Egy este Beethovennel. Kell ennél jobb időtöltés, vonzóbb program? Nyilván nem. De a kiváló német zongoraművész-karmester és partnere, Newcastle világhírű zenekara többletről is gondoskodik: ha van hozzá képzelőerőnk, az est három műsorszáma segítségével a görög mitológia néhány alakját is megláthatjuk lelki szemeinkkel. - Kabdebó Lóránt írása
Kabdebó Lóránt
Egy jó
hangulatú Beethoven-est
Ritka szerencsésen összeállított
Beethoven-estre emlékezhetünk, akiknek szerencséjük volt, hogy ott lehettek
szombat este a Müpában az angol Royal Northern Sinfonia zenekar előadásán. Íme a
beharangozás, amely azonnal felkeltette érdeklődésemet:
Lars Vogt és a Royal Northern
Sinfon
Fotó:
Neda Navaee
Vezényel és zongorán közreműködik:
Lars Vogt
-
Beethoven:
Prometheus-nyitány, op. 43 -
Beethoven: G-dúr
zongoraverseny, op. 58 -
Beethoven: IV. (B-dúr)
szimfónia, op. 60
Egy este Beethovennel. Kell ennél
jobb időtöltés, vonzóbb program? Nyilván nem. De a kiváló német
zongoraművész-karmester és partnere, Newcastle világhírű zenekara többletről is
gondoskodik: ha van hozzá képzelőerőnk, az est három műsorszáma segítségével a
görög mitológia néhány alakját is megláthatjuk lelki szemeinkkel.
Az persze nem kérdés, kivel
találkozunk, amikor a Müpa nevezetes társintézménye, a Sage Gateshead falai
között rezidens Royal Northern Sinfonia hangszerein felcsendül a
Prométheusz-nyitány, amelyet Beethoven 1801-ben a Salvatore Vigano balettjéhez
komponált kísérőzene elé írt, hiszen az emberek jótevője, a tűzrabló titán neve
a nyitány címében is olvasható. Azt is sokan tudják, hogy a nyitány után öt
évvel befejezett G-dúr zongoraverseny, amelyet az est során a karmester
feladatát is ellátó Lars Vogt szólaltat meg, középső tételében Beethoven egyik
korai életrajzírója, Adolph Bernhard Marx szerint a trák dalnokot, Orfeuszt
jeleníti meg, amint Hadész kapujában a fúriák szívét próbálja esdeklésével
meglágyítani.
De a IV. szimfónia? Nos, az a szinte tomboló, mámorosan zabolátlan öröm, amely a
zongoraversennyel gyakorlatilag egyidejűleg keletkezett mű két saroktételében és
scherzójában megnyilvánul, Dionüszosz és Bacchus szellemét idézi, előlegezve azt
a már-már valóban önkívületi állapotot, amelyet majd a VII. és a VIII. szimfónia
fináléjában fog elérni a „lélekben görög” Beethoven, akit bátor és büszke,
sorssal szembeszegülő jelleme - és világszemléletének egésze - az est mitológiai
alakjai közül leginkább Prométheuszhoz tett hasonlóvá.
Rendező: Müpa
És feltehetően a hallgatóság is
szerencsésen alakult ki. A műsor ugyanis előre jelezte, hogy egyetlen
zeneszerző, egyetlen korszakának művei közül állították össze a műsoron szereplő
műveket. Aki ezekre vágyott, aki ezeket szerette, azok jöttek el, meghallgatni
ezt az estet. A műsorajánlat Beethoven „görög” műveiről beszél, én inkább a nagy
titán emberi, derűs arcát véltem megjelenni ezen az estén. Ezért is választottam
ki az évad lehetőségei közül éppen ezt az estét.
Hiszen kora ifjúságom idején,
amikor a Váci utcai Bartók Teremben Bartha Dénes professzor Beethoven
rejtélyeibe vezetgette be közönségét, már akkor megjegyeztem és szívembe
fogadtam a IV. szimfóniát, annak is a második tételét. Akkor még nem értettem,
mit is jelent az egészséges szívverés az ember életében. Bezzeg az idők múltával,
pulzusomat figyelve megértettem, hogy mily csoda az ember életében, amíg
szabályos szívveréssel létezik. Ennek birtokában tekint szét a világban. Ennek a
szívverésnek a birtokában minden harcot, kétségbeesett könyörgést végig lehet
vinni. Nem magunkért, hanem hozzátartozóinkért. Szerethető, boldogsággal
eltelítő környezetünkért. És tulajdonképpen nem is tudom, miért olyan ritkán
hallható koncerttermekben ez a IV. szimfónia. Ha meglátom valahol, ha csak
tudom, találkozni akarok vele. És végül is ezúttal éppen ehhez a tételhez
válogatódott a teljes este. És ezt csak megköszönni lehet. Lars Vogt, aki 2015
óta vezeti ezt a „vidéki” angol zenekart, egyben a német világ egyik legjobb
zongoristája. És ekként azt is vállalta, amit régen Ferencsik
Mozart-előadásaiban csodálhattunk: ő is hol a zongora mellett ült, hol zenekarát
irányította. Illetőleg: a kettőt szintet tartva egybeölelte. Ezt tette most Lars
Vogt is. Közönsége pedig megszegte a jóhallgatás szabályait, a G-dur
zongoraverseny első tétele után bizony beletapsolt az előadásba. És ha akkor
megtette, bizony folytatta is, a szimfónia alatt is hasonlóképpen fogadta
magáévá az elhangzott tételeket.
És hogy a szépen sikerült estére
szeretettel tudjunk emlékezni, bemutatom a létrehozóit, a zenekart és
karmesterét, aki egyben az est szólistája is volt.
