|
Állt az anya keservében
sirva a kereszt tövében,
amelyen függött Fia,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
kinzón általjárnia.
Óh mily búsan, sujtva állt ott
amaz asszonyok-közt-áldott,
ki Téged szült, Egyszülött!
Mily nagy gyásza volt sirása
mikor látta szent Fiát a
szivtépő kinok között!
Van-e oly szem mely nem sirna
Krisztus anyjával s e kinra
hidegen pillantana?
aki könnyek nélkül nézze,
hogy merül a szenvedésbe
fia mellett az anya?
Látta Jézust, hogy fajtája
vétkéért mit vett magára
és korbáccsal vereték.
S látta édes fiát végül
haldokolni vigasz nélkül,
mig kiadta életét.
Kutja égi szeretetnek,
engedd érzenem sebednek
mérgét: hadd sirjak veled!
Engedd hogy a szivem égjen
Krisztus isten szerelmében,
s ő szeressen engemet! |
Óh szentséges anya, tedd
meg,
a Keresztrefeszitettnek
nyomd szivembe sebeit!
Oszd meg, kérem, kinját vélem,
kinek érdem nélkül érttem
tetszett annyit türni itt!
Jámborul hadd sirjak véled
és szenvedjek migcsak élek
Avval ki keresztre szállt!
Álljak a kereszt tövében!
Szivem szived keservében
társad lenni ugy sovárg!
Szüzek szüze! légy szivedben
hozzám jó és nem kegyetlen!
Oszd meg vélem könnyedet!
Add hogy sirván Krisztus sirján
sebeit szivembe irnám
s bánatodban részt vegyek!
Fiad sebe sebesitsen!
Szent keresztje részegitsen
és vérének itala,
hogy pokol tüzén ne égjek!
S az itélet napján, kérlek,
te légy védőm, szüzanya!
Ha majd el kell mennem innen,
engedj győzelemre mennem
anyád által Krisztusom!
És ha testem meghal, adjad
hogy lelkem dicsőn fogadja
a pálmás paradicsom! |
