Lukács evangéliumának 17. fejeztének elején olvassuk Jézus szavát: „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak.” Véletlenül került elém egy 12 évvel ezelőtt írt körlevelem. A történet mára feledésbe merült, s a régi Jobbik sem azonos a maival. De a bibliai szó alapján bizton számíthatunk arra, hogy a hivatalos kampányidőszakban lesz alkalmunk újabb botrányokkal találkozni. Ezek némelyike méltatlan rágalom, másika pedig talán csak bolha, amit biztonsági veszély-elefántnak próbálnak felfújni. És persze lehetnek valós történések, amelyek nyilvánosságra kerülése megtisztulásra vezethet. Régi gondolataim talán segítenek ezek kezelésében, bármelyik oldalon fordulnak majd elő.
Sok haszonnal jár egy kampány. Tévedés ne essék: most nem megszerzett szavazatokra gondolok. Leginkább arra, hogy akár önismeretre is taníthat, s ha így van, akkor kiindulópontja lehet annak, hogy javítsuk magunkat, hogy előbbre lépjünk. Itt van például a Jobbik volt szóvivőjének esete.
Vizsgáld meg magad, hogyan fogadtad a hírt: meleg felvonulásokra járt, drogot is élvezett a Jobbik szóvivője, aki az ezt bizonyító képek közlése után azonnal lemondott. Rögvest megnézted a képeket és hangosan utálkozva kíváncsiskodtál tovább? Megrántottad a válladat: na és? Legyintettél: ilyen a politika? Hamisítvány, jelentetted ki? Ki az a gyalázatos, aki közzétette, kutattad? Megbecsüléssel nyugtáztad: azonnal lemondott?
Megannyi reakció, más-más lelki alkat. A reakciókra kétségtelenül hat, hogy kampány van, s ki-ki a maga már felvett szemüvegén keresztül látja az eseményeket. Az elfogultság kertjében járunk, s ilyenkor bombával sem lehet kirobbantani a meggyőződéséből azokat, akiknek már ilyen van. Ezért nem alkalmas ez az idő semmiféle megbeszélésre, problémák, programok megtárgyalására. Vannak persze sokan, akik még nem cövekelték le magukat sehová, rájuk hatnak talán a hírek, hacsak nem zárják el ezeket tudatosan maguktól.
Ne legyünk igazságtalanok. A politikai pártokhoz mindig csatlakoznak fura figurák, akik hozzák a kis pecsenyéjüket s a párthoz dörgölőzve próbálják sütögetni. Nem szeretem, ha az egyes pártokat a beléjük kapaszkodott gazemberek vagy erkölcsi roncsok alapján ítélik meg. Tudom: egyetlen párt sem kivétel, s a pártoknak nincsenek eszközeik, hogy érdemben megszűrjék, kit vesznek fel, kit nem. Nem rejtem véka alá: a Jobbik tevékenységét kártékonynak, Hazánk sorsára nézvést károsnak ítélem. De nem azért, mert a szóvivőjük korábban kíváncsi volt olyanra, amire nem kellett volna, vagy még azért sem, mert esetleg nemcsak nézelődött a melegfelvonulásokon, hanem jól is érezte magát.
Ami zavar az egész történetben, az a hazugság. Mivel a Jobbik biztosan parlamenti párt lesz, csak remélni tudom, hogy az általa hangoztatott elvek és értékek mögött nem annyi a valóság, mint a volt szóvivő mélységes kereszténységében. De mint a meséből tudjuk, előbb utóbb kiderül, ha a király meztelen. Tekintsük ezt a dolgot egy ember gyengeségének, s mondjuk: az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való.
Másrészt legyen ez a történet figyelmeztetés mindenkinek, aki közéleti pályára megy: beteljesedik rajta az Írás: a háztetőkről kiabálják, amit a rejtekben suttogott. Mi ne álljunk be a kiabálók és a kődobálók közé. De próbáljunk mihamarabb kikerülni az elfogultság kertének labirintusából.
Eddig a régi levél. Azóta a Jobbikot sem ál-, sem valódi kereszténységgel nem lehet hírbe hozni. Változnak az idők. De a botrány örök. Kár.
Surján László