"S lám, ismét Magyarország (és a V4-ek) az, akinek gátat kell szabni sok mindennek. Tudjuk, persze, van rutinunk: tatár, török, orosz, német, szovjet… De - halkan teszem hozzá - nagyon jó volna végre békében élni kicsit. Sikeres április 8. után is."
Pálmai Tamás
Agyament dolgok?
A
következő felsorolás nem teljesen precíz, de arra jó, hogy világossá tegyen
bizonyos dolgokat. Bizonyos területek ugyanis időnként „gazdát cseréltek.”
Tényekről, méretekről és arányokról van inkább szó. A mai európai országok -
persze nyugat-európaiak mind - egykor dúskáltak a javakban, értsd a
gyarmatokban. Most nézzük csak az afrikaiakat, hiszen zömmel innen származik a
mai migránsok zöme.
Belgium:
Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda és Burundi. Franciaország:
Mauritánia, Szenegál, Gambia, Mali, Guinea, Elefántcsontpart, Niger, Burkina
Faso, Benin, Togo, Gabon, Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Csád,
Algéria, Tunézia, Marokkó, Madagaszkár, Komoró-szigetek, Dzsibuti.
Németország: Kamerun, Nigéria egy része, Tanzánia nagy része, Namíbia,
Ghána egy része. Olaszország: Líbia, Eritrea, Szomália. Portugália:
Angola, Mozambik, Bissau-Guinea, Zöldfoki-szigetek. Spanyolország:
Nyugat-Szahara, Egyenlítői-Guinea. Egyesült Királyság: Szudán, Szomália,
Kenya, Uganda, Tanzánia, Zanzibár, Botswana, Zimbabwe, Zambia, Dél-Afrikai
Köztársaság (előtte Hollandia), Namíbia, Gambia, Sierra Leone, Nigéria,
Ghána, Kamerun, Nigéria, Malawi, Lesotho, Szváziföld.
Ezek az
országok jólétüket a gyarmataik kifosztásával alapították meg. Nekünk nem voltak
gyarmataink. Sőt, nekünk „közbejött” Trianon. A békeszerződés eredményeképp a
325 411 km² összterületű Magyar Királyság széthullott, a 282 870 km²
területű Magyarország, pedig valamivel több, mint a kétharmadát (67%,
Horvátországgal együtt 71%) elvesztette területeinek (92 952 km²-re csökkent).
Lakosságának pedig több mint a felét, az 1910-ben még 18 264 533 fős ország
lakossága 7 615 117 főre esett vissza. „Amit tehát a mai napig elértünk, azt a
magunk erejével értük el. Miért követelik a felsorolt országok vezetői, hogy mi
is osszuk meg az ők volt gyarmatokból áramló bevándorlókkal javainkat?
Azt
mondják Nyugaton, hogy a migráció jó dolog. Megold egy csomó problémát:
munkaerő, demográfia. De ha valaki ebből a csodálatos jóból nem akar részesülni,
azt meg kell büntetni? A migrációval meg lehet oldani a munkaerőhiányt -
mondják. Képzetlen, idegen kultúrájú, nagyobbrészt munkakerülő bevándorlókkal.
Ugyanakkor a nagy, főleg fiatalokat érintő munkanélküliséggel nem foglalkoznak
Portugáliában, Spanyolországban, Dél-Olaszországban, Görög-országban. Nézzük a
propagandafilmet az Arab félsziget országairól. Ott élnek a migránsok muszlim
testvérei. Hány menekültet vagy bevándorlót fogadtak be?”
Jó
kérdések, ugye? De van más is, számos „furcsa apróság” Európai állítólag
fejlettebb nyugti részében. Nézzünk egy példát: a nemzetközi nőnap alkalmából
Kristin Rose-Möhring, a berlini családügyi minisztérium esélyegyenlőségi biztosa
azt javasolta: tegyék nemsemlegessé a német himnusz szövegét. A mostani német
himnusz szövege 1841-ben született Ebben szerepel a német Vaterland, azaz a
szülőföld szó, amit a német nyelv nem anyaföldként, hanem "apaföldként" fejez
ki. Az esélyegyenlőségi biztos javaslata, hogy ezt nevezzék át hazává, azaz
használják a Heimatland szót. A másik módosítás a testvériesen (brüderlich)
szónál lenne szükséges, ami ugyancsak hímnemre utal. A javaslat szerint ezt a
couragiert szóval lenne célszerű helyettesíteni, ami egyébként inkább a
bátorságra, mint az együttműködésre utal.
Nos,
agyament dolgok a fentiek, ugye? És tudjuk, hogy csak a jéghegy csúcsai. S lám,
ismét Magyarország (és a V4-ek) az, akinek gátat kell szabni sok mindennek.
Tudjuk, persze, van rutinunk: tatár, török, orosz, német, szovjet… De - halkan
teszem hozzá - nagyon jó volna végre békében élni kicsit. Sikeres április 8.
után is.