"A svédek szembesültek az európai és az iszlám gondolkodás lényeges eltérésével, ez ellen konkrét de gyáva lépést terveznek: a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik. A franciák csak felvetik a problémát, csak jelzik a veszélyt, megoldás nincs. Látják, hogy az iszlámizmus fokozatos erősödése nemcsak a gondolkodás szabadságát, hanem általában a szabadságot veszélyezteti.”
”Törököt”
fogtam, de nem enged
A
szabadságot veszélyeztető „iszlamista szeparatizmus” ellen tiltakozott száz
francia értelmiségi egy felhívásban, ami a Le Figaroban jelent meg március
20-án. A felhívás végén
ez olvasható:
„Olyan
világban akarunk élni, ahol a nők és a férfiak szabadon együtt lehetnek, ahol a
nőket nem tartják alacsonyabb rendű lényeknek, ahol az emberek különbségeik
ellenére, félelem nélkül érintkezhetnek, és amelyet nem a vallások irányítanak”.
Svédországban azt tervezik, hogy mivel az iszlámhoz tartozó iskolákban
megkülönböztetik a lányokat a fiúktól, ami a svédek szerint helytelen, nemcsak
ezeket, hanem az összes egyházi fenntartású iskolát bezárják.
A
svédek szembesültek az európai és az iszlám gondolkodás lényeges eltérésével, ez
ellen konkrét de gyáva lépést terveznek: a fürdővízzel együtt a gyereket is
kiöntik. A franciák csak felvetik a problémát, csak jelzik a veszélyt, megoldás
nincs. Látják, hogy az iszlámizmus fokozatos erősödése nemcsak a gondolkodás
szabadságát, hanem általában a szabadságot veszélyezteti.
Az
a francia szekuláris gondolkodásra jellemző kitétel, hogy olyan országban
akarnak élni, amelyet nem a vallások irányítanak, félreérthető. Ez a kommunista
gyakorlatot jelenti: Lehetsz vallásos, de tartsd meg magadnak. Ez a hozzáállás
ellentétes az emberi jogokkal. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 18.
cikke ugyanis a következőket tartalmazza: „Minden személynek joga van a
gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a
vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak
vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság
előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való
kifejezésre juttatásának jogát.”
Az
iskolákat be lehet zárni, de a vallásokat nem lehet tiltani. Sőt, talán le
kellene venni a szájkosarat a keresztényekről. A vallási nézeteknek a
nyilvánossága még nem az állam vallási irányítás, de a közélet valláserkölcsi
értékelése bizony befolyásolja a döntéseket, akár a törvényhozást is. Erről
beszélt Erdélyi Géza szlovákiai református püspök 1997-ben. Szerinte az Egyház
feladata: „…megértetni
a népek, államok vezetőivel, hogy az egyház nem üvegházi, mesterséges
képződmény, nem lombiktermék, hanem benne él a világban, amelyért az Isten
felelőssé tette, ezért bármit tegyen a politika vagy a politikus csak egy
emberrel is, az egyház nem lehet tétlen szemlélő.”
A
francia értelmiség látja, hogy az iszlám elkülönül a (még) többségi
társadalomtól. Ez a szeparatizmus az iszlám politikai és kulturális hódításának
előhírnöke. A felhívás rámutat: „az iszlámizmus el akar különülni, mert
elutasítja a többieket, beleértve azokat a muzulmánokat is, akik nem értenek
egyet törekvéseivel. Az iszlámizmus gyűlöli a népszuverenitást, és megalázva
érzi magát, ha nincs hatalmon.”
A
laikus francia állam miután kitiltotta a nyilvánosságból a keresztény
egyházakat, levétette a keresztet a köztéri szobrokról, s most szembe találja
magát egy olyan erővel, amelyre nem tud hatni, ami a megalázottságot nem tűrve
radikalizálódik és hatalomra fog jutni. Ez az európai kultúra végét, a harmadik
világháború elvesztését jelenti. Hogy a folyamat még megállítható-e, azt innen
Magyarországról meg nem mondhatom. Ám hogy saját területünkön és lehetőleg
tágabb környezetünkben meg kell óvni magunkat, az biztos. A teendőnk most még
viszonylag egyszerű: jól kell döntenünk április nyolcadikán.
Surján László dr.