A megbocsátás egy sokat szenvedett, sok méltánytalanságot elviselni kényszerült nép esetén nehéz téma. Rédly Elemér atya számos írásban foglalkozott ezzel a kérdéssel, ezekből az írásaiból kötött csokrot a számunkra. Összeállítását 7 részletben adjuk közre.

Rédly Elemér

A MEGBOCSÁTÁSRÓL

A megbocsátás egy
sokat szenvedett, sok méltánytalanságot elviselni kényszerült nép esetén nehéz
téma. Rédly Elemér atya számos írásban foglalkozott ezzel a kérdéssel, ezekből
az írásaiból kötött csokrot a számunkra. Összeállítását 7 részletben adjuk
közre. [S. L.]

5. ÉLJETEK MINDENKIVEL BÉKESSÉGBEN!

Én azt mondom nektek:
Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal, és imádkozzatok
üldözőitekért. Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki felkelti napját jókra és
gonoszokra, esőt ad igaznak és bűnösnek. Ha azokat szeretitek csak, akik titeket
szeretnek, mi lesz a jutalmatok? … Nem így tesznek a pogányok is? Ti olyan
tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok. (Mt 5,44-48)

Az evangéliumokat olvasva
láthatjuk, hogy már az apostoloknak is az egyik legnagyobb problémát az ellenünk
vétőknek való megbocsátás, az ellenségszeretet jelentette. Amikor Péter apostol
is megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom?
Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer
hétszer.” Majd hozzáfűzte: annak a feltétele, hogy Mennyei Atyánk nekünk is
megbocsásson, nekünk is meg kell bocsátanunk mindenkinek.

Erről a megbocsátó
szeretetről írt Szent Pál apostol is:

„Szeressetek tettetés
nélkül… gyűlöljétek a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz… Áldjátok üldözőiteket,
áldjátok és ne átkozzátok! Rosszért rosszal senkinek se fizessetek. Törekedjetek
a jóra nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is. Amennyiben rajtatok múlik,
lehetőleg éljetek minden emberrel békességben. Bosszút ne álljatok, szeretteim,
hanem hagyjátok az ítélet haragjára, mert írva van: „Enyém a bosszú, én majd
megfizetek”, mondja az Úr. Sőt „ha ellenséged éhezik, adj neki enni; ha
szomjazik, adj neki inni; mert ha így teszel, égő parazsat raksz a fejére.” Ne
győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat.” (Róm 12,9-21)

Amikor az apostolnak
ezeket a szavait olvassuk, sokan megütköznek, és azt kérdezik, mit jelent „Isten
bosszúállása”? Akik ismerik az „Adj király katonát!” gyerekjátékot azok
megértik. A játék célja, hogy az egymással szemben álló csapatok királyai a
másik király táborából minél több embert áthozzanak a saját táborukba, hogy
minél több szövetségest szerezzenek maguknak. Ebben az értelemben „Isten
bosszúja” azt jelenti, hogy ellenfelének, a Sátánnak a legjobbnak vélt
szövetségeseit megbocsátó szeretetével átcsábítja saját táborába.

Amikor a megbocsátásról
beszélünk, akkor nem csak a kifejezett ellenségeinkre kell gondolnunk, hanem
azokra a közvetlen hozzátartozóinkra és ismerőseinkre, akik naponta megbántanak
minket. Valóban az Úr Jézus követésének egyik legnagyobb akadálya, ha valaki nem
tud megbocsátani embertársának, pedig őszinte megbocsátás nélkül nincs és nem is
lehet békesség az emberek között. Tudomásul kell vennünk, hogy mindnyájan gyarló
emberek vagyunk, akik akarva, akaratlanul is megbántjuk egymást. Ezért nekünk is
szólnak Szent Pál apostolnak figyelmeztető szavai: „Mint Isten szent és kedves
választottjai, öltsetek magatokra szívbeli irgalmat, jóságot, alázatosságot,
szelídséget és türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha
valakinek panasza van a másik ellen. Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy
tegyetek!” (Kol 3,11-13)

Akit az Úr Jézus felszólít
követésére, attól megkívánja, hogy naponta vegye fel keresztjét. A mindennapi
élet tapasztalata azt mutatja, hogy Mennyei Atyánk általában azok által rakja
vállunkra életünk keresztjeit, akik közel állnak hozzánk, akikkel naponta
találkozunk. Akkor miért haragudjunk épp azokra, akik által Isten életünk
keresztjét a vállunkra rakja. És azon is elgondolkodhatunk, hogy vajon hányan
vannak, akiknek a vállára a keresztet az Úr általunk rakja. A türelmes,
áldozatvállaló szeretet pedig késztessen minket arra, hogy mi minél kisebb
kereszt legyünk mások számára. Ahhoz, hogy egymással békességben éljünk, be kell
látnunk, hogy az irgalmas, megbocsátó szeretet fontosabb annál, hogy igazságot
szolgáltassunk magunknak, hogy mindenáron ragaszkodjunk a magunk vélt vagy valós
igazához. Ránk is vonatkoznak Jézus szavai: „Boldogok az irgalmasok: majd nekik
is irgalmaznak… Boldogok a békességesek: ők Isten fiai… Boldogok vagytok, ha
miattam szidalmaznak, és üldöznek titeket…” (Mt 5,7-11) Ez valósult meg az
apostolok életében: „Ők pedig örvendezve távoztak a főtanács elől, mivel
méltóknak bizonyultak, hogy Jézusért gyalázatot szenvedjenek.” (ApCsel 5,41)

Az ember lelki szabadságát
a bűn és következményei korlátozzák. Ezért aki nem tart bűnbánatot, és nem tud
vagy nem is akar megbocsátani az ellene vétkezőknek, az továbbra is saját
gyűlöletének rabságában marad. Ezért a keresztények üldözői és börtönbe zárói,
bár szabadnak hiszik magukat, mégis a Sátánnak és saját gyűlöletüknek a rabjai,
amikor haragszanak ránk, és nem tudnak nekünk megbocsátani, annak ellenére, hogy
éppen ők bántottak és bántanak meg minket. A keresztényeket akár börtönbe is
lehet zárni, lélekben mégis szabadok maradnak, mert az ellenségszeretet és a
megbocsátás szabaddá teszi őket. Ezért nem gyűlöljük üldözőinket, hanem
imádkozunk ellenségeinkért, amint ezt az Úr Jézus is tette a kereszten.
Sokan nem hisznek Isten megbocsátó szeretetében, sem az egymás iránti megbocsátó
szeretet szükségességében. Ezek általában olyan emberek, akik magukat
ártatlannak tartják, és nem veszik észre, hogy közben másokat mennyire
megbántanak. Ha valami baj van, akkor mindig másokat hibáztatnak, felmentve
magukat minden felelősség alól. Ők azok, akik emberi jogaikra és „igazságra”
hivatkozva nem hajlandók megbocsátani azoknak, akik őket megbántották, és
tiltakoznak minden megbocsátás ellen. Ezzel végül saját maguknak ártanak, mert
aki nem tud másoknak megbocsátani, az rabja marad mások iránti haragjának, az
mindig lelki beteg marad.