FELHÁBORODÁSOK

"Jó régen volt már, amikor Orbán Viktor kijelentette, hogy a hazai baloldal amikor tehette, rárontott a nemzetre. 2005-öt írtunk, és egy közeli választási győzelemben reménykedtünk. A híres kijelentés a tusványosi záróbeszédben hangzott el. Hatalmas felháborodás jött, fű, fa virág indíttatva érezte magát, hogy beletörölje a cipőjét a Fidesz elnökébe."

FELHÁBORODÁSOK

Jó
régen volt már, amikor Orbán Viktor kijelentette, hogy a hazai baloldal amikor
tehette, rárontott a nemzetre. 2005-öt írtunk, és egy közeli választási
győzelemben reménykedtünk. A híres kijelentés a tusványosi záróbeszédben
hangzott el. Hatalmas felháborodás jött, fű, fa virág indíttatva érezte magát,
hogy beletörölje a cipőjét a Fidesz elnökébe. Nem érdemes ezeket felidézni, csak
Fejtő Ferenc kioktató cikkének egyik mondatát hozom ide a Népszabadságból:
Sértésnek veszem, hogy Orbán azt hiszi, neki kell biztatnia a magyar baloldalt
arra, hogy legyen „nemzeti”.

Fejtő cikke értelmes beszélgetések tárgya is lehetett volna, tán lehetne ma is:
a történelemben ki s miért tekinthető baloldalinak. Ez meghatározás kérdése, és
ki nem tudná, hogy egy adott nézőpontból Orbán sokkal baloldalibb, mint a ma
baloldalinak nevezett társaság vezéralakjai.

A
tizenöt évvel ezelőtti felháborodások, Fejtőt is beleértve, erőtlenebbek voltak,
mint annak idején Ady Endréé, akinek az Én nem vagyok magyar című verse
élesen vágott végig, fajelméleti elemeket sem nélkülözve, magyarságának
kétségbevonóin. Orbán nem faji kérdésként kezeli a nemzet ügyét. A tusnádfürdői
beszéd utáni felháborodásnak két gyökere van: a mondj igazat, betörik a fejed
indulata és választási megfontolás. Tiltakoztak, hogy megtartsanak valamennyi
szavazót, azok közül, akik a gyalázatos 2004. decemberi népszavazási kampány
miatt elfordultak tőlük. A kritika bizonyára fájt azoknak a baloldaliaknak, akik
valóban szeretik ezt a nemzetet, és szerették akkor is, amikor ebből csak
hátrány fakadt, de legalább rádöbbentek, hogy rossz helyen vannak.

Miért érdemes most taglalni ezt a 15 éves vitát? Azért, mert sajnos időszerű.
Legutóbb a Momentum videója borzolta fel a kedélyeket, amelyben elnökük az
erdélyi magyar önkormányzati képviselet elleni szavazásra biztatott. Pedig a
nyár folyamán szervezésükben értelmes gondolatok is elhangzottak a
nemzetpolitikáról. Felcsillantották a reményt azokban a naiv lelkekben, akik még
reménykednek, hogy legalább ezen a valóban pártpolitika felett álló kérdésben
lesz közmegegyezés. Az pedig, hogy a Momentum anti-magyar videója a felháborodás
láttán eltűnt a youtube csatornáról, bizonyította, hogy elvtelen, a maga
véleménye mellett kiállni nem tudó politikai pecsenyesütögető társaságról van
szó. Sajnos.

Ami
pedig most a Momentum által is bizonyított kritikát illeti, hogy a baloldal
nemzetellenes, azt szeretném egy apró adalékkal alátámasztani. 1990-ben egy
géppel írt névtelen levelet kaptam. Az aláírás, „egy Hazánk polgára” volt. Ebből
idézek: „Az újságból tudtam meg, hogy Orvos úr Kolozsváron született, így
erdélyi származású. A történelem szerint Erdély mindig külön volt, nem tartozott
szorosan Hazánkhoz, csak egy példát, erdélynek volt fejedelme.  … Nincs joga
beszélni pláne egy erdélyi magyarnak, mert ahogy fent írtam soha nem volt
magyar  abban az értelemben, mintahogy Hazánk állampolgárait értjük. …
Befejezésük az a kérésem, hogy ne avatkozzon be, de nincs is joga bele-avatkozni
még akkor sem, ha miniszter Hazánk belső ügyeibe, mert ahogy mondják Orvos úr
erdélyi magyar.”

Politikai pályámon jócskán kaptam névtelen leveleket, ezek többnyire a
szemétkosárban végezték, néhányat azonban, mint kor- és kór-dokumentumot,
megőriztem. Figyelemre méltó az eredeti helyesírással közölt levélrészlet
dátuma: 1990. május 25. Két nappal az Antall kormány hivatalba lépése után vonta
kétségbe azt a jogot, hogy beleszóljak hazánk ügyeibe.

Ki
a felelős azért, hogy ez az ember nem tudja, hogy volt kettős királyválasztás,
hogy volt Váradi béke, hogy eleink a „két hazáról” beszéltek, s hogy a bécsi
döntés miatt valaki születhetett 1941-ben Kolozsvárt (Magyarországon) úgy, hogy
sem ő, sem felmenői nem erdélyiek? Ki a felelős azért, hogy ez az ember nem
tudja, hogy a magyar kultúra jelentős részét dobná ki az ablakon, ha a nekem írt
gondolatokat következetesen végigvinné?

A
Kádár-kor oktatáspolitikája a bűnös. Az ötvenes évek elején még olyan tanáraink
voltak, akik kicsit trükközve ugyan, de tankönyvön túli ismereteket is adtak.
Később is voltak bátor emberek, de egyre kevesebben. Akkoriban nem eltörölték,
hanem módosították a múltat. A szülők ugyan megismertethették a valóságot a
gyermekeikkel, de kevesen tették. Féltek. Hála azoknak, akik akár tanárként,
akár szülőként nem rettentek meg. Fejtő Ferencék felháborodtak, mert Orbán
megmondta az igazat. Mi is felháborodunk, ha hamis érvekkel kisiklatnak egy
népszavazást, vagy ha nyíltan a magyar nemzet érdekei ellen lép fel egy
mélységesen tudatlan és nemcsak ismeretekben, hanem érzelmekben is fogyatékos
csoport.

De
mire megyünk a felháborodással? Ismereteket, tényeket kellene átadni.
Minimumként legalább a tudatlanok újratermelését meggátolni. A nemzeti
alaptanterv kritikáit hallva, ennek is csak korlátozottak az esélyei. A
nemzetietlenség vírusa szintén világjárvány és gyorsabban terjed, a lelket meg
nagyobb arányban öli, mint a koronavírus.

Surján László