Október 6.

"Október hatodika olyan gyászünnep, amelyben a hangsúly a kezdeti gyászról az ünnepre tolódott át. Érdekes lenne ezt a folyamatot részletesen feltárni, mert ezt kell megvalósítanunk június 4-ével is."

Október 6.

Október
hatodika olyan gyászünnep, amelyben a hangsúly a kezdeti gyászról az ünnepre
tolódott át. Érdekes lenne ezt a folyamatot részletesen feltárni, mert ezt kell
megvalósítanunk június 4-ével is.

De maradjunk most Aradnál. A
kommunista hatalomátvétel után az ünnepet szinte eltüntették. Az önkény
természetét is megmutató, a jogszerűséget nélkülöző aradi kivégzések igen
hasonlítottak az ötvenes évek elején történekre. A hazáért való hűség, a
végsőkig kitartás szimbóluma nem kellett akkoriban. Csak az engedelmességé. A
tizenhármak viszont a dac hősei is voltak. Kossuth magasztalta őket, s ismert,
hogy ezt saját hangján is meghallgathatjuk. Például itt: https://www.youtube.com/watch?v=-Ka9xrX0iAQ.

Eltiporhatnak, de az ügyünk
végül révbe ér, ez a lelkesültség látszik a hányatott sorsú aradi emlékművön. A
románok évtizedekre eltüntették. Ez összekapcsolja Aradot Trianonnal. Az, hogy
ma újra látható, koszorúzható, az viszont reményt kelt, hogy ha sok súrlódás,
sőt összecsapás közepette is, de végül valaha csak sikerül normalizálni a
román-magyar kapcsolatokat.

Hajtsuk meg hát a fejünk
tisztelettel az Aradi Tizenhármak és a szabadságharc többi áldozata előtt. És
éljünk, tegyük dolgainkat úgy, hogy áldozatuk ne legyen hiábavaló.

Surján László