"Havi leveleimben a következő hónapokban a Szent Család történetét fogjuk elemezni. A Világiak, Család és Élet Dikasztériuma által kidolgozott katekézis-sorozat alapján és felhasználva Ferenc pápa Amoris Laetitia c. apostoli buzdításának tanítását szeretnénk megfejteni titkukat: mi tesz egy családot szentté, hogyan lehet szentként élni egy Istentől távolodó társadalomban.” - Bíró László püspök úr márciusi levele.
Hívom
a családokat
Bíró
László püspök levele
HÁZASPÁROKAT, JEGYESEKET
ÉS SZERELMESEKET,
A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREKET, ÉS MINDENKIT, AKI A CSALÁD ÉS
AZ ÉLET MELLETT ÁLL!
2018.
mácius
Havi
leveleimben a következő hónapokban a Szent Család történetét fogjuk elemezni. A
Világiak, Család és Élet Dikasztériuma által kidolgozott katekézis-sorozat
alapján és felhasználva Ferenc pápa Amoris Laetitia c. apostoli buzdításának
tanítását szeretnénk megfejteni titkukat: mi tesz egy családot szentté, hogyan
lehet szentként élni egy Istentől távolodó társadalomban.
Váratlan helyzet a Szent Család életében.
Az evangéliumok nem
sokat írnak a názáreti Szent Családról. Tudjuk, hogy Jézus családjával közel
harminc évig élt Názáretben, de ahhoz, hogy a Szent Család titkát megértsük,
alaposan tanulmányoznunk kell azt az egyetlen történetet, amelyet Szt. Lukács
írt le
A tizenkét éves Jézus a templomban
címmel (Lk 2, 41-52.)
Örömmel olvasnánk egy idillikus jelenetet a Szent Családról, valami olyasmit,
mint ami a reklámokban szerepel: a családtagok mind mosolygósak, tökéletes rend
és tisztaság veszi körül őket, teljes az egyetértés. Ehelyett az evangélium
meglepetésünkre egészen másról tudósít. A történet címe inkább lehetne:
Válságba
került a Szent Család.
Mária és József nagyon buzgó hívők voltak, minden évben felmentek húsvétkor
Jeruzsálembe. A tizenkét éves Jézus az akkori viszonyoknak megfelelően már a
kamaszkor és az érettség határán volt, tehát szülei magukkal vitték, hogy
hozzájuk hasonló buzgóságra neveljék. Hazafelé, mikor már egy napja úton voltak,
váratlanul felfedezték, hogy Jézus elveszett. Ezt az imádkozó családot az ima és
a vallásos buzgóság sem mentette meg attól, hogy ilyen kalandba keveredjenek.
Elképzelhető, hogy mit érzett Mária és József, amikor ebben a teljesen váratlan
helyzetben találták magukat. Az apák, de talán az anyák még jobban megértik,
milyen szörnyű érzés a szülőknek az, ha nem találják gyermeküket és azt sem
tudják, hogy hol keressék. A Szent Család sem volt kivétel. Vajon miért tartja
fontosnak Szt. Lukács, hogy mégis leírja ezt a drámai eseményt? A történetet
hallva arra gondolunk, hogy ez a család talán nem is volt szent, nem értjük,
hogy keveredhettek ilyen helyzetbe? Szemünket Ferenc pápa nyitja fel: A Bibliát
már az első lapjától kezdve családok, nemzedékek, szerelmi történetek és családi
válságok népesítik be, színre lép Ádám és Éva családja - erőszakkal terhelve, ám
mégis telve tartós életerővel. (vö. Ter 4; AL 8)
Isten szava, a Biblia a családról nem idilli és absztrakt képet fest, ahogy azt
várhatnánk, hanem valóságos családi történeteket mond el, egyedi és különleges
problémákkal, nehézségekkel és kihívásokkal. A keserű valóságról szól: a család
életét, és bensőséges élet- és szeretetközösségét megsebző fájdalomról,
rosszról, az erőszak jelenlétéről. (vö. ÁL 19) a Szent Család élete sem mentes a
terhektől és lidércnyomásoktól: idegenben, istállóban születik meg gyermekük,
aztán menekülniük kell Heródes iszonyatos erőszakja elől. (vö. AL 30) Hiába
törekszünk a családi krízisek elkerülésére, egyetlen család sem, még a Szent
Család sem lehet mentes a krízisektől. Fontos azonban, hogy helyes választ
adjunk az adott krízisszituációra.
Hogyan válhat egy családi krízis a kegyelem kimeríthetetlen forrásává?
Bizonyára voltak nehézségek és problémák, krízisek családi és házaséletedben.
