Hadüzenet a demokrácia védelmében


"Hadüzenettel felérő kijelentéssel kezdte szenátusi meghallgatását Amy Coney Barrett, akit Trump elnök a legfelső bíróság tagjának jelölt. Bevezető beszédében hitet tett amellett, hogy a bírák - és köztük az alkotmánybírák - feladata nem a törvény szellemiségének (át)értelmezése, hanem a törvény szószerinti betartása."


Hadüzenet a demokrácia védelmében


Hadüzenettel felérő kijelentéssel kezdte szenátusi meghallgatását Amy Coney
Barrett, akit Trump elnök a legfelső bíróság tagjának jelölt. Bevezető
beszédében hitet tett amellett, hogy a bírák - és köztük az alkotmánybírák -
feladata nem a törvény szellemiségének (át)értelmezése, hanem a törvény
szószerinti
betartása. Ha megválasztják, akkor ez azt
jelenti, hogy a szenátus ezzel egyetért, és így frontot nyit a bírósági
imperializmus ellen. Ha pedig nézetei az Egyesült
Államok legfelsőbb bíróságán
is többségre jutnak, akkor egy időre vége
lesz a bírói úton történő új jogok kreálásának, legalábbis az USA területén.

De hogyan lehetséges
az, hogy egy bírói testület döntését nem a mindenkire kötelező törvények, hanem
a bíróság személyi összetétele határozza meg?

Antall József
miniszterelnökünk egy kormányülésen, miután meghallgatta a miniszterek jogi
természetű vitáját, azt mondta rá jellemző fanyar humorral: látom a jog is olyan
objektív tudomány, mint a történelem. Nem lenne szabad annak lennie. Egy
műkorcsolyázó teljesítményét nehéz olyan objektíven megítélni, mint mondjuk a
gyorskorcsolyázókét. Ilyenkor több bíró ítélkezik, pontoz, és számszerűsített
ítéletük összegzése dönt. A közönség meg hol tapsol az ítéletnek, hol
tiltakozik. Tetszik – nem tetszik kérdések eldöntésére nincs jobb módszer. De
vajon az igazság megismerhető-e többségi véleménnyel?

Lehet a meg nem
született élet védelméről egy zsűri szubjektív véleménye alapján, többségi
szavazással, akár egyetlen szavazat többséggel dönteni? Az amerikai jogállam
tiszteletre méltó sajátsága, hogy ezeket a döntéseket senki nem kérdőjelezi meg.
(Ezt irigykedve nézem Magyarországról, ahol a parlament kétharmados döntéseit is
kétségbe vonják, és fűhöz-fához szaladgálnak a kisebbségi véleménnyel.)

Amerikánál maradva a
Trump adminisztráció több korábbi bírói döntéssel nem ért egyet. De nem a
döntést támadják, hanem az érvényes szabályok keretén belül maradva, a legfelső
bíróság összetételén akarnak változtatni, amire most egy liberális bíró halála
lehetőséget ad. A jelölt élet párti, és nem híve a bírósági aktivizmusnak.


Napjainkban újra sokat emlegetik a Roe versus Wade ügyet, ami 1973-ban mérföldkő
lett a terhességmegszakítás engedélyezése terén. Henry Wade dallasi ügyész
képviselte Texas Államot Norma McCorvey
(1947-2017) ellen, aki Jane Roe néven támadta meg az állam abortusz törvényét,
mert az a magzat életét védte, kivéve például az erőszak miatti foganás esetét.


Norma McCorvey szörnyű körülmények között nőtt
fel. Huszonegy éves korában bekövetkezett harmadik terhessége adott alkalmat a
perre, nem is annyira neki, mint két texasi ügyvédnek, akik fel akartak lépni a
terhességmegszakítás texasi tilalma ellen. Ehhez olyan esetet kerestek, ami
alkalmasnak látszott erre a célra. Jane Roe ügyét a Legfelső Bíróságig vitték,
ahol győztek: a bírók 7:2 arányban jogossá tették a terhességmegszakítást,
egészen addig a pillanatig, amíg
a magzat nem életképes
az anya testén kívül. Hogy ez mikor is van, az természetesen az orvostudomány
fejlettségén múlik. A hetvenes évek elején ez akár a szülés pillanata is
lehetett, bár a nyolc vagy hét hónapra született koraszülötteket már akkor is
nagy biztonsággal meg lehetett menteni. A mai sokkal jobb lehetőségek ellenére
az USA sok államában a szülés pillanatáig lehet abortálni, és olykor élnek is
ezzel.  

A
döntés valóban mérföldkő volt. Azóta milliószám haltak meg gyerekek az
anyaméhben. Két évtizeddel később

Norma McCorvey véleménye megváltozott.
1995-ben egy protestáns lelkész hatásra megkeresztelkedett, majd 1998-ban
katolikus lett. Ezt követően aktív életvédőként lépett fel, azt mondta, hogy
annak idején abortusz pártiak túsza volt, s a híres perben való részvétele élete
nagy hibája. 

A
két nemmel szavazó bíró magát a döntést is hibának tartotta. Byron White ezt
írta: “Az alkotmány szövegében és történetében nem találok semmit, ami ezt a
döntést támogathatná.”  William Rehnquist szerint
“ Hogy a bíróság
kiadhassa ezt az állásfoglalást, fel kellett fedeznie a 14. függelék keretében
egy olyan jogot, amely a függelék alkotóinak is teljesen ismeretlen volt.”
A bíróság döntése “a magánélet
jogainak” kifejtésén alapul. Ilyen jogot az alkotmány nem említ. Az alkotmány
14.  kiegészítés szövegét olvasva Rehnquist megállapítása jogosnak tűnik.
Vladimir Palko a „Jönnek az oroszlánok” című könyvében arra is rámutatott, hogy
Rehnquist bíró kijelentése a bírói aktivizmus lényegét tárja fel: a bíróságok
olyan módon értelmezik a törvényeket, ami megrémítené azokat, akik az adott
törvényt hozták. Coney Barrett most ennek a szemléletnek üzen hadat.


Erre a hadüzenetre és a csata sikerére valóban szükség van. Azok, akik át
akarják formálni a világot, nemcsak a magzati életet veszélyeztetik, hanem
például a hazafiság eszméjét is. A nemzeti tudat része a nemzeti szimbólumok,
mint például a zászló tisztelete. Ki-ki gondoljon csak azokra a pillanatokra,
amikor  egy olimpiai győzelem után felkúszik az árbócra a magyar zászló és
csurognak a könnyek a magyar győztes arcán. Az Egyesült Államokban is nagy a
nemzeti zászló tisztelete. Ki hiszi el, hogy a szólásszabadság jogából
következik az amerikai zászló nyilvános elégetése? 1990-ben a legfelsőbb bíróság
mégis így döntött. A Texas - Johnson ügyben eltörölte a zászlógyalázás elleni
törvényeket. Kijelentették, hogy a zászlóégetés a polgárok alkotmányos joga. A
keresetet Gregory Lee Johnson nyújtotta be, az USA Kommunista Pártja ifjúsági
szervezetének, a Forradalmi Kommunista Ifjúsági Brigádnak a tagja. A
kommunistáknak nincs politikai súlyuk az Államokban. Bírósági úton viszont
elérték, amire a törvényhozásban képtelenek lettek volna. Hogy ez mekkora
változás, azt jól mutatja, hogy az 1862-és polgárháború alatt Benjamin Butler
tábornok New Orleansban felakaszttatta William Bruce Mumfordot, aki a
konföderáció oldalán állt és letépte az Unió zászlaját. Vajon jobb lett-e a
világ ettől a  változástól? Költői a kérdés, de nem költészet, hanem véres
valóság az a küzdelem, ami ma az Egyesült Államokban a törvények önkényes
átértelmezése ellen megindult. A küzdelem sikere az egész világ érdeke.

Surján
László


Kapcsolódó cikk: