"Aquinói Szent Tamás mondja a szeretetről: "A szeretet növekedésének természetéből fakadóan nincs határa, mert részesedés a végtelen szeretetből, aki a Szentlélek. De alanya részéről sem korlátozható, mert a szeretet növekedésével együtt növekszik a további növekedés képessége." ” - Bíró László püspök úr júniusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2020.
június
Egy idős
barátom mesélte: Kisfiú voltam 1944 karácsonyán. Egy budai háromemeletes
bérházban laktunk, és a közeledő front miatt épp karácsonyeste le kellett
vonulnunk a ház pincéjében berendezett óvóhelyre. Vagy két tucat lakásból
családok, magányosok, gyerekek és felnőttek jó hat hétre össze voltunk zárva egy
nagy pincébe. Megszűnt a víz-, villany- és gázszolgáltatás, gyertya és
petróleumlámpa világított. Odakint folyt a háború, potyogtak a bombák, ágyúkkal
lőtték a házakat. Karanténban voltunk, semmi kapcsolatunk nem volt a
külvilággal. Spontán szerveződött minden, senki nem akart „főnök” lenni, mert –
ahogy én kisfiúként láttam – egy közös cél lebegett mindenki előtt: csak éljük
túl! A házban működött egy vendéglő, a vendéglős felajánlotta, hogy ameddig a
raktárából futja, addig biztosítja a napi háromszori étkezést mindenkinek. Majd
elszámolunk, ha túléltük, mondta. Vizet a két házzal odébb lévő közfürdőből
hoztak a férfiak, mikor kicsit alábbhagyott a lövöldözés. A jövőről senki nem
beszélt, senki nem szervezkedett, a puszta túlélés volt az a perspektíva, ami
mindent meghatározott. Gyerekként próbáltam kérdezni: mi lesz, ha vége lesz a
háborúnak, hogy fogok iskolába járni, és mi van a barátaimmal. Édesanyám erre
azt válaszolta: Hogy mi lesz aztán, azt csak a Jóisten tudja. Te most azért
imádkozzál, hogy túléljük, és bízzál Benne. Ő itt van velünk a pincében is.
Mai,
modern társadalmunkban ahhoz, hogy egy család jól működjék, azaz hogy betöltse
hivatását, különféle szakmák specialistáinak együttműködése szükséges. A
feladatok egy része ugyan megoldható a családon belül, jó részük megoldásához
azonban nélkülözhetetlen a külső segítség. Természetesnek tartjuk, hogy a napi
házkörüli teendőket jobbára a családtagok végzik, a komolyabb szerelési és
építési feladatokat szakiparosokra, a gyermekek oktatását, gondozását, képzését
és nevelését pedig főként külső intézményekre bízzuk. A családi élet
gördülékenyen, különösebb súrlódások nélkül folyhat, ha mindenki elfogadja a
kialakult munka- és időbeosztást, és ehhez tartja magát. Azokat a váratlan
helyzeteket, amelyekben a szülőknek, vagy a gyerekeknek, vagy mindenkinek a napi
megszokott rutintól el kell térnie, a család fenyegetésként éli meg,
krízishelyzet alakulhat ki.
Amikor a
járványveszély miatt a családnak be kell zárkóznia, meg kell változtatnia munka-
és időbeosztását, és védekeznie kell a járvány fenyegetése ellen. Újszerűen kell
megoldania az élelmezést, a házon belüli és kívüli higiéniai feltételeket. Ha
egy vagy több családtagnak otthonról kell dolgoznia, ha biztosítani kell a
gyerekek otthoni tanulásának feltételeit, adott a szülők és gyerekek közötti
konfliktusok kialakulásának lehetősége. Ahol egyik vagy másik családtag
szabadidejében több-kevesebb rendszerességgel sportol, zenei, színházi, vagy
sportesemények lelkes látogatója, akkor a bezártság számára és a többi
családtagnak is új helyzetet jelent. Hiába nyújt a televízió és a rádió nívós
előadások közvetítésével jó kikapcsolódási, művelődési, vagy szórakozási
lehetőséget, ha a családtagok nem tudnak megegyezni abban, hogy mikor, mit
nézzenek, hallgassanak. Ahhoz, hogy a család minden tagja a megváltozott
körülmények ellenére jól érezze magát és a lehető legjobb teljesítményt
nyújthassa, új életformára, a rendelkezésre álló terek újra felosztására, az
egymáshoz való alkalmazkodás megújítására van szükség. Mindehhez sok türelemre,
szeretetre, egymás tiszteletére, sőt a kapcsolati háló megerősítésére van
szükség.
Hogyan hatott a ti családotokra a járvány miatt elrendelt bezárkózás? Kitől
kaptatok segítséget a bezárkózás miatt fellépő problémák megoldásához, kinek
tudtatok ti segíteni?
Látszólag
könnyebb helyzetben vannak azok a családok, akiknek olyan lakásuk, házuk van,
ahol mindenkinek nagyobb terület áll rendelkezésére, így az összezártság
kevesebb konfliktust okozhat. Ha még egy kis kert is rendelkezésükre áll, akkor
a közös, szabadban való játék lehetőség a kellemes időtöltésre, a kerti növények
gondozása közös és hasznos elfoglaltságra ad lehetőséget. Tévedés lenne azonban
azt gondolni, hogy a kertes családi házba való visszavonulás hosszabb távon is
megoldja a családi problémákat, hogy ez lenne mai modern társadalmunkban is az
ideális helyzet. Ennek a romantikus elképzelésnek modern társadalmunkban nincs
realitása. A felnőttek nagy többségének csak a házon kívüli munkavállalás ad
biztos megélhetést, a mai iskolák gyerekgondozási intézmények nem csupán
gondozási feladatokat látnak el, hanem a gyerekek fejlődését és társadalmi
beilleszkedését is elősegítik, és így a felnőtté válásuk nélkülözhetetlen
tényezői. Mind a gyerekek, mind a felnőttek számára nélkülözhetetlen a családon
kívüli különböző lehetőségek igénybevétele, és elképzelhetetlen azoknak az
emocionális és egyéb konfliktusoknak a leküzdése, amelyek az állandó szoros
együttlét következtében jelentkeznek. Az embert a legerősebb emóciók a közvetlen
környezetben érintik, így a legerőteljesebb elutasítás és a legintenzívebb
vonzódás is a családban gyökeredzik. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül,
hogy a családtagok egyúttal egy modern társadalomnak is a tagjai. A családhoz és
a társadalomhoz való tartozás és korunk sokrétű bonyolultságának és
esetlegességének figyelembevétele egyaránt nélkülözhetetlen. Hiba lenne
idealizált múltbéli életformákhoz ragaszkodni.
A vírus
okozta válság megmutatja számunkra, hogy mennyire sebezhetők mindennapi
életünknek azok a kisebb-nagyobb összetevői, amelyekre eddig a nélkül
hagyatkoztunk, hogy felfigyeltünk volna rájuk. Talán a legfontosabb ilyen
tényező a kapcsolatrendszerünk. A járvány megmutatta, hogy az a kapcsolati háló,
amelyben élünk és mozgunk, nem csak bonyolult, hanem nagyon sérülékeny és
ingatag is. Ebből következik, hogy nem csak a vírussal kell megküzdenünk, hanem
a járvány leküzdése után kapcsolatrendszerünket tartóssá, kevésbé sérülékennyé
kell tennünk. Amíg a járvány idején egymással való szolidaritásunkat kellő
távolság tartásával fejezhettük ki, a járvány után kapcsolatainkat szorosabbá,
stabilabbá kell tennünk, nehogy egy újabb krízis kapcsolatrendszerünket
megtámadhassa.
A
vírus-járvány miatti bezárkózás nem csak a családok belső életére hat, hanem a
társadalmi kapcsolatokra is. Milyen lehetőségeket láttok a kapcsolataitok
stabilizálására és sérülékenységük csökkentésére azokban a különféle
közösségekben, amelyekben családotok, vagy személyesen részt vesztek?
A
karanténnak a családokra lehet pozitív és negatív hatása is. Nyernek általa azok
a családok, amelyekben a szeretet uralkodik, ahol a családtagok tekintete, túl a
mindennapokon, bosszúságokon, konfrontációkon a Végtelenre irányul. A bántó és
zavaró dolgok elleni küzdelem helyett egymás elviselésének a művészetét akarják
elsajátítani, mert az a legfontosabb, hogy a családok egységét megőrizzék és
ezzel a realisztikus képpel tekintsenek a jövőbe. „Szeretni nem annyit jelent,
hogy egymás szemébe nézünk, hanem azt, hogy együtt nézünk ugyanabba az irányba.”
(Saint-Exupéry) Vesztesek a már egyébként is stabilitásukat vesztett családok:
az összezártság és a mindennapi megszokott rutintól való eltérés miatt egymást
meg nem értve reménytelenül még tovább sodródnak az elbizonytalanodás, az
egymástól való eltávolodás, sőt az elszigetelődés felé.
Aquinói
Szent Tamás mondja a szeretetről: "A szeretet növekedésének természetéből
fakadóan nincs határa, mert részesedés a végtelen szeretetből, aki a Szentlélek.
De alanya részéről sem korlátozható, mert a szeretet növekedésével együtt
növekszik a további növekedés képessége." Mi több: a házassági szeretet
elsősorban nem azzal őrizhető meg, hogy kötelességként beszélünk a
felbonthatatlanságról, vagy hogy egy tanítást ismételgetünk, hanem azzal, hogy a
kegyelem ösztönzésére bekövetkező folyamatos növekedés által megerősítjük azt.
Ha a szeretet nem növekszik, veszélybe sodródik. Ám csak úgy növelhetjük, ha a
szeretet még több tettével, a gyöngéd érzelem gyakoribb, intenzívebb,
nagylelkűbb, gyengédebb, vidámabb tetteivel válaszolunk az isteni kegyelemre. A
férj és a feleség megtapasztalja egységük értelmét, és egyre teljesebben érik el
azt. Az isteni szeretet ajándéka, amely kiárad a házastársakra, ugyanakkor
felhívás ezen kegyelmi ajándék állandó fejlesztésére. (vö. AL 134)
Eljött
1945 februárja is, és megszűnt a harci zaj, nem hullottak a bombák, nem dörögtek
az ágyúk, csak az utcán végigcsattogó tankok hangja hallatszott be a pincébe.
Reggel korán jött a hír: a pár házzal odébb lakó pap átjön ide, és egy
földszinti, viszonylag épen maradt lakásban hálaadó misét mond. Mi, pincelakók
bezsúfolódtunk a lakásba, meghatottan vettünk részt a misén. Épp a felajánlásnál
tartottunk, amikor berontott hat-hét orosz katona. Meglátva, hogy itt mi
történik, elcsöndesedtek és egyikük megszólalt magyarul: Maguk itt miért
imádkoznak? A pap felelt neki: Hálát adunk, hogy túléltük. – Én kárpátaljai
magyar vagyok – válaszolt a katona –, eddig hála Istennek én is túléltem, de a
háborúnak még nincs vége, imádkozzanak a békéért is! – Ezzel megfordultak és
elmentek. A pap utánuk szólt: Isten áldja meg! –, és folytatta a misét.
Bíró
László tábori püspök
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni