Dobos Marianne: A szőttes túloldalán című könyvéről egy konferencia tükrében.
Várnagy Márta
Nagyheti fényima
Dobos Marianne: A szőttes túloldalán című könyvéről egy konferencia tükrében
Szülőföld Könyvkiadó 2018
A borítókra kattintva olvasható
méretet kapunk
A Lengyel Köztársaság budapesti Nagykövetsége, a Lengyel Intézet és a Párbeszéd Háza közös
szervezésében a Holokauszt Emlékközpont közreműködésével „Időtlen időkig” címmel
konferenciát tartottak a Horánszky utca 20. alatt március 28-án a lengyel és a
magyar katolikus egyház II. világháború idején végzett zsidómentő
tevékenységéről.
Talán nem véletlen, hogy az esemény Kurátorának Dobos Marianne-nak új kötete éppen ezen a
napon jelent meg A szőttes túloldalán címmel, amely a szerző eddigi
gazdag életművének megkoronázása: páratlanul gazdag anyaga hiánypótló.
Nemcsak a kötet érdemel kitüntető figyelmet, hanem az életmű is. A szerző eddigi
könyveivel minden alkalommal megmutatta az olvasónak hihetetlen kitartással
végzett kutatásainak gazdag tárházát. A most megjelent könyve elgondolkodtató; a
konferencia tükrében a korábban több helyen napvilágot látott írásai a
kaleidoszkóp tükrét jutatja eszünkbe.
Ha néhány tükröt szimmetrikusan elhelyezünk egy csőben, a tükrök megsokszorozzák a tárgyak
képét. Ezt az optikai játékot már az ókorban ismerték, majd a fény
polarizációjának kutatásával Brewster újból felfedezte a titkot, bár eredeti
terve olyan cső volt, amelynek egyik végén pár tükör van, a másikon pár átlátszó
lemez, a kettő között pedig gyöngyök.
Dobos Marianne most megjelenő könyve ezt az optikai játékot idézi. A kötet tükre: a
Magyar Holokaust Emlékév programja; megsokszorozza az írások hatását, mivelhogy
ezek az írások igazgyöngyök. A jóság merészsége mutatkozik meg bennük,
ahogy a szerző a Konferencián elhangzott előadásban összefoglalta. Hogyan is
történt az életmentés abban a korban, voltak akik valóban életük kockáztatásával
mentették az életeket a kötetben olvasottak szerint, ezek között ott voltak a
katolikus egyház papjai, és mások is, köztük az a költő, akit Szabó Lőrinc néven
ismer a világ, és nem tartják számon embermentő tevékenységét.
Székely János püspök a Keresztény-Zsidó Tanács elnökének a kötet borítóján olvasott soraiból
idézem: „A holokauszt egész nemzetünk tragédiája, közös fájdalom. Közel
félmillió zsidó honfitársunk sorsa lett a rettenetes halál. Az üldözötteket
akkoriban nagyon kevesen segítették. Ez az eseménysor a nácik és a haláltáborok
felszámolásáért szinte semmit sem tevő Szövetséges hadvezetés elsődleges
felelősségén túl – a magyar nemzetünknek is szégyene és sebe.”
Dobos Marianne mint a Konferencia
Kurátora Szent II. János Pál pápa 1998. március 12-én írt soraival zárta
előadását: „A történelem
Ura vezesse a katolikusok, a zsidók és minden jóakaratú ember törekvéseit, hogy
közösen fáradozzanak egy olyan világ felépítésén, amely minden ember életének és
méltóságának igazi tiszteletén alapszik, hiszen Isten mindnyájukat saját képére
és hasonlatosságára teremtette.”
Radnóti Zoltán főrabbi a könyvhöz írt előszavában az írói teljesítményt így foglalja
össze: „Dobos Marianne megtette, amit meg kellett, ezzel a kötettel is tovább
adta a történetet a fiatalabb generációnak.”
A kötet nem egyszerűen csak szép: míves könyv kívül-belül. A címlapon Ország Lili Falak
őrzővel, a hátlapon Jeruzsálem falai festményeinek fotója.
A szerkesztő nem más mint Kabdebó Lóránt.
A Kongresszus egyben fényima volt 2018 nagyhetében.
A szőttes túloldalán könyvet olvasva az imádságot bármikor folytatni tudjuk.
