Száz évvel ezelőtt belebukott a kormány a választójog körüli vitákba. Az április 24-ei Pesti Hírlap közölte Wekerle lemondó beszédét.
Életlenlátás, avagy gondolatok Trianon centenáriumához közeledve
Száz
évvel ezelőtt belebukott a kormány a választójog körüli vitákba. Az április
24-ei Pesti Hírlap közölte Wekerle lemondó beszédét. Ugyanebben a számban
olvashatjuk az alábbi hírt Egerből:
A
kiegyezéskori Magyarország ravaszul úgy intézte, hogy a nem magyar területeken
sokkal több szavazat kellett egy mandátumhoz, így a nem magyar képviselők eleve
hátrányban voltak. A vármegyéknek nemsok beleszólásuk volt a törvénybe, de lám
Setét doktor megfogalmazta az elvárásait, amit át is vert, voltaképp könnyű
szerrel a testületen. 1918 áprilisa. Még felülről nézve megvolna az ország, de
nem magyar ajkú polgáraink már kifelé kacsingatnak. És miért ne tennék, ha az
úgy-ahogy többségi polgártársaik továbbra sem tekintik őket egyenjogúnak a saját
hazájukban. Hangsúlyozom: saját hazájukban, amelyben ki ezer, ki sok száz éve
honos volt. Setét dr egyfajta szellemi sötétséget testesített meg. De ne
mondjuk, hogy eleve reménytelen volt a helyzet, ne mondjuk, ne higgyük, hogy a
szétesés feltartóztathatatlan volt.
Nézzünk
egy példát: "Mangra püspök, az aradi I. Papp püspök és a karánsebesi Miron
Cristea aláírtak egy levelet, melyben tiltakoztak a román csapatok 1916-os
erdélyi behatolása ellen, mert a hazájuk (Ausztria-Magyarország) számukra
fontosabb volt Román Királyságánál. Sőt, harcra szólítják fel az erdélyi román
népet a Román Királyság hadserege ellen. Tiltakozásukat és a táviratot az 1916.
augusztusi Telegraful Român-ban tették közzé." Ezt írja most Tudor Duică, aki
maga is meglepődött. A történelmet Romániában is szelektíven tanítják.
1916
augusztusát két év és négy hónap választja el a gyulafehérvári népgyűléstől,
ahol az aradi és a karánsebesi püspökök már az elszakadást ünneplik.
Trianonban a nagyhatalmak csúful elbántak velünk, de ehhez mi is komoly
segítséget adtunk nekik.
Surján
László