Hogyan kezelted ezeket? Elmélkedtél rajtuk, vagy szembeszálltál velük?
Szt. Lukács előrelátóan és konkrétan alapvető útmutatást ad minden családnak.
Modern szülőkként, akik gyermekeinkről teljes figyelemmel akarunk gondoskodni,
megrökönyödünk József és Mária megbízhatatlanságán: egy teljes napig felügyelet
nélkül hagyják fiukat a hazafelé vezető úton. Tény azonban, hogy abban a
kultúrában Jézust már nem kiskorúnak, hanem éppen nagykorúvá váltnak
tekintették. Ezért sem akarták minden lépését megszállottan ellenőrizni. „A
megszállottság nem nevelő hatású, úgysem lehet ellenőrzés alatt tartani minden
helyzetet, amelybe egy gyermek kerülhet. (…) A nagy kérdés nem az, hogy az adott
pillanatban fizikailag hol és kivel van a gyermek, hanem az, hogy
egzisztenciális értelemben hol van, hol áll meggyőződései, céljai, vágyai,
életterve szempontjából. Vajon próbálják-e a szülők megérteni, hogy igazában
„hol” tartanak a gyermekeik a maguk útján? Tudják-e, hogy igazában hol van a
lelkük? És mindenekelőtt: akarják-e tudni?” (AL 261)
Sok szülő azon
buzgólkodik, hogy gyermekeik minél több sport, vagy művészeti foglalkozáson
vegyenek részt, esetleg foglalkozzanak azzal, amire a szülőknek fiatalkorukban
nem volt módjuk. Sohasem szántak azonban akárcsak néhány percet is arra, hogy
meghallgassák, mi van gyermekük szívében. József és Mária szorongva vállalta a
gyermek felügyelet nélkül hagyásának kockázatát, majd csak három hosszú és véget
érni nem akaró nap múlva találták meg Jézust a templomban. Első reakciójuk a
csodálkozás volt. Minden gyermek elkerülhetetlenül meglep minket a szabadságából
fakadó ötleteivel és terveivel, arra késztetve minket, hogy felülvizsgáljuk
saját elgondolásainkat. Ez jól van így. A nevelés része a felelős szabadság
támogatása, hogy majd a döntő pillanatokban jó érzékkel és értelmesen tudjanak
választani, hogy olyan személyekké váljanak, akik fenntartások nélkül megértik:
a kezükben van a saját és a közösségük élete, és hogy ez a szabadság mérhetetlen
ajándék. (vö. AL 262)
A
gyermek fogantatása pillanatától kezdve meglepetés és titok a szülők számára. A
tudományok haladása révén manapság előre tudható, milyen színű lesz a gyermek
haja, milyen betegségek érhetik a jövőben, mert az adott személy testi
jellegzetességei már embrionális állapotában bele vannak írva genetikai kódjába.
De csak az Atya ismeri teljesen, aki megteremtette őt. Csak Ő ismeri azt, ami
ezeknél értékesebb, ami ezeknél fontosabb, mert Ő tudja, hogy ki ez a gyermek,
és milyen a legmélyebb identitása. (vö. AL 170)
A
gyermek misztériuma csodálkozásra késztetheti a szülőket, de ez nem ok a
csalódásra, szégyenkezésre, elmarasztalásra és ítéletre. A gyermekre rossz
hatással van, ha a szülei úgy nyilatkoznak, hogy „te nem vagy az a gyerek, akire
vágytam.” Ezzel szemben a gyermek szerelmük eleven képe, a házastársi egyesülés
örök jele, továbbá saját állapotuknak élő és feloldhatatlan bizonysága, amelynek
következtében apa és anya lettek. (l. AL 165) A szülők Isten meglepetéseit az Ő
szent akaratként tisztelettel fogadják. Zavarba ejtő és felkavaró élmény egy
váratlan fordulat, aggodalmat és szenvedést okoz. Érthető, hogy József és Mária
aggódva keresték Jézust. A Szentírás leírja, hogy nagyon is emberi módon
viselkedtek – nem reagáltak sem különösen jól, sem rosszul –, de megtanít arra,
hogy hogyan reagáljunk érzéseinkre. Mária szavai világosan kifejezik a szülőség
titkát: „Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk
téged.” (Lk 2,48) Mária szólítja meg Jézust, mert mint anyának kapcsolata
Jézussal sokkal szorosabb, intimebb, ugyanakkor a gyermek figyelmét az apára
irányítja. A fiú mindig fiú marad, el kell ismerni fiúságát, és úgy is kell
szólítani. A fiút mindig meg kell kérdezni és mindig meg kell hallgatni, de
sohasem vádolni vagy elítélni. A szülő mindig kapcsolatban marad gyermekével: „Miért
kerestetek engem?” Itt nem az illemről vagy a kötelességről van szó, vagy
arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen, itt a szülő-gyermek viszony, sőt az
apa-anya-gyermek kapcsolat kerül reflektorfénybe. Az anya nem csak a saját
nevében beszél, hanem először is az apa nevében, csak azután a magáéban. Ez a
sorrend megvilágítja az apaság és anyaság jelentőségét. Nemcsak az apa és az
anya egymástól független gyermekük iránti szeretetéről van szó, hanem kettejük
egymás közötti szeretetéről is, mint saját létük forrásáról, mint a fészekről,
amely befogad, és mint a család alapjáról. Máskülönben a gyermek játékszerré
válik. Mindketten, a férfi és a nő, az apa és az anya a teremtő Isten
szeretetének munkatársai, mintegy tolmácsai, megmutatják az Úr anyai és atyai
arcát. (vö. AL 172)
Az
apára és az anyára egyaránt szükség van a gyermek harmonikus fejlődéséhez. A mai
nyugati kultúrában az apa alakja szimbolikus értelemben hiányzik, eltorzult és
megfakult. Nem jó az uralkodó, mindent ellenőrző és mindent számon kérő apa, de
nem jó a gyermekeit teljesen magukra hagyó apa sem. Olyan apára van szükség, aki
hazavárja gyermekeit, amikor visszatérnek bukásaikból, noha a gyermekek mindent
megtesznek azért, hogy a kudarcot ne kelljen beismerniük, hogy ez ne látszódjék
rajtuk. Nem jó, ha a gyermekek apa nélkül maradnak, mert akkor idő előtt
elveszítik gyermeki mivoltukat. A Szentírásból megérthetjük, hogy az apa Isten
atyaságát jelképezi.
Hogyan függ össze Isten atyasága a földi szülőséggel? Hogyan éled meg
apaságodat/anyaságodat azzal a házastárssal, akit ajándékul kaptál Istentől?
Hogyan érzékelteted gyerekeiddel az anya-apa viszonyt?
Mária és József azért vannak Jézussal apai, ill. anyai kapcsolatban, mert házas
közösségük élő egység. A szülőség alapja ugyanis nem az, hogy utódokat hoznak
létre, hanem hogy házas kapcsolatban élnek. A család napjainkban tapasztalt
válságának éppen az érzelmi kiüresedés az oka, a házaspár kapcsolatától az
összes többi kapcsolatig. Ez vezet az ideiglenesség kultúrájának kialakulásához.
A személyek gyorsan lépnek át az egyik érzelmi kapcsolatból a másikba és azt
hiszik, hogy a szeretetet, a szociális hálókban tapasztaltakhoz hasonlóan meg
lehet kötni és föl lehet bontani a fogyasztó tetszése szerint, vagy akár gyorsan
le is lehet zárni azt. Félnek a maradandó elkötelezettségtől, féltik
szabadidejüket, számítgatják a költségeket, a hasznot és a veszteséget. Az
érzelmi kapcsolatokra átáramlik az, ami a tárgyakkal és a környezettel történik:
minden kiselejtezhető, mindenki használ és eldob, pazarol és rombol,
kizsákmányol és kihasznál, amíg csak lehet. Azután Isten veled. (AL 39)
Miért nem fogadja el az ideiglenesség kultúrája az örök szerelem eszméjét?
A
szeretet és a hűség szövetsége, amelyben a názáreti Szent Család él, arra teszi
képessé a családot, hogy szembe nézzen az élet és a történelem
viszontagságaival. Ezen az alapon tud minden család, még ha gyenge is,
világossággá válni a sötét világban. Názáret arra emlékeztet, hogy mi a család,
mi a szeretet közössége, annak egyszerű szépsége, szent és sérthetetlen jellege;
megláttatja, milyen boldogító és helyettesíthetetlen a családi nevelés, milyen
alapvető és helyettesíthetetlen a szerepe a társadalmi rendben. Így értjük meg a
Szent Család titkát. (vö. AL 66)
Igazi családdá akarunk
válni? Szabaduljunk meg a csak elméletben létező idealisztikus család-modelltől,
és tekintsünk a Szent Családra, az ő példájuk mutatja meg az egész világnak,
hogy az életben a krízis napjai a kegyelem és megszentelődés milyen
kimeríthetetlen forrásává válnak.
Bíró
László
az MKPK Családbizottságának elnöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
forrás: csaladlevel levelezőlista