"Nem értem az ellenzék viselkedését. Amióta Orbán Viktor kormánya időről-időre némely kérdésben kikéri valamennyi polgár véleményét, az ellenzék tiltakozik. Magukat demokratának tartják, de a közvetlen demokráciának ettől a csatornájától félnek, mint ördög a szenteltvíztől."
Az
öngól nem elég a sikerhez
Nem, nem,
nem és nem. Nem értem az ellenzék viselkedését. Amióta Orbán Viktor kormánya
időről-időre némely kérdésben kikéri valamennyi polgár véleményét, az ellenzék
tiltakozik. Magukat demokratának tartják, de a közvetlen demokráciának ettől a
csatornájától félnek, mint ördög a szenteltvíztől.
Két
érvük van: drága módszer, és amúgy is csak porhintés az egész, hiszen a kérdések
tendenciózusok. Az első érv tipikusan populista. „Hány inkubátort lehetne ebből
venni?” Ami a tendenciózusságot illeti, ezt nem elég egyszerűen kijelenteni. Ha
előálltak volna akár melyik kérdés kapcsán egy alternatív változattal, lett
volna miről tárgyalni.
A
közvélemény-kutatás még nem szavazás. Ha egy konzultáción az ember dönt
valamelyik válasz mellett, azzal bizonyos mértékig elkötelezi magát. A telefonos
megkeresésre adott feleletnek kisebb az ilyen hatása. Az ellenzék arra biztatta
a híveit, hogy ne vegyenek részt a nemzeti konzultációban. Ezzel megfosztották a
saját táborukat attól, hogy ez az elköteleződés létrejöjjön. (Első öngól.)
Persze a kérdések zöme olyan volt, hogy sejteni lehetett a többség válaszát.
Ezért, például amikor azt hirdették, hogy a déli határon a kerítést le kell
bontani, nem akartak adatot szolgáltatni arról, hogy milyen kevesen követik
őket. Alighanem azt a látszatot akarták kelteni, hogy aki nem küldte vissza a
kérdőívet, az mind elveti a kerítést és a kormány konzultációs gyakorlatát. A
lustákat és az érdekteleneket egyszerűen hozzácsapták a maguk zsugorodó
táborához. A hazugság nyilvánvaló. (Második öngól.)
Ugyanakkor nem igaz, hogy a konzultáció során az emberek nem tudják felülírni a
kormány terveit. Nagyon szerettem volna például, hogy a szülők gyakorolhassák
kiskorú gyermekeik szavazati jogát. Ez minden kormányt arra kötelezne, hogy
különös gondot fordítson a gyermeket nevelő családokra. Ez a gondoskodás
hozzájárulna többek között a nyugdíjrendszer hosszútávú fenntarthatóságához is.
Az emberek azonban féltek ettől. Hogy társadalmunkban kétségtelenül létező
gyermekellenesség nyilvánult-e meg a döntésben, vagy a cigánysággal kapcsolatos
sztereotípiák érvényesültek, nem tudom, de a konzultáció levétette a napirendről
ezt a javaslatot. De a napnál is világosabb, hogy az emberek döntöttek, nem a
kormány. (Harmadik öngól.)
Most, bár talán nem olyan hevesen, mint korábban, de ismét elkezdte az ellenzék
a tüzet okádni az új konzultáció miatt. A jelekből arra lehet következtetni,
hogy nem tanultak korábbi hibáikból. De ezt fogalmazhatjuk másképp is. Tudatában
vannak gyengeségüknek és nem akarják maradék híveik orrára kötni, hogy milyen
kicsiny a táboruk.
Ekként persze a kormányoldali választóit sem fogja el a versenyszellem, nincs
kit legyőzni, hát nem is érdemes a válaszadással bíbelődni. Önmagunkkal
versenyzünk: a szavazóbázisunk hányad részét leszünk képesek megmozgatni?
Mekkora a kemény mag a törzsszavazók körében? A felmérések szerint a Fidesz-KDNP
szavazótábora három -három és fél millió ember. Ha még két millióan sem küldik
vissza a kérdőíveket, arról fog szólni az ellenzéki kórus, hogy zsugorodik Orbán
tábora.
Pedig nem. (Negyedik öngól.)
Ne
szerezzük meg nekik ezt az örömöt! Kis fáradság, sőt valójában nem is fáradság,
és világos választ adhatunk egyrészt a kormánynak, hogy merre menjen, hogy
érezze a választók kitartását és támogatását, másrészt az ellenzéknek, hogy
szedje már össze magát és ne kergesse bele az országot az egypárt-rendszerbe.
Ugyanis teljesen mindegy, hogy csak azért van egy politikai pólus, mert a többi
be van tiltva, vagy azért, mert a többi pártot nem lehet komolyan venni. Milyen
szégyen, hogy jelenleg úgy tűnik, a kétfarkú kutyák bejutnának a parlamentbe, de
az MSZP és az LMP nem.
Tisztelt ellenzék! Újabban önök gyanakodva néznek mindenre, aminek köze van a
labdarúgáshoz. Kérem, vetkőzzék le viszolygásukat, és fogadják meg az egyszeri
edző intelmét: ha csak öngólt tudtok rúgni, soha nem fogtok győzni. Egy öngól
nem elég a sikerhez. Négy még kevésbé.
Surján László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni