"Mivé lett az az európainak lenni tudat, ami az én nagyszüleimnek olyan természetes volt, mai szóval az identitás, amit a vasúthálózat alkotott meg Skandináviától Sziciliáig, Hispániától a Dardanellákig. Más nyelvek, más szokások, más viselet, más ételek, ezek fölött a művészet, tudomány, irodalom égboltja feszült, ez volt Európa."
Csapó Endre
Van-e
európai azonosságtudat?
Szabadjon személyes élménnyel elindítani
ezt a nehéz kérdést. Vénemberek előnye az áttekintés során az a tény, hogy még
érezték és őrzik a ma már történelmi múlt atmoszféráját. Hovatovább átéltem
ezeréves nemzeti történelmünk közel tíz százalékát, az így összegyűlt
áttekintőképesség lehetővé teszi a mai fejlemények korhű távlati szemléletét.
Ennek alapján állítom azt, hogy „békeidőben” már folyamatban volt az európai
egységesülés, amit ma olyan sok akadályba ütközik. Gyerekkorom emléke ez a
„békeidőben” szó, amit oly sokszor hallottam idősektől. Merthogy akkor az élet
természetes rendje volt az emberi találékonyság csodálatos eszközén, a vaspályán
száguldó vonaton bejárni Európát, szabadon, veszély nélkül. Beteljesedett
Petőfi jóslata Vasúton című költeményéből:
Száz vasútat, ezeret!
Csináljatok, csináljatok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek.
Ezek a föld erei,
Bennök árad a műveltség,
Ezek által ömlenek szét
Az életnek nedvei.
Miért nem csináltatok
Eddig is már?... vas hiányzott?
Törjetek szét minden láncot,
Majd lesz elég vasatok.
Valóban, Európát, mint együvé tartozó
földrészt, a vasút valósította meg. Akkor még nem érzékelhették Európa polgárai,
hogy ez a fejlődés rövidesen a végzetévé válik a nagy élménynek, a szabadon
beutazható Európának, az emberi történelem legígéretesebb fejleményének – mint
azt látni fogjuk.
Európa a világ szellemi műhelye volt.
Érzékelésül itt csak egy várost, csak a zenei életet említve utalunk a nagy
történelmi életre rendelt Európára: Weimar: a klasszikusok és nagy szellemek
városa. Goethe és Schiller, Herder és Wieland, Nietzsche, Fürnberg, Liszt, Bach,
Cornelius, Gropius, Feininger, Klee, a nagy nevek Weimarban, a német és európai
szellemi történelem jeléül. És ez csak egy a kultúrközpont városok közül.
Magyarország sem maradt ki a vasútalkotta
fejlődésből. A XIX. századi nagy európai föllendülés idejére a magyar politikai
zsenialitás-alkotta duális nagyhatalom egyikeként részesült a fejlődésben, abban
a korban, amikor a nagy állami egységekben valósult meg az ipari-kereskedelmi
fellendülés. A Szent Korona-királyság új fényben ragyogott fel, emlékeztetőül,
hogy egykor alapító részese volt a kereszténységben egyesülő Európának, tehát az
Európa-alkotók egyike.
Európa veszélyes vetélytárssá nőtt az
Atlanti óceán partvidéki hatalmainak gyarmatbirodalmán világhatalmi tényezővé
vált bankárvilág számára.
Milyen letarolt proletár szellemi
posvánnyá aljasodott mindez a XX. században, ahol korábban a szabadság
eszmeisége teremtett példát az élhető világról.
Szétroncsoltatásával Európa is arra
emlékezhet, hogy végetért világvezető szerepe. Nem saját hibájából, hanem
Európán kívüli idegen hatalom fegyveres ereje terítette le. Amely távoli hatalom
– mégegy letarolással – azóta is jelen van meghatározóan Európában, katonailag,
politikailag, gazdaságilag egyaránt.
„Békében!” Ez a fogalom eltűnt Európa népe
részére. Azóta adódik néha fegyvernyugvási időszak, de a nemzetközi politika
romlott világában a békétlenség mindennapi életük bontó eleme.
Mivé lett az az európainak lenni
tudat, ami az én nagyszüleimnek olyan természetes volt, mai szóval az identitás,
amit a vasúthálózat alkotott meg Skandináviától Sziciliáig, Hispániától a
Dardanellákig. Más nyelvek, más szokások, más viselet, más ételek, ezek fölött a
művészet, tudomány, irodalom égboltja feszült, ez volt Európa. 1914-et követően
Európa fiataljai már csak csak katonaként, hadifogolyként, hősi halottként
jutottak el másik országba, ami akkor már „idegen ország” volt és sokáig az is
maradt.
Közép-Európa szenvedte el a legtöbbet, a
békebeli határok sehol sem maradtak meg, sok új határ a többség számára
átléphetetlen volt. A leszakított etnikumok rendezhetetlen sorsa állandósítja a
békétlenséget.
Európának ebből a fogságból ki kellene
törnie. Ami csak erőinek egységesítésével lehetséges. Történelmi parancs az
európai nemzetek erős, egységes fellépésre képes szövetsége, amelyben
összeadódik a felszabaduláshoz szükséges erő.
A képlet egyszerű volna, ha nem
bonyolítaná a képet az egységet megbontó belső ellentét. Már a kezdet is
mutatta, a külső támadóknak voltak belső szövetségesei. Végül Európa áruló
gyarmattartó országai is részesültek az összeomlás keserveiben. De emberi
természet, beállni az erősek szolgálatába. Csak hűségüket kellett áttelepíteni
olyan eszmék megvallásával, amelyek világpolgárságot hirdetnek, a nemzet iránti
hűség ellenében. Ilyen most az atlantai alkalmazotti kötődés liberalista
szellemi hűsége, szemben a populistázott, nacionalistázott kirekesztéssel.
Teljes identitászavar Európában az
amerikai katonai-politikai-gazdasági jelenlétet szövetségesi állapotnak
tekinteni. Abszurditás az amerikai katonai megszállás idején amerikai érdekekre
alapított Európai Uniót ilyen szerepben véglegesíteni, felépítésében azonossá
alakítani az Amerikai Egyesült Államokkal.
Ismerjük az alapító atyák szándékait.
Tetszik–nemtetszik, az EU, amikor megalakult, még egészen természetesen a
tagországok közös intézményeként jött létre, amelyben a létező államok
szuverenitásuknak csak egy részét adták a közös vállalkozásba. Ezt az
intézményrendet követte az EU a szovet állam összeomlását követően az unió
keleti országokkal történt bővítésekor is. Ezért volt elfogadható Magyarország
részéről is 2004-ben. Ezért jelenti ki Orbán Viktor, hogy minden
ellenvetésünkkel szemben Magyarország benn marad az unióban, mert arra szükség
van. A problémát a változásra ütemezett törekvések okozzák, azok szorgalmazója
az Európai Bizottság.
A Bizottságnak a jelenlegi rendszer
szerint annyi tagja van, ahány tagországa van az Európai Uniónak, minden
tagállam egy biztost küld a testületbe. A testület magyar tagja Navracsics Tibor
oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős biztos. A
Bizottság egyik legfőbb hatásköre, hogy jogszabályokat javasolhat (kvázi
jogszabály-kezdeményezési monopóliuma van), aminek elfogadásáról főszabály
szerint az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa dönt.
Az Európai Bizottság politikai
irányzatával van baj. A Bizottság politikai elvek megvalósításának eszközévé
teszi a szervezetet, érzéketlen az európaiság lényegét adó eszmeiség iránt. A
Bizottság, nagyobb részében liberalista elvhűséggel, a globalizmust gauleiteri
módon szolgálja. Ôk a kapunyitói az uniformizáció, a globalizáció, az
amerikanizmus programjainak. Egyre-másra úgy viselkedik ez a pártemberekből álló
társaság, mint egy szupranacionalista intézmény, amelynek antinacionalista
feladatai vannak.
Nagy szerepe van a Bizottságnak az Európai
Unió tervezett átalakítása előkészítésében. Az átalakítás kérdése állandóan
napirenden van a liberálista, globalista szemléletű tagok részéről az unió egész
szervezeti állagában.
– Európa jelenlegi politikai vezetése
megbukott, az európai biztonság helyreállításához alapvető változásokra van
szükség – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn, 2016.
júlis 23-án a 27-ik Bálványosi Nyári Szabadegyetemen tartott előadásában. A
miniszterelnök több ezres hallgatóság előtt kifejtette: a bevándorlási válság,
terrortámadások, a brit kilépés közepette Európában napról-napra nő a félelem, a
polgárokban elhatalmasodik az érzés, hogy bizonytalan a jövő. Megállapította:
elitválság és demokráciaválság van Európában és a nyugati világban. Kimondta –
ahhoz, hogy eltűnjön a félelem és bizonytalanság, az unióban minden gondolatot,
politikai akciót és kezde-ményezést, amely hatásköröket akar elvonni a
nemzetállamoktól, meg kell állítani, ezt a politikát abba kell hagyni, a nemzeti
szuverenitás visszaszorítása az európai jogkörök javára egyike a legnagyobb
veszedelmeknek Európában.
Az Európai Unió politikusai ennek pont az
ellenkezőjét akarják megva-lósítani. Az uniós külügyekért felelős európai biztos
nem is tagadja, hogy ebben a kérdésben George Soros pénzügyi és politikai
manipulátor tanácsait (utasításait) követi.
Uniós körökben ezt tagadják – érthető,
hiszen milyen képviseleti szervezet az, amit kívülről irányít egy kétes hírű
nemzetközi pénzhatalmi személy, aki notórius beavatkozó számos ország belső
rendje ellenében. Azonban egy egészen friss információ ezt megcáfolja:
Az Index jelenti 2018. február
1-én:
Az EU-biztos felfedte, miről beszélget
évek óta Soros Györggyel
– Húsz éve arról beszélget Frans
Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke és Soros György, hogyan
lehetne közelebb hozni egymáshoz Európa széttagolt részeit. Az Európai
Bizottság naptárában szerepel, hogy Soros György csütörtökön találkozott
Margrethe Vestager és Frans Timmermans uniós biztosokkal. A közmédia
sajtótájékoztatón megkérdeztük Frans Timmermanst, az Európai Bizottság első
alelnökét, hogy miről szólt a tárgyalásuk.
„Már legalább húsz éve, időről időre
beszélek Soros Györggyel, és a téma mindig ugyanaz, hogyan segíthetünk abban,
hogy Európa szorosabban összetartson. Azzal a felismeréssel kezdődött, hogy
habár Európa kettéosztottsága megszűnt, de ahhoz, hogy Európa két fele valóban
közelebb kerüljön egymáshoz, sokat kell dolgozni és sok erőfeszítést kell tenni.
Soros György az elejétől kezdve elkötelezett volt ez iránt a cél iránt, és
valamilyen formában nekem is mindig ez volt a feladatom.”
Timmermans hozzátette, hogy szerinte
Európa legnagyobb érdeme, hogy véget ért Európa megosztottsága. „Kiváltságosnak
érzem magam, hogy ezért a célért dolgozhatok már évtizedek óta, és ezután is
folytatni fogom erről Soros Györggyel a megbeszéléseket. Arról, hogy merre
tartunk, hogy mi történik Közép- és Kelet-Európában, hogy mi történik
Nyugat-Európában, a Balkánon, milyen fejlődést látnánk szívesen. Egy ilyen
eszmecserét folytattunk ma reggel, és ilyen eszmecserét folytatunk már
hosszú-hosszú évek óta.”
Timmermans arra is felhívta a figyelmet,
hogy ez a találkozó szerepelt a naptárában, mindenki számára nyilvános volt a
ténye. Azt mondta: „határozottan állíthatom, hogy az együttműködés Soros
úrral mindig nagyon konstruktív volt. Elkötelezettsége a nyílt társadalom, a
jogállamiság és a demokrácia iránt az én szememben Európa javát szolgálja.”
*
Soros Európa ellensége, az inváziós
migráns-áradat szervezője, az Európai Unió irányításában meghatározó szereplő.
Európa veszélyeztetettsége súlyosabb és
mélyebb probléma, mint a brüsszeli fertőzés kezelése. Nem Brüsszelből fog
elindulni a változás.
Európa elárasztása annyira világosan
látható monumentális gonoszság, hogy nem nehéz megjósolni, Európa népei
előbb-utóbb elsöprik a politikai exaltáltság hitvány pártjait a
kormányhatalomból. Ebben a felvonásban ismét a magyarok lesznek a példamutatók.
Nem lehet épeszű az a szavazó, aki arra
szavaz, hogy engedjék be a muzulmán áradatot. Ennél világosabb választási képlet
még nem volt.
*
Ha mindezideig késett is az elveszített
európai identitás felújulása, a migrációs áradat nyomán minden logika szerint
fel kell ébredjen Európa népeiben az életviteli, moralitási kétféleség
létveszélyeztető demonstrációjának sokkhatásában a legelemibb védekezési reflex
olyan megfogalmazása, hogy – európai vagyok, egy az ötszáz millióból, és európai
akarok maradni, szemben minden idegen nyomulással.
Megjelent a Magyar Élet
2018. február 22-i számában