érzi, hogy baj van, nem jól mennek a dolgok és nem jó így
élni, de legtöbben másokat okolnak: miért így és miért nem úgy teszi a dolgát,
miért hagyják, hogy lopjon, csaljon, harácsoljon és hazudjon. Sokan azt is
kimondják, ez így nem mehet tovább, változásra van szükség. Kevesen jutnak el
azonban odáig, hogy ráébredjenek: nekem is volna miben javulnom, jobban kellene
figyelnem másokra, nem csak engem sújt a válság. Aki pedig őszintén felsóhajt:
Hála Istennek, én még egész jól megvagyok! – az már kezdi érteni, hogy
viszonylagos jól-létét Istennek köszönheti, mert Isten szereti őt, de ő nem,
vagy nem jól válaszol erre a szeretetre. Csak ha valóban átéli, hogy milyen
messze van még attól a szeretettől, ahogy Isten szereti őt, akkor lép a
megújulás útjára. Így van ez a házassági krízisben is. Amikor valakinek kezd
fájni az, hogy nem szeret annyira, mint amennyire a másik szereti őt, akkor már
úton van házassága megújítása felé. A kulcskérdés a szeretet Isten és ember,
valamint az ember és ember között. (l. Mt 22, 37-39)
A
keresztény házaspár nem csupán „befogadja” Krisztus szeretetét, amikor
„üdvözített” közösséggé válik, hanem arra is meghívást kap, hogy „továbbadja”
testvéreinek Krisztus szeretetét és így „üdvözítő” közösséggé alakuljon. Így
válik a keresztény család az Egyház természetfölötti termékenységének
gyümölcseként és bizonyságaként családegyházzá. (l. FC 49) A keresztény
hitvestársak – úgy is, mint szülők – a saját útjukat járva hűséges szeretettel
támogatják egymást életük végéig a kegyelemben, és az Istentől szeretettel
elfogadott gyermekeket a keresztény tanításra és az evangéliumi erények
gyakorlására vezetik. Így adnak példát mindenkinek a fáradhatatlan és nagylelkű
szeretetre, így építik a szeretetteljes testvériséget, s így lesznek tanúi és
munkatársai az Anyaszentegyház termékenységének, annak a szeretetnek jeleiként
és részeseiként, mellyel Krisztus szerette menyasszonyát és adta önmagát érte.
(vö. LG 41)
A családi
imádság témája maga a családi élet, Isten gyermekeinek az Ő hívó szavára adott
válasza: az örömök és bánatok, a remények és szomorúságok, a születések és
születésnapok, a szülők házasságkötési évfordulói, a búcsúzások, távollétek és
megérkezések, súlyos és döntő elhatározások, betegségek és egyéb hasonló
események mind Isten szeretetéről tanúskodva hatnak a család életére. Ezeknek az
eseményeknek alkalmat kell adniuk a hálaadásra, a könyörgésre, a bizalommal
teljes ráhagyatkozásra, amellyel a család közös mennyei Atyjára bízza magát. A
keresztény család mint családegyház csak úgy tudja érvényre juttatni méltóságát
és betölteni feladatát, ha szüntelenül élvezi Isten segítségét, amelyet alázatos
és hívő imádságban kér. (FC 59)
Hogyan tudtok a válság miatt megbolydult életben otthon családegyházként
működni, evangelizálni, gyermekeitekben a hitet erősíteni, családi imaéleteteket
megújítani?
Most már
negyedik hete a férj is és a feleség is otthon dolgozik, a külvilággal csak
telefonon, televízión, vagy az internet segítségével érintkeznek. Az egyik
vasárnap, amikor a misét a televízión végignézték, a feleség hosszú csend után
megszólalt. Kérlek, ne nevess ki, de életemben először éreztem ilyet, hogy Jézus
itt van velünk. Zárt ajtókon át bejött ide, a nappaliba, ahol csak mi ketten
vagyunk, és azt mondta nekünk: Ne féljetek! Érdekes – vette át a szót a férj –,
engem valami egész különleges öröm kerített hatalmába. Milyen jó nekünk, hogy mi
ketten itt és most hármasban lehetünk! Idézzük fel közös múltunk sok örömét,
élvezzük, hogy együtt lehetünk, és merjük Istenre bízni a jövőt! De jó, most van
időnk beszélgetni együtt imádkozni gyerekeinkért, rokonainkért, barátainkért,
elhunyt szeretteinkért és egymásért! Mondd: Szeretsz? Szeretlek! – válaszolta
könnyei között a feleség.
Bíró
László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni