Ahhoz, hogy megtérjünk, nem csodás eseményekre kell várnunk, hanem meg kell nyitnunk szívünket Isten szava előtt, amely arra hív, hogy szeressük Istent és felebarátainkat.
A
gazdag és a szegény Lázár
A mai evangélium
eszembe juttatta, hogy gyerekként a fenti címet úgy értettem: volt egy szegény
és egy gazdag ember, mindkettőt Lázárnak hívták.
Azután, amikor már
felnőttként a „gazdag Lázárról” mondtam valamit, felvilágosítottak: a
példabeszéd gazdagjának nincs neve, csak Lázárnak van.
Ez a példabeszéd több
oldalról is megközelíthető. A földi szenvedés vállalása elvezethet „Ábrahám
kebelére”. A fösvénységgel és szeretetlenséggel párosuló gazdagság a pokolra
juttat. Ezek mind jó megközelítései a történetnek, de évek óta az a kijelentés
motoszkál bennem, hogy „van Mózesük és vannak prófétáik”.
Mi vagyunk a gazdag
rokonai. Van Mózesünk és vannak prófétáink. Sorsunk, örök életünk öröme vagy
szenvedése azon múlik, hogy hallgatunk-e rájuk.
A gazdagság nagyobb
felelősség. A szegénység önmagában még nem garancia az örök boldogságra. Hogy
oda jutunk-e, az nem vagyoni helyzetünkön múlik, hanem azon, hallgatunk-e
prófétáinkra. A próféták üzenetét pedig így lehet összefoglalni: Ahhoz, hogy
megtérjünk, nem csodás eseményekre kell várnunk, hanem meg kell nyitnunk
szívünket Isten szava előtt, amely arra hív, hogy szeressük Istent és
felebarátainkat. – Ez Ferenc pápánk megfogalmazása, amit ő még azzal
nyomatékosított, hogy felidézte: az irgalmasságot fogja Jézus számonkérni
rajtunk az utolsó napon.
[ -nl- ]