"150 éves kolozsvári vasút születésnapi ünnepségén a MÁV a járványhelyzetre hivatkozva nem képviseltette magát. Kérdés, hogy jelenlétük ellensúlyozta volna azt, hogy az évforduló tiszteltére elhelyezett emléktábla sem nyelvében, sem tartalmában nem vesz tudomást azokról, akik a vonalat is, az állomást is felépítették. Az ilyen otrombaság nem első eset."
A
kolozsvári állomásfőnökök beszédes névsora
150
éves kolozsvári vasút születésnapi ünnepségén a MÁV a járványhelyzetre
hivatkozva nem képviseltette magát. Kérdés, hogy jelenlétük ellensúlyozta volna
azt, hogy az évforduló tiszteltére elhelyezett emléktábla sem nyelvében, sem
tartalmában nem vesz tudomást azokról, akik a vonalat is, az állomást is
felépítették. Az ilyen otrombaság nem első eset. 2014-ben, amikor emléket
állítottak az állomásfőnököknek, a névsort „radírral
írták”,
az állítva, hogy az 1870-1945 közötti időszakról nincsenek adatok. De még
mennyire vannak!
A
felzúdulás hatására megígérték a tábla kiegészítését. Közben
a Krónika megpróbált hozzájutni
a nevekhez, de a MÁV az archívumában
fellelhető anyagokat szégyenletes módon csak pénzért adta volna ki. Ez durva
hiba, a nemzeti összetartozás megcsúfolása. Felháborodásomat az enyhíti, hogy
két fiatal kereszténydemokrata a névsort még 2015-ben kiegészítette. Hogy ez
alapján elkészült-e az új, már a magyar neveket is felsoroló emléktábla, nem
tudom. Fényképet erről nem találtam. A
helyszínen is hiába
keresték.
De kell még rá egy újabb név. A névsorért nem kell levéltárba menni, elég az
Arcanum adatbázisban kutakodni. Így derült ki, hogy egy időre Preyer Ágost úr is
állomásfőnök volt Kolozsvárt. A Vasúti és Közlekedési Közlöny 1881. évi 12.
évfolyamának április 6-án megjelent számában ő a m. kir. államvasutak kolozsvári
állomásfőnökeként szerepelt, és határozott véleményt közölt az akkoriban zajló
egyenruha használatról. Preyer egyszerű egyenruha mellett érvelt, azt is
javasolva, hogy az egyenruhát a vasutasok, mint a katonák, szolgálaton kívül is
hordják.
Néhány adalék a kolozsvári állomásfőnökök életéhez.
Virányi István
szakált viselt, szívesen adakozott, például
a Deák szobor költségeihez is hozzájárult. Ismert állatvédő volt.
Kugler Mihály
Kugler Henriknek, a híres cukrásznak a testvére volt. (Nevéről József Attila öt
forintos vágya juthat az eszünkbe.) Kugler Kolozsvárról elkerülve fantasztikus
terveket kovácsolt, például Duna alatti alagutat, Gellért-hegyi siklót. Tervei
kivitelezésére jogot is szerzett. Ha valaki meg akarta volna valamelyiket
valósítani, fizetnie kellett volna. De nem akadt vállalkozó, s így Kugler nem
gazdagodott meg, sőt az egyik adósságát a másikból fedezte, majd egy uzsorás
karmai közé került, végül sikkasztott. Börtön helyett a tébolydában végezte.
Utóda az említett Preyer Ágost
volt, akit 1882-1889 között Egedy
Lajos követett. Egedy, amint a
Magyar Polgár kolozsvári lap 1889. február 28-án megírta, egészségi okokból
Abbáziába utazott. Helyére Hauda
Nándor kocsárdi állomásfőnök
került. Egedyre, gyógyulása után, a forgalmi szak főellenőri posztja várt.
1889. nyarán Baross Gábor és Wekerle Sándor a helyszínén akarták megismerni
Erdély kulturális és gazdasági intézményeit. Körutat tettek tehát Erdélyben. De
erről senki sem tudott, csak néhány beavatott és a vasutasok. Ezeknek szigorúan
meg volt hagyva a titokban tartás. A kolozsvári állomásfőnök nem volt elég
titoktartó, azt hitte szegény, hogy kedveskedik vele miniszterének, ha kis
fogadtatást rendeztet számára, és megsúgta az érkezés idejét a város fejeinek.
Szegény ember állásával fizetett érte, Baross elmozdította a főnökségtől, pedig
érdemes, kitűnő hivatalnok volt. Mindezt 1911-ben írta meg Az Újság karácsonyi
száma. Nem nevezték meg, hogy ki volt a pórul járt állomásfőnök, de – ha a
történet igaz – nem lehetett más, mint Hauda. Őt Krimsky Géza követte,
akit a vasúti munka mellett íróként is számon tartanak. A farkasok c.
háromfelvonásos népszínművét 1902-ben mutatta be a kolozsvári Nemzeti Színház,
Buridán szamara c. vígjátékát jutalomban részesítette az EIT (Erdélyi Irodalmi
Társaság), amelynek tagja is volt. 1931-ben halt meg, sírja a Házsongárdi
temetőben van.
A
kolozsvári állomásfőnökségben utóda Lósy Béla lett, aki 1892-ben még
Csucsán volt állomásfőnök, majd 1893-tól egészen 1910-ig Kolozsvárott. Ferenc
Józseftől egy melltűt kapott ajándékba. 1911-től Asztalos Sándor lett az
állomásfőnök, 1941-ig az utolsó magyar ezen a poszton. A második bécsi döntés
után, 1941-től 1944-ig Elekes András volt az állomás első embere.
Ezzel a sor végére értünk, de van még mondani való. Például a tévedések. Mátis
Bálintot is említik, mint Kolozsvárra Elekessel együtt kinevezett
állomásfőnököt. Mátis valóban a kolozsvári állomáson dolgozott, de mint un.
főintéző. A tiszti cím és névtár szerint az állomás harmadik embere.
Lehetne még folytatni néhány érdekességgel, olyasmikkel, hogy néhányan
kolozsvári állomásfőnökök leszármazottjaként mutatkoztak be Magyarországon, de
az állomásfőnökök jelenleg ismert, - és minden valószínűség szerint teljes -
listáján a nevük nem szerepel. Van viszont egy figyelemre méltó történet. A
Kolozsvárt megjelenő Ellenzék 1929. május 04-én beszámolt egy bírósági
tárgyalásról. A város akkori állomásfőnökét Vasile Sibianut tanúnak
idézték. Idézek a tudósításból:
„A tanú
nacionáléjának bemondása után dr. Dunca elnök felszólítja, hogy nyilatkozzon a
megvesztegetésekről. Sibianu Vasile azonban semmiről nem tud semmit. Az egész
ügyről csupán akkor értesült, midőn a panamát már felfedezték.
Giurgiu: Hogy lehet az,
hogy ön, mint állomásfőnök, semmit sem tudott az egész dologról? Hiszen már az
egész városban beszéltek róla.
Sibianu egy semmitmondó
vállrándítással intézi el a kérdést.
Giurgiu: Tudomásom van
arról, hogy egyes vasutasok egyszerre két fokozattal is előléplek. Hogyan
magyarázza állomásfőnök úr ezt a tényt?
Sibianu: Ez valószínűleg
a CFR-nél bevezetett romanizálás következménye, amelynek értelmében az
előléptetésnél a román nemzetiségű CFR-alkalmazottakat feltétlenül előnyben
részesítik.
Tiplea ügyész ismét
közbevág és tiltakozik a tanúnak ide nem tartozó kérdésekkel való zavarása
ellen.
— Ne tessék
mellékvágányra menni, védő úr!
Dr. Giurgiu: Én
megmaradok a mellék- vágányon, az ügyész urnák átengedem а fővágányt, mert ebben
a perben a mellék- vágány a fontosabb.”
Ennyit az
1918. december elsején ígért teljes egyenlőségről.
Ezek után nézzük Kolozsvár állomásfőnökeinek ismertté vált névsorát:
1870-1877 Virányi István
1878-1881 Kugler Mihály
1881 Preyer Ágost
1882-1889 Egedy Lajos
1889-1890 Hauda Nándor
1890-1892 Krimszky Géza
1893-1910 Lósy Béla
1911-1918 Asztalos Sándor.
…
1929-1933 Vasile Sibianu
(a kezdő és záródátum bizonytalan)…
1941-1944 Elekes
András
Surján
László
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni