Benedict Kiely atya 2014-ben elhatározta, hogy életét a közép-keleti üldözött Egyház szolgálatára és segítségére szenteli. „Nagyon kevés figyelmet kap az a tény, hogy a keresztények a leginkább üldözöttek a mai világban. Ezért minden nyilvános fellépés, ami ezt tudatosítja, roppant jelentős.”
A CNA katolikus hírügynökségnek adott nyilatkozatának szívbe markoló részlete:
„Irakiaktól és szíriaiaktól saját fülemmel hallottam, hogy amikor az iszlamisták jönnek, hogy lefejezzenek, nem kérdezik, hogy katolikus vagy-e, vagy protestáns. Csak azt kérdik: Hiszel-e Jézusban? Ez a lényeg. Ez egyesít minket. Ez az, amit Ferenc pápa a vér ökumenizmusának nevezett.”
Noha viszonylag gyakran hallunk a közép-keleti keresztényüldözésről, még mindig csak valami távoli szörnyűségnek tekintjük, s nem azonosulunk az üldözöttekkel. Hiába vagyunk ezer kilométerekkel közelebb, épp oly távoli dolognak tartjuk, mint az amerikaiak. Ám ők már egy ideje évente kétszer tüntetnek a keresztényüldözés ellen. De a társadalmat sem ők, sem mi nem tudtuk kellő mértékben felrázni. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a keresztényüldözés a „progresszív” Nyugatot is jellemzi, csak nem azzal a véres brutalitással, amellyel a radikális iszlám támad.
Címkép: a kairói Szent Márk-székesegyház ellen elkövetett merénylet áldozatainak temetése 2016-ban.
Surján László
Képgaléria
