A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége emlékező harangszóra kért fel minden Kárpát-medencei egyházközséget és gyülekezetet. 2020. június 4-én 16 óra 30 perckor 100 másodpercig szóljanak a templomok, imaházak harangjai mementóként Trianon száz éves évfordulójára, majd ezt követően mondjanak el egy Miatyánkot a magyar nemzet egységéért és hitünk védelméért, így kapcsolódva a nemzeti összetartozás évéhez.
Szól a
harang, hívó szóval…
Nagypénteken, Jézus halálakor sötétség támadt
az egész földön, a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a
föld megrendült, és sziklák repedtek meg. Jézus kereszthalála akár a Sátán
győzelmének is tűnhetne, pedig éppen a Megváltás diadalmas pillanata. A
katolikus templomokban épp ezen a napon nincs harangozás, hogy a sír csöndje
után a diadalmas harangszó emlékeztessen a Feltámadásra.
A
Keresztény Értelmiségiek Szövetsége emlékező harangszóra kért fel minden
Kárpát-medencei egyházközséget és gyülekezetet. 2020. június 4-én 16 óra 30
perckor 100 másodpercig szóljanak a templomok, imaházak harangjai mementóként
Trianon száz éves évfordulójára, majd ezt követően mondjanak el egy Miatyánkot a
magyar nemzet egységéért és hitünk védelméért, így kapcsolódva a nemzeti
összetartozás évéhez.
Szép gondolat, csak ne a temetési hangulatot
idéző lélekharang szóljon, hanem diadalmas, győzelmi harangzúgás töltse be a
teret. Vesztesként gyászoltunk eleget. Talán épp száz évet. De tíz éve már
tudatosítjuk, hogy ezen a napon örülni is van okunk. 1920 elején, a
békefeltételeket miatt gyászba borult az ország. Sokan meg voltak győződve, hogy
ilyen feltételekkel életképtelen lesz, ami megmarad, de amikor kiderült, hogy
érdemben nem tudnak változtatni az ítéleten, nem engedték, hogy a gyász
megbénítsa őket. Mi se engedjük. Ők akkor bizonyítani akarták, hogy mégis élni
fogunk. Mi vagyunk az élő bizonyíték, hogy sikerült. Megtapasztaltuk a halálos
sebet, de megéltük a feltámadást. Győzelemről zúgjanak tehát a harangok. A sok
évi szétszakítottság után felemelő ezen a napon a nemzeti összetartozást
ünnepelni. Örülhetünk, mert – „megfogyva bár, de törve nem” – nemcsak az
anyaország, hanem a magyar nemzetrészek is élnek. Élnek, bár naponta meg kell
küzdeniük, hol saját megosztottságukkal, hol a többségiek beolvasztási
nyomásával.
A mi ünneplő harangszónk nem irányul senki
ellen. Nem legyőzni szeretnénk a szomszéd nemzeteket, hanem meggyőzni őket
arról, hogy sem a területükön élő magyarok, sem az anyaországiak nem
ellenségeik, hanem együttműködésre kész társaik. Az akkori ítélet
igazságtalanságával szomszédaink is tisztában vannak. Mi más magyarázná, hogy
olykor még a történelmi tényektől, akár egy régi térképtől is félnek és
támadással reagálnak? Bennünk is vannak görcsök, nehezen nézünk szembe azzal,
hogy a száz éve kialakult helyzetért nekünk is van részfelelősségünk.
A harangszó reményt is jelent. Reménykedjünk
abban, sőt tegyünk is azért, hogy a múlt romjain egy békés, együttműködésre
épülő Közép-Európa jöjjön létre, amelyben mindannyian boldogulni tudunk, akár
gazdasági nehézségekkel, akár tömeges migrációval, akár ismeretlen járványokkal
kell megküzdenünk.
A hajdan példaképnek tekintett Nyugatot
elárasztó lélekrombolással szemben, nekünk, közép-európaiaknak közös
felelősségünk az értékvesztés megállítása. Erre pedig - a múlt hibáinak
megvallása és a sérelmek kölcsönös megbocsátása után - csak közösen leszünk
képesek. Június 4-én tehát a harang együttes munkára is hív.
A Charta XXI megbékélési mozgalom nevében,
Budapest, 2020. május 20-án.
Dr. Surján László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni