"A felvilágosodás és a francia forradalom óta nagyot változott a világ. Akkor a józan ész nevében támadták a kereszténységet. Most Krisztus mellett már a józan ész is elpusztítandó. Ne engedjük."
Jel, amelynek ellen mondanak
A
hetvenes évek elején egy budai óvodában az egyik édesanya durván rá támadt az
óvónőkre, mert noha ő felvilágosult, „szocialista” emberként nem traktálta a
gyerekét a Mikulás meséjével, de még a Télapóval sem, az óvodában a többi gyerek
„felvilágosította” az ő fiacskáját, hogy az ajándék igenis a Mikulástól
származik. Az óvónők ügyesen leszerelték a meglehetősen agresszív nőt, mi meg –
a több szülő – jót nevettünk a történteken. Ezzel vége is lett a dolognak.
Harminc évvel később Olaszországban azonban másképp történt. Egy finn asszony,
aki olasz állampolgár lett, 2001-ben pert indított, mert két gyermekét szerinte
zavarta az, hogy az iskolában kereszt van a falon. A pert ugyan Olaszországban
minden fokon elveszítette, de a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága
2009-ben neki adott igazat. Az ítélet szerint
az iskolai kereszt sérti egyfelől a szülők
jogát ahhoz, hogy saját lelkiismeretük szerinti nevelést biztosítsanak a
gyermeknek, másfelől a sérti a gyermeknek a vallásszabadsághoz fűződő jogát.
Feltételezem, hogy Lautsi asszony gyermekei
nem egyedül jártak iskolába. Osztálytársaik zömét biztosan nem zavarta a
kereszt, sőt alighanem voltak olyanok is, akiket éppen az sértett volna, ha a
keresztet eltávolítják. Erre azonban nem került sor, mert
Olaszország másodfokra
vitte az ügyet. A perbe 21 ország, köztük Magyarország is belépett az olaszok
mellett, és végül a bíróság 2011-ben úgy döntött, hogy a keresztek maradhatnak.
Kérdés, hogy meddig. Most egy éve
az olasz oktatási miniszter, az Öt Csillag
Mozgalomhoz (M5S) tartozó Lorenzo Fioramonti azt vetette fel, hogy a
tantermekben az általában a tanári katedra fölött látható feszületet
világtérképpel vagy az olasz alkotmány szövegével helyettesítsék. Az elgondolás
szerencsére felháborodást váltott ki, és még balról sem kapott támogatást.
Lautsi asszony húsz éve indította el a maga
háborúját. Az eset közismert. Mi lehetett az, amiért egész Olaszországból
kitiltotta volna a tantermek keresztjeit? A szülő joga és felelőssége megszabni
a gyerekei vallási nevelésének irányát. De Lautsi asszony nem dönthet a többi
gyerek világnézetéről. A számára idegen vallási jelkép látványa alkalmas
lehetett volna arra, hogy gyerekeit toleranciára nevelje, ami a társadalmi
együttélés kulcsa. Ha a kereszt jelenléte ellen fellép, akkor nem fogadja el az
emberi jogok egyetemes nyilatkozatának vonatkozó részét, ami mindenkinek jogot
ad a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságra, és arra, hogy a
meggyőződését mind egyénileg, mind közösségben a nyilvánosság előtt is
kifejezésre juttassa. Lautsi asszony joggal kifogásolhatta volna, ha az ateista
neveltetésű gyerekeinek fejet, netán térdet kell hajtaniuk a kereszt előtt, de
azt nem, ha a többiek ezt megteszik. De persze erről nem volt szó, ő már a
kereszt puszta léte miatt is tiltakozott.
A strasbourgi bíróság másodfokon kijavította
az első fok hibáját. A sajtóból ismert fő érv: a kereszt az olasz kultúra része.
Vagyis elvitatta a Krisztus ábrázolástól a vallási tartalmat. 2011-ben minden
józan ember örült, hogy a keresztek ott maradhatnak az iskolákban, de az érvelés
– mind az olasz állam, mind a bíróság jogerős ítéletében – megkerülte a
lényeget: a vallásos meggyőződés nyilvánosság előtti képviseletének jogát.
Lautsi asszony magányos harcosnak tűnik, de
nincs egyedül. Nemcsak Fioramonti miniszter tervére gondolok, hanem arra a sok
akcióra, ami a kereszténység nyilvános jelenléte ellen irányul. Iskolai
„keresztes háború” másutt is volt. 2011-ben például a csíkszeredai Márton Áron
Gimnázium tanárai tiltakoztak, hogy a tulajdonos a kereszteket a velük való
megegyezés nélkül tette ki a tantermekben. Az újságok tele vannak
szoborrongálásokról, egyes helyi hatóságok sajátos döntéseiről szóló hírekkel.
Van, ahol tiltják a közterületeken a karácsonyi jelképeket, például a jászolt.
Egyre kevesebb üdvözlőlapon láthatjuk húsvét táján a feltámadt Krisztust, vagy
épp a megfeszítettet. Karácsonykor fenyőfát mutatnak, Szent Miklós püspököt már
régen kiszorította a Télapó. A mese maradt, a lényeg eltűnt. Szép lassan haladt
előre a folyamat, a
kereszténységet már a magánéletbe száműzték,
és nemcsak a kommunista országokban, hanem a gazdasági ereje miatt csodált
Nyugaton is.
Franciaországban a bíróság levetette a keresztet II. János Pál
szobráról. Grüß Gott! köszön a portás a bécsi szállodában, de teljesen zavarba
jön, ha a legközelebbi templom után érdeklődöm. Talán nem is tudja, mit jelent a
köszöntés. Ahogy nálunk sincs vallási tartalma, ha valaki azt mondja: hála
Isten. Ma sajnos már egyre több jel mutat arra, hogy a kereszténységnek, mint
eszmerendszernek az eltüntetése után a keresztények üldözése következik. Lautsi
asszony még javában perlekedett, amikor 2004-ben kiderült: Rocco Buttiglione
miniszter viselt olasz politikus nem lehet európai biztos, mert az Európai
Parlament liberális többsége nem fogad el hitét megvalló keresztényt.
Krisztus ma is jel, aminek ellentmondanak. A
kiszorítás, a nyílt támadás mellett más frontok is nyíltak. A szexuális
magatartás terén kétségtelenül kisebbségben lévők erőteljesen harcolnak azért,
hogy a többség megkülönböztetés nélkül kezelje őket, de újabban túl lépnek ezen.
Szerintük a férfi és a nő nemcsak egyenlő, hanem egyforma. Napjainkban
megpróbálkoznak behatolni a gyermekek világába, azt gondolva, hogy a
heteroszexualitás is csak hagyomány, levehető, mint a kereszt a falról. Támadás
tárgya lett majd minden, ami a Bibliában olvasható. A Teremtés könyve szerint
Isten a hetedik napon megpihent – tehát meg kell szüntetni a hét napos
munkahetet, ahogy tette ezt a francia forradalom, napjainkban pedig erőltetni
kell a vasárnapi munkavégzést. Az Írás szerint Isten az embert férfinak és nőnek
teremtette, tehát kétségbe kell vonni, hogy ez valami eleve adott
meghatározottsága az életünknek.
Egy fajta forradalom zajlik a megszokott
jelenségek ellen. Évszázadok óta kereszt van az olasz tantermekben – le kell
venni azokat. Mióta világ a világ, a születéskor kapott nemünknek megfelelően
élünk – most divattá teszik, hogy ez megváltoztatható. Az ember természetéből
fakadóan közösséget vállal azokkal, akikkel közös az anyanyelve, - a mai
forradalmárok egy helytől, nyelvtől független világpolgárt képzelnek el. A
hazafiság gyanús, a patriotizmus métely.
A felvilágosodás és a francia forradalom óta
nagyot változott a világ. Akkor a józan ész nevében támadták a kereszténységet.
Most Krisztus mellett már a józan ész is elpusztítandó. Ne engedjük.
Surján László
Kapcsolódó cikk:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni