"A napjainkban előforduló, a józan ésszel ellentétes jelenségeket nem érthetjük meg a bírósági imperializmus ismerete nélkül. Veszélybe kerül a demokrácia, ha a hatalmi ágak benyomulnak egymás területére. A bíróság nem kreálhat a normaszöveg átértelmezésével új jogokat, és a parlament nem dönthet szavazással jogi vitákban, ahogy erre mostanában az Európai Parlament törekszik."
A
bírósági imperializmus veszélyezteti a demokráciát
A
kétgyermekes Lautsi asszonyt 2001-ben felettébb zavarta, hogy az olasz állami
iskolai tantermekben feszület van a falon. Mivel ez általános Olaszországban, a
megváltoztatásához új jogszabályt kellene alkotni. Ez egyik létező párt
programjában sem szerepelt. Lautsi asszony céljának elérésére vagy egy új pártot
kellett volna alapítania, vagy egy meglévőbe belépve el kellett volna érnie,
hogy a feszületek levétele szerepeljen a párt programjában. Ha hatalomhoz
jutnak, a választói akaratra hivatkozva levetethetik a kereszteket. Amennyiben a
polgárok többsége mégis keresztpárti, akkor a következő választásokon a
feszületeltávolítók nem jutnak hatalomhoz. Ha Lautsi asszony ezen az úton indul
el, az esetleges siker idején gyermekei alighanem nagyszülő korúak lesznek.
A
Lautsi esetet csak példaképpen említem, bármi más is szerepelhetne. De annak a
folyamatnak a megértéséhez, amelyet tudatosítani szeretnék, célszerű egy
valósában megtörtént és sokak által ismert példából kiindulni.
Lautsi asszony bizonyára jól felmérte, hogy a demokratikus körülmények között
nem éri el a célját. Máshoz kell fordulnia. Kicsit hasonló ez ahhoz, amit némely
magyar ellenzéki mond, hogy választások útján nem lehet Orbán Viktort
megbuktatni, ezért külső erőkre kell támaszkodni. (Az, hogy több időközi és
önkormányzati választás mutatta, hogy a Fidesz-KDNP szövetség megverhető, azt a
külső szervekhez fordulók csak szabályt erősítő kivételnek tekintik.) Kik, mik
lehetnek ezek a külső erők?
Vannak nemzetközi bíróságok is, amelyeknek a joghatóságát maguk az érintett
országok elismerték, azaz önként alávettették magukat a tőlük független
bíróságnak. Mivel a keresztek levéltelét az olasz bíróságok nem rendelték el,
Lautsi asszony a Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
(Csak a félreértések elkerülésére tisztázzuk, ez a bíróság nem az Európai Unió
szerve, hanem az „idősebb testvérhez”, az Európa Tanácshoz tartozik.) Józan
ésszel gondolkodva, a keresetét itt is el kellett volna utasítani. Ám akadtak
bírók, akik a vallásszabadsághoz való jog megsértésének minősítették azt, hogy a
tanítás alatt a gyerekek maguk előtt látják a feszületet. Ez nem következik
semmiféle nemzetközi egyezményből, de a bírák átértelmezték az adott
törvényszöveget. Elvben a bíró alkalmazza a törvényt, de nem alkot újat. A bírói
mérlegelés nem hozhat létre új jogokat. A Lautsi esetben kiterjesztve
értelmezték a vallásszabadságot, és nem vették figyelembe, hogy egy vallás
szabadsága egyben a többi vallás elfogadását is megkívánja a hívőktől. Ha
Olaszország belenyugszik az ítéletbe, akkor a vallás nélküliek szabadsága
felülírja a hívők szabadságát. Szerencsére az ügy másodfokra került és ott ezt a
jogértelmezést elvetették. Ebben az esetben tehát végül a bírói hatalom nem
alkotott új jogot.
Vannak azonba más esetek is. „Egy másik bíróság az Atlanti-óceán túlsó
partján, Buenos Airesben úgy döntött, hogy a polgári törvénykönyv azon
bekezdései, melyek szerint a házasságot ellenkező nemű személyek kötik,
törvénytelenek. A bíróság elrendelte Buenos Aires magisztrátusának, hogy
anyakönyvezze két férfi “házasságát”, akik bírói úton akarták elérni a
törvénnyel szemben is a maguk célját. Az argentin állam kétszáz éve létezik,
korábban spanyolok uralták, előtte inkák és még korábban egyszerű indiánok éltek
ott. Mindezeken az évszázadokon és évezredeken át férfiak és nők kötöttek
házasságot. Most azonban Gabriela Seijas bírónő úgy döntött, hogy ez másképp
lesz.” Erről Vladimir Palko tudósít a „Jönnek az oroszlánok” című könyvében.
Palko felvázolja azt a három utat, amellyel a világ berendezkedését meg lehet
változtatni. Akik erre szánták el magukat, fegyverkezhetnek, és így véres
forradalom révén érik el a céljukat. Ezt tették 1917-ben Oroszországban a
bolsevikok. A második lehetőség, amiről fentebb már volt szó: agitálni,
szavazatokkal többséget szerezni a választásokon, aztán a parlamentben
megváltoztatni a törvényeket. Persze, ez a módszer gyökeres változásokra
alighanem alkalmatlan. Palko szerint az utóbbi néhány évtized azt mutatja, hogy
a legjárhatóbb a harmadik út: a bíróságokon keresztül. Ehhez elég lehet akár egy
kis csoport. Ha az ország legfelsőbb bíróságán hozzájuk hasonlóan vélekedő
emberek vannak, vagy olyanok, akiket hatásosan lehet „érzékenyíteni”, nyertek. A
bíróság dönt, és akik nem értenek egyet, nem tehetnek semmit. A bíróság
döntésének a mindenkori hatalom érvényt szerez. Ezt nevezik bírósági
aktivizmusnak. Akik kertelés nélkül kimondják a véleményüket, mint Vladimir
Palko, aki Szlovákia belügyminisztere is volt, azok bírósági imperializmusról
beszélnek.
A
bírósági aktivizmus bölcsője az USA. A folyamat a múlt század 60-as éveiben
kezdődött. Az iskolai tanítás a Mindenható Istenhez szóló egymondatos imával
kezdődött. A szövege elfogadható volt katolikusoknak, protestánsoknak,
zsidóknak, muszlimoknak egyaránt. Az USA Legfelsőbb Bírósága az Engel-Vitale ügy
kapcsán 1962-ben eldöntötte, hogy ez az ima állami iskolában alkotmányellenes.
Egy évvel később egy másik ügyben Madalyn Murray O’Hair-nak, az Amerikai
Ateisták főnöknőjének fia, Jon Garth panaszt nyújtott be, mert az iskolában
Biblia olvasás volt. A legfelsőbb bíróság igazat adott neki.
Madalyn Murray szabad szexuálisnak és anarchistának jellemezte magát. Amikor
második fia, William Murray keresztény lett, ezt mondta róla: “....
visszautasítom ezt egészen és teljesen most és mindörökre. Ez túlmegy az emberi
megbocsátás határán.” Madalyn Murrayt tekinthetjük zavaros extrémistának, de
tény, hogy a legfelsőbb bíróság segítségével megváltoztatta Amerikát. Istent
bírói döntéssel kizavarták az iskolákból.
A
bíróság mindkét döntésnél az amerikai alkotmány első kiegészítéséből indult ki,
mely szerint “a Kongresszusnak nem szabad kiadnia valamely vallást zavaró
törvényeket ...”.
Mely vallást zavarja a Biblia olvasása? Mely vallás híveinek probléma a tanítást
kezdő egymondatos ima? Az ima szövegét a helyi hatóságok állapították meg, New
York államban például így szólt: Mindenható Isten, tudjuk, hogy tőled
függünk, és kérünk áldj meg minket, szüleinket, tanárainkat és hazánkat. Ámen.
Ahhoz, hogy alkalmazni lehessen az alkotmány első kiegészítését, vallással
egyenértékűnek kellett tekinteni a vallás hiányát, azaz az ateizmust. Aligha
hihető, hogy a Kongresszus hatalmát korlátozó rendelkezést eredetileg nem a
tényleges vallások védelmében hozták, hanem az ateisták érzékenységére
figyeltek. A bíróság tehát egyrészről vallássá avatta a vallástalanságot,
másrészt nem alkalmazta az első kiegészítést a létező vallások híveire, hiszen
azokat joggal zavarhatta, hogy megtiltották a napindító közös imát. Persze ettől
a bírák nyugodtan aludtak, hiszen az alkotmány csak a Kongresszust tiltotta el a
vallást zavaró döntésektől, és nem a bíróságot. Ebben áll a bírósági
imperializmus lényege. Akár visszájára is fordíthatja a törvények értelmét, s
ezt a fennálló törvények betűjének megtartásával teszi meg. A törvények
szellemét pedig ugyancsak a bíróság képviseli, tehát sérelmet szenvedő félnek
nincs hová fordulnia.
A
napjainkban előforduló, a józan ésszel ellentétes jelenségeket nem érthetjük meg
a bírósági imperializmus ismerete nélkül. Veszélybe kerül a demokrácia, ha a
hatalmi ágak benyomulnak egymás területére. A bíróság nem kreálhat a normaszöveg
átértelmezésével új jogokat, és a parlament nem dönthet szavazással jogi
vitákban, ahogy erre mostanában az Európai Parlament törekszik.
Surján
László
Kapcsolódó cikk:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni