"Mostanában sokszor találkozom Ferenc pápa üzenetinek egyoldalú értelmezésével, és sokszor az az érzésem, hogy szinte tudatosan félremagyarázzák szavait, önző politikai érdekből. Vad vádakat is megfogalmaznak egyesek. Régen azt mondták, a papír mindent kibír. Az internet úgy látszik még többet, ráadásul többekhez is eljut."
Surján László
Mit ér a fa gyökértelenül?
Mostanában sokszor találkozom Ferenc pápa üzenetinek egyoldalú értelmezésével,
és sokszor az az érzésem, hogy szinte tudatosan félremagyarázzák szavait, önző
politikai érdekből. Vad vádakat is megfogalmaznak egyesek. Régen azt mondták, a
papír mindent kibír. Az internet úgy látszik még többet, ráadásul többekhez is
eljut.
Ezért
tartom fontosnak, hogy mindenkit arra ösztönözzek: eredeti forrásból merítsen.
Ennek szellemében idézek ide egy pontot
Ferenc pápának és Kirill pátriárkának közös közleményéből,
amelyet havannai találkozójuk után adtak ki,
2016. február 12-én.
A
16. pont a következő: „Az európai integrációs folyamatot, melyet századokig
tartó véres konfliktusok után kezdtek el, sokan reménykedve, a béke és biztonság
biztosítékaként fogadták. Mégis óvatosságra intünk egy olyasfajta integrációval
szemben, amely nem tiszteli a vallási identitásokat. Bár nyitottak maradunk
arra, hogy más vallások is gazdagíthatják társadalmunkat, meg vagyunk
győződve arról, hogy Európának hűnek kell maradnia keresztény gyökereihez.
Kérjük a kelet- és nyugat-európai keresztényeket, hogy fogjanak össze, s együtt
tegyenek tanúságot Krisztusról és az evangéliumról oly módon, hogy Európa
megőrizze a kétezer évig keresztény hagyomány által formált lelkét.”
Ez
a dolog lényege. Egy erős, a maga önazonosságához ragaszkodó Európa képes lehet
integrálni más kultúrából érkező, más vallású és más jogi, társadalmi felfogású
embereket, akár az ő eredeti identitásuk lényegének megtartásával is. De egy
csak a mának élő, lélek nélküli népség erre képtelen, s ilyen körülmények
között, ha lesz integráció, az alighanem fordított lesz, a pillanatnyi arányok
ellenére.
Utalok Anton Hykisch írására is, aminek a fő
vonala az a változás, ami lassan, csöndben, de megkezdődött: a közép-európaiak
egymásra találása. Ebben a folyamatban Hykisch szerint nagy jelentősége van
annak, hogy „minket bizony a történelem óvatosságra, indokolt bizalmatlanságra
tanított. Ebben a felfogásban közösen osztozunk, tekintet nélkül arra, hogy
lengyelek, szlovákok, csehek vagy magyarok vagyunk.”
Velünk szemben ott vannak a nyugatiak. Azok, akiket nálunk egyesek
előszeretettel progresszívnek neveznek. Akik olyan integrációban gondolkodnak,
amelyet Ferenc pápa és Kirill pátriárka is óvatosan szemlél. „A mai
nyugat-európai polgárnak nem kell az antik, a görög-római hagyomány, sem a
kereszténység, sem a felfedezők bátorsága, sem a bizalom az egészséges észben s
a szüntelen haladásban. Annyira közönyös, annyira a mai napnak élő, hogy csak az
olcsó munkaerő érdekli, és idegesíti gyermeksírás. Nem viseli el és nem akar
saját gyermeket. Azok kényelmetlenek. Inkább szemez migráns gyermekek
szemecskéivel a hatásvadász televíziós híradókban. Szívesen eljátssza a szexet,
képtelen a szenvedés elviselésére és eutanáziával készségesen megszabadul a
fájdalomtól. Megunta saját magát, a szexet, a származását, a hazáját. Csupa
unalom. Sartre boldog lenne. Harcolni valamiért — totális értelmetlenség.
Feladja. Olvassuk csak Houellebecq-et.
Ámde Európában, annak a keleti felében akadnak fura közép-európaiak, kissé
elmaradottak, tán nem a saját hibájukból, bár ki tudja. Némelyek — nem
mindannyian — hisznek ősi babonákban, valamiképpen hordozzák magukban, átadják
nemzedékről nemzedékre. Az irodalmuk is ilyen fura, gyakran fordul a múltba.
Vannak még olyanok, aki ideálokat, példaképeket keresnek.”
Hykisch iróniáját érteni kell. Ha nemzedékről nemzedékre átadott „babonáról”
beszél, nem a péntekre eső 13-ára gondol. Arról a meggyőződésről van szó, amit a
modern nyugati progresszió babonának nézve kidobott az ablakon. Ami pedig az
egyetlen megoldása az ember életének: Krisztus. A kereszténység újraéledése
nélkül nem látok esélyt Európa számára. Ahogy a pápa és a pátriárka világosan
megmondta: hűnek kell maradnunk gyökereinkhez.