A megbocsátás egy sokat szenvedett, sok méltánytalanságot elviselni kényszerült nép esetén nehéz téma. Rédly Elemér atya számos írásban foglalkozott ezzel a kérdéssel, ezekből az írásaiból kötött csokrot a számunkra. Összeállítását 7 részletben adjuk közre.

Rédly Elemér

A MEGBOCSÁTÁSRÓL

A megbocsátás egy
sokat szenvedett, sok méltánytalanságot elviselni kényszerült nép esetén nehéz
téma. Rédly Elemér atya számos írásban foglalkozott ezzel a kérdéssel, ezekből
az írásaiból kötött csokrot a számunkra. Összeállítását 7 részletben adjuk
közre. [S. L.]

1. 

Október 23-a kapcsán

Mind a mai napig egymásnak
ellentmondó véleményeket olvashatunk és hallhatunk a hírközlő eszközökben a
magyar forradalommal kapcsolatban. Sokan szenvedtek a kegyetlen megtorlástól, és
hordoznak máig tartó sebeket. Sokan élnek köztünk, nemcsak károsultak, hanem a
múlt rendszer haszonélvezői is. A tényleges bűnösök „megúszták” az emberi
igazságszolgáltatást. Ezért kérdés:

Lehetséges-e a megbékélés?
Az emberi gondolkodás úgy
véli, hogy a béke alapja az igazságosság. A történelem azonban egyértelműen
tanúsítja, hogy ez sosem működött. Épp ellenkezőleg, minden bírósági perlekedés
és háborúskodás azzal kezdődik, hogy mindenki a maga igazát akarja
érvényesíteni. Amíg a bosszú, a minden áron való igazságszolgáltatás igénye
vezet minket, és azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy a rosszat megtoroljuk,
addig soha nem lesz békesség az emberek között, sem a társadalomban, sem a
családban.

Az Úr Jézus más szemléletre tanít
minket. A megbékélés alapja a megbocsátó szeretet. Ez nem azt jelenti,
hogy jóvá kellene hagyni a rosszat, hanem azt, hogy „rosszért rosszat senkinek
ne fizessetek… Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben… Ne
engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.” (Vö. Róm
12,17-21.) Nyilvánvaló, hogy az igazságszolgáltatás feladata, hogy a bűnösöket
elítélje és megbüntesse. Nekünk azonban mégis meg kell tudnunk bocsátanunk. Nem
azért, mert megérdemlik a megbocsátást, hanem azért, mert ha Isten bűneink
ellenére szeret minket, és megbocsát nekünk, akkor nekünk is meg kell tudni
bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek. (Vö. Mt 18,21-35.) Csak ezzel a megbocsátó
szeretettel tudjuk legyőzni azokat, akik minket megbántottak.

Megbocsáthatok-e az áldozatok helyett? 
Ezt sokan kérdezik.
Visszakérdezek: Szüleim megbocsátanának-e? Igen, mert ők is hívő keresztények
voltak, ők neveltek erre engem is. Az ő akaratuknak teszek eleget, ha a nevükben
is meg tudok bocsátani azoknak, akik minket megbántottak. Gondoljunk bele, hogy
a családok békéjének is csak a megbocsátó szeretet lehet az alapja. Lemondok
valamiről, amihez jogom lenne, többet teszek, mint ami a kötelességem. Ennek a
megbocsátó szeretetnek a hiánya teszi tönkre a családokat, és teszi
boldogtalanná őket, hiába hangoztatja akármelyikük is a maga igazát.