esszé

A bezártság olvasásra késztet. Persze szebben hangzik, ha azt mondom, az otthon töltött órák lehetőséget adnak sok könyv régóta halogatott olvasására. A könyv mindig élményt jelent, de ebben az időszaban terápiás szerepe is van. Oldja a bezártság ingerszegény világát. Egyfajta találkozás élményét nyújtja. Ezekbe a találkozásokba is magát viszi az ember, amikor mai szemmel olvassa a régi Írásokat. Így voltam Teleki Pál Európáról és Magyarországról címet viselő kötetével. Ebben szerepel az az előadás, amit Párizsban 1933-ban tartott, az „Európai szellem jelene és jövője” címmel.

A teremtésvédelem nemcsak a környezetről, hanem a teljes teremtett világról, tehát az emberről is szól.

Sok hang szól ma veszélyeztetett környezetünk védelmében. Közöttük egyre erőteljesebb az egyházak teremtésvédelemről szóló szava, aminek sok közös vonása van a többivel, hiszen a probléma közös. Van azonban két lényeges különbség is. Egyrészt a címben szereplő radikalizmus. Mivel elvi, vallási megközelítésről van szó, itt nem sok tér marad a megalkuvásra késztető – közjótól független – gazdasági-politikai kényszereknek. Másrészt

1917 és 1984 között majd hét évtized, 67 év telt el. 1917-ben voltak a fatimai jelenések, és Szent II. János Pál pápánk 1984. március 25-én ajánlotta fel - a jelenésekben kért formában - Oroszországot Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. Szőrszálhasogatók vitatják, hogy ez a felajánlás a látomásban szereplő kritériumoknak megfelelt-e, de Lúcia nővér egyértelműen nyilatkozott: megtörtént a régen várt aktus